2.8.2008
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 197/10
2008. május 14-én benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Osztrák Köztársaság
(C-198/08. sz. ügy)
(2008/C 197/15)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselő: W. Mölls meghatalmazott)
Alperes: Osztrák Köztársaság
Kereseti kérelmek
—
A Bíróság állapítsa meg, hogy az Osztrák Köztársaság – mivel olyan rendelkezéseket fogadott el és tart hatályban, amelyek szerint államilag meghatározott a cigaretták és a cigaretták sodrására szánt finomra vágott dohány minimálára – nem teljesítette a 95/59/EK tanácsi irányelv 9. cikkének (1) bekezdéséből (1) eredő kötelezettségeit;
—
a Bíróság az Osztrák Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A dohánygyártmányok azon három termékcsoport közé tartoznak, amelyek közösségi szinten harmonizált jövedéki adórendszer alá tartoznak. A 95/59/EK irányelv néhány, valamennyi dohánytermékre alkalmazandó általános rendelkezést tartalmaz, és emellett szabályozza a cigarettákra kivetett jövedéki adó szerkezetét. A 9. cikk (1) bekezdése lefekteti azon elvet, hogy mind a gyártók, mind pedig az importálók szabadon határozhatják meg a legmagasabb árat a dohánygyártmányok esetében. E rendelkezés nemcsak azt biztosítja, hogy az adóalap valamennyi tagállamban ugyanazon elveken alapuljon, hanem megakadályozza azt is, hogy az irányelv céljainak elérését meghiúsítsák a versenyt és a belső piacot sértő állami árszabályozások.
Az Ausztriában a 2006. év során bevezetett szabályozás, amely szerint a cigarettákra és a cigaretták sodrására szánt finomra vágott dohányra állami hatóságok által meghatározott minimálárak vonatkoznak, sérti a 95/59/EK irányelv hivatkozott rendelkezését. A minimálárak meghatározása megszünteti a különböző termékek közötti – az árképzés különféle szempontjai alapján kialakuló – árkülönbségeket, amennyiben közvetlenül a legkisebb szintre emeli az alsó árkategóriában érvényesülő kiskereskedelmi árakat. E mechanizmus elkerülhetetlenül a tagállamok közötti kereskedelem torzításához vezet, még ha a minimálárat, mint Ausztriában, az átlagos piaci árak alapján határozták is meg.
A tagállamok kereskedelmi és adópolitikája által követett érdekek közé tartozik természetesen a közegészség védelme is. Ez magában foglalja a dohánygyártmányok árainak magas szinten való tartására irányuló célt is. Mivel azonban a tagállamok kizárólag adóztatás révén képesek teljes egészében megvalósítani e célkitűzést, az irányelv szóban forgó rendelkezésétől való eltérés érdekében nem hivatkozhatnak ezen érdekekre, hiszen ily módon sértenék a belső piac működését.
A Bizottság álláspontja szerint az adóztatás hatékony és elégséges eszköz az ár tekintetében. Egyéb tagállamok példája megmutatta, hogy a dohánygyártmányok kizárólag az adóteher révén drágíthatók, mivel az adómérték szabadon emelhető a végső ár növelése érdekében függetlenül attól, hogy pontosan mekkora haszonkulccsal számolnak az érintett gyártók és/vagy milyen mértékben hajlandók nyereség nélkül, vagy éppen veszteség mellett értékesíteni. Ezen eljárás, amely esetében az adóztatás objektív költségtényezőként érvényesül, nemcsak a minimálárak versenyre és belső piacra gyakorolt negatív hatását, hanem további, a minimálárakhoz kapcsolódó hátrányt is elkerül, nevezetesen a dohánygyártmányok gyártói haszonréseinek biztosítását. E hatás semmi esetre sem járul hozzá az egészségvédelemhez, e tekintetben éppen ellenkező hatást fejt ki. A Bizottság meg van tehát győződve arról, hogy a közegészség kívánt védelme aktív és eredményes állami adópolitikával érhető el, anélkül, hogy szükséges lenne a 95/59/EK irányelv 9. cikkével összeegyeztethetetlen minimálárak alkalmazása.
(1) HL L 291., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 283. o.
Full & Egal Universal Law Academy