2.8.2008
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 197/12
2008. május 20-án benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Spanyol Királyság
(C-211/08. sz. ügy)
(2008/C 197/19)
Az eljárás nyelve: spanyol
Felek
Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: E. Traversa és R. Vidal Puig meghatalmazottak)
Alperes: Spanyol Királyság
Kereseti kérelmek
—
A Bíróság állapítsa meg, hogy a Spanyol Királyság – mivel a spanyol egészségbiztosítási rendszer kedvezményezettjeivel szemben megtagadta az általuk más tagállamokban a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (1) (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 22. cikke (1) bekezdése a) pontja i. alpontjának megfelelően kapott kórházi kezelés költségeinek megtérítését, mivel a hivatkozott kezelés helye szerinti tagállamban az alkalmazandó fedezeti szint alacsonyabb, mint a spanyol jogban előírt – nem teljesítette az EK-Szerződés 49. cikkéből eredő kötelezettségeit;
—
kötelezze a Spanyol Királyságot a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
1.
A spanyol társadalombiztosítási jog előírja, hogy a nemzeti egészségbiztosítási rendszer által fedezett kórházi ellátásokat e rendszer nyújtja, kivéve a „sürgős, azonnali és életveszélyt elhárító egészségügyi ellátások” nagyon kivételes eseteit. Ennek következményeképpen, amennyiben a spanyol egészségbiztosítási rendszer kedvezményezettje ideiglenesen egy másik tagállamba utazik, és e tartózkodása során orvosi szempontból szükséges kórházi ellátásban részesül az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdése a) pontja i. alpontjának megfelelően, az általa kifizetett költségeket a spanyol hatóságok nem térítik meg.
2.
Amennyiben a kórházi költségeknek a másik tagállam szabályozása szerint alkalmazott fedezeti szintje kevésbé kedvező, mint a spanyol jogban előírt, a különbözet megtérítésének a spanyol hatóságok általi megtagadása visszatarthatja a nemzeti egészségbiztosítási rendszer kedvezményezettjeit attól, hogy nem orvosi jellegű szolgáltatások (például oktatási vagy idegenforgalmi szolgáltatások) igénybevétele céljából a hivatkozott tagállamba utazzanak, illetve a már oda utazott kedvezményezettek esetében arra késztetheti őket, hogy az ingyenes kórházi kezelés igénybevétele céljából visszatérjenek Spanyolországba. Ily módon tehát a szóban forgó spanyol szabályozás korlátozhatja egyrészt azon nem orvosi jellegű szolgáltatások nyújtását, amelyek igénybevétele céljából a kedvezményezett eredetileg és ideiglenesen egy másik tagállamba utazott, másrészt pedig az ezt követő, az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja szerinti, orvosi jellegű szolgáltatások e tagállamban történő nyújtását.
3.
A szolgáltatásnyújtás szabadságának hivatkozott korlátozásai az EK-Szerződés értelmében nem indokoltak. A spanyol hatóságok különösen azt nem bizonyították, hogy ezek a korlátozások a spanyol nemzeti egészségbiztosítási pénztár pénzügyi egyensúlyát fenyegető súlyos veszély elkerüléséhez szükségesek. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a szóban forgó szabályozás ellentétes az EK 49. cikkel.
(1) HL L 149., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 35. o.
Full & Egal Universal Law Academy