15.8.2008
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 209/20
Az Elsőfokú Bíróság (ötödik tanács) által a T-215/06. sz., American Clothing Associates SA kontra OHIM ügyben 2008. február 28-án hozott ítélet ellen az American Clothing Associates SA által 2008. május 16-án benyújtott fellebbezés
(C-202/08. P. sz. ügy)
(2008/C 209/29)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: American Clothing Associates SA (képviselők: P. Maeyaert, N. Clarembeaux és C. De Keersmaeker ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri a Bíróságtól, hogy:
—
helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság határozatát annyiban, amennyiben az úgy ítélte meg, hogy az OHIM első fellebbezési tanácsa nem sértette meg a közösségi védjegyről szóló rendelet (1) 7. cikke (1) bekezdésének h) pontját, amikor elfogadta a 18. osztályba („Bőr és műbőr, ezen anyagokból készült, egyéb osztályba nem tartozó áruk; nyersbőrök, irhák; bőröndök, utazóládák, poggyász és kézitáskák; ernyők, esernyők, napernyők és sétabotok, sétapálcák; korbácsok, ostorok és nyergesáruk”) és a 25. osztályba („Ruházat, ruhaneműk, lábbelik, fejfedők, kalapáruk”) tartozó árukkal kapcsolatos védjegybejelentésre vonatkozó 2006. május 4-i határozatát (R 1463/2005-1. sz. ügy),
—
az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező fellebbezésének alátámasztására a közösségi védjegyről szóló rendelet 7. cikke (1) bekezdése h) pontjának, valamint az ipari tulajdon védelméről szóló, felülvizsgált és módosított, 1883. március 20-i Párizsi Uniós Egyezmény (2) 6ter cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértésére alapított egyetlen jogalapra hivatkozik. E jogalap lényegében négy érven alapul.
Első érvével a fellebbező azt kifogásolja, hogy a megtámadott ítélet a jelvény védelmi körének értékelésekor figyelmen kívül hagyta az állami jelvény lényegi funkciójának relevanciáját. Egy állami jelvény ugyanis az állam identitásának és szuverenitásának olyan jelképeire utal, amelyeket a címerekre vonatkozó művészi nyelven és igen pontos tudás alapján alkottak meg. Bármilyen is legyen a jelvény, csak akkor lehet tehát megtagadni a védjegyként vagy valamely védjegy elemeként való lajstromozását, ha sértheti az állam identitását vagy szuverenitását. Ezzel szemben a valamely állami jelvényhez hasonló olyan megjelölés egyszerű átvétele, amely valamely védjegy elemeként nem vagy kevéssé mutat fel címertani jellemzőket, nem érintheti e jelvény lényegi funkcióját.
Második érvével a fellebbező azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság figyelmen kívül hagyta az állami jelvény címertani jellemzőinek relevanciáját, amikor úgy ítélte meg, hogy ugyanazon címertani leírás alapján egy és ugyanazon jelvény több művészi értelmezéssel bírhat. A fellebbező szerint a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdésének a) pontja és a „címertani utánzat” fogalma ugyanis nem a jelkép mint olyan védelmét, hanem az igen pontos művészi értelmezés vagy konkrét grafikus mű védelmét célozza, ami a címerművészetre és -tudományra vonatkozó szabályok végrehajtásából ered.
Harmadik érvével a fellebbező azt kifogásolja, hogy a megtámadott ítélet figyelmen kívül hagyta a „címertani utánzat” fogalmának terjedelmét, és ezáltal olyan értelmezést adott a közösségi védjegyről szóló rendeletnek és a Párizsi Uniós Egyezménynek, amely az érintett államoknak kvázi abszolút monopóliumot biztosít a címertani jellemzőkkel, illetve igen jellegzetes címertani jellemzőkkel nem bíró megjelölésekkel kapcsolatban a lajstromozásuk vagy valamely védjegy elemeként való használatuk tekintetében.
Negyedik érvével a fellebbező végül azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság relevanciát nélkülözőkként rögtön elutasított bizonyos, a jelen ügyet jellemző körülményeket, úgymint a címertani jellemzők természete, amelyeknek a védelmére hivatkoznak, az állami jelvényt vagy annak utánzatát elemként tartalmazó védjegy által keltett összbenyomás, az érintett állami jelvény származási országában biztosított védelem jellege vagy az érintett védjegy használatának feltételei.
(1) A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11. o., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.).
(2) Recueil des traités des Nations unies, 828. kötet, 11847. sz., 108. o.
Full & Egal Universal Law Academy