30.8.2008
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 223/22
A T-100/04. sz., Massimo Giannini kontra Bizottság ügyben 2008. március 12-én hozott ítélet ellen Massimo Giannini által 2008. május 29-én benyújtott fellebbezés
(C-231/08. P. sz. ügy)
(2008/C 223/34)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: Massimo Giannini (képviselők: L. Levi és C. Ronzi ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság semmisítse meg az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának T-100/04. sz. ügyben 2008. március 12-én hozott ítéletét;
—
a Bíróság következésképpen adjon helyt a fellebbező elsőfokú eljárásban előadott kérelmeinek, így
—
semmisítse meg a COM/A/9/01 versenyvizsga vizsgabizottságának a fellebbezőt e versenyvizsga tartaléklistájára fel nem vevő határozatát (amelyet a fellebbezővel 2003. június 11-én kelt levélben közöltek), amennyiben szükséges, semmisítse meg a fellebbező felülvizsgálat iránti kérelmét elutasító határozatot (amelyet a fellebbezővel 2003. július 8-án kelt levélben közöltek), és a fellebbező panaszát elutasító határozatot (amelyet a fellebbezővel 2003. december 2-án kelt levélben közöltek);
—
ítéljen meg anyagi kártérítést, melynek összege egyrészt az A 7 besorolási fokozat 4. fizetési fokozatába tartozó tisztviselő jövedelme és az ideiglenes alkalmazotti szerződés lejártától folyósított munkanélküli-járadék különbségéből, másrészt a munka nélkül töltött időszakot követően az A 7 besorolási fokozat 5. fizetési fokozatába tartozó tisztviselő jövedelméből tevődik össze, valamint nem vagyoni kártérítés címén 1 eurót;
—
a Bíróság kötelezze az alperest mind az első fokú, mind a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező fellebbezésének alátámasztására lényegében három jogalapra hivatkozik.
Első jogalapjában a fellebbező azt rója fel az Elsőfokú Bíróságnak, hogy megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogot, közelebbről az eljárás ésszerű határidőn belül való lefolytatásához való jogot. Négy év telt el a kereset Elsőfokú Bírósághoz való benyújtása és a megtámadott ítélet kihirdetése között. Márpedig a fellebbező szerint a jelen esetben semmilyen különleges körülmény nem indokol ilyen időtartamot. Sem az ügy iratai nem voltak különösen terjedelmesek, sem az ügy nem volt jogilag összetett, és az eljárás a fellebbező számára valós téttel bírt.
Második jogalapjában a fellebbező azzal érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a tisztviselők személyzeti szabályzatának 4., 27. és 29. cikkét, és tévesen értelmezte mind a szolgálati érdek fogalmát, mind a közösségi intézményeket az alkalmazottaikkal és tisztviselőikkel szemben terhelő gondoskodási kötelezettséget. A fellebbező szerint az Elsőfokú Bíróság e tekintetben összekeverte a Közösség szolgálatába lépést és a már felvett személyek előmenetelének a személyzeti szabályzatban szereplő mechanizmusok útján – áthelyezéssel, előléptetéssel – történő folytatódását.
Harmadik jogalapjában a fellebbező azt hozza fel, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a határozatok indokolásának kötelezettségét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, a védelemhez való jogot, valamint elferdítette az értékelésre elé tárt bizonyítékokat. Ezen utolsó jogalap három részből tevődik össze.
A harmadik jogalap első részében a fellebbező azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette mind a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mind az indokolási kötelezettséget és a bizonyításfelvétel szabályait, amikor kimondta, hogy nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek az, ha a versenyvizsga bizonyos pályázói ismerik a versenyvizsga alapjául szolgáló iratot, és amikor nem követelte meg az alperestől az e körülményhez kapcsolódó hátrányos megkülönböztetés hiányának konkrét bizonyítását.
Ugyanezen jogalap második részében a fellebbező a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértését és az Elsőfokú Bírósághoz értékelésre előterjesztett bizonyítékok elferdítését hozza fel, mivel ez utóbbi úgy ítélte meg, hogy a vizsgabizottság összetétele eléggé állandó volt ahhoz, hogy a pályázókat összehasonlítsák és objektíven értékeljék, miközben az iratokból éppen ennek ellenkezője, a vizsgabizottság összetétele állandóságának hiánya derül ki, és az alperes számos lényeges ténybeli adatot nem közölt az Elsőfokú Bírósággal.
Végezetül, e jogalap harmadik részében a fellebbező ismételten a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és a bizonyításfelvétel szabályainak megsértésére hivatkozik, valamint az Elsőfokú Bíróságnak a vizsgabizottság tagjainak pártatlanságára vonatkozó következtetéseit illetően a védelemhez való jog megsértésére.
Full & Egal Universal Law Academy