30.8.2008
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 223/27
2008. június 24-én benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Németországi Szövetségi Köztársaság
(C-271/08. sz. ügy)
(2008/C 223/43)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: G. Wilms és D. Kukovec meghatalmazottak)
Alperes: Németországi Szövetségi Köztársaság
Kereseti kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Bíróság
—
állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság azzal, hogy az önkormányzati szervek és 1218 munkavállalónál többet foglalkoztató önkormányzati üzemek esetében nem írtak ki közösségi szinten versenyt az általuk kötendő öregségi nyugellátási szerződésekre, hanem azokat közvetlenül a TV-EUmw/VKA 6§-ában megnevezett intézményekkel és vállalatokkal kötötték meg, 2006. január 31-ig a 92/50/EGK irányelv (1) III. és IV. szakaszával együtt alkalmazott 8. cikkét sértette, 2006. február 1-jétől pedig a 2004/18/EK irányelv (2) 23. és 25. cikkével együtt alkalmazott 20. cikkét;
—
kötelezze a Németországi Szövetségi Köztársaságot a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Németországban a munkavállaló kérheti a munkaadótól, hogy jövőbeli díjazásából a mindenkori általános nyugdíjbiztosítás hozzájárulási plafonja legfeljebb 4 %-ának megfelelő összeget a díjazás konverziójával (Entgeltumwandlung) üzemi öregségi ellátás céljára használjanak fel. A helyi önkormányzati közszolgálatban foglalkoztatott köztisztviselők, közalkalmazottak és munkavállalók (a továbbiakban: munkavállalók) díjazásának konverzióját szabályozó kollektív szerződés (a továbbiakban: kollektív szerződés) szerint a díjazás konverziójának elvégzése az önkormányzati szervek és az önkormányzati munkáltatók felelőssége. A díjazás konverzióját a nyilvános kiegészítő nyugdíjpénztárak, illetve a Sparkassen Finanzgruppe takarékpénztári pénzügyi csoport vállalatai, vagy az önkormányzati biztosítók hajtják végre. Az önkormányzati hatóságok és önkormányzati munkáltatók rendszerint kollektív biztosítási szerződéseket kötnek az általuk alkalmazott valamennyi munkavállalóra nézve, amelyek révén a díjazás konverziójára vonatkozó megállapodás jön létre a fent megnevezett szervezetekkel.
A Bizottság rendelkezésére álló információ szerint ezeket az üzemi öregségi nyugellátási szerződéseket az önkormányzati hatóságok, illetve önkormányzati munkáltatók közösségi szintű versenykiírás nélkül, közvetlenül az említett szervezetekkel kötik meg.
Az öregségi nyugellátás körébe tartozó szolgáltatásokat a 92/50/EGK irányelv I A. melléklete, illetve 2006. február 1-jétől a 2004/18/EK irányelv II. mellékletének A része írja le. Olyan biztosítási és nyugdíjalap-szolgáltatásokról van szó, amelyek kívül esnek a jogszabályilag előírt társadalom- és nyugdíjbiztosítás körén. Következésképpen a szóban forgó, önkormányzati hatóságok, mint ajánlatkérő szervek által kötött szerződések írásban megkötött és visszterhes közbeszerződési szerződések a fent említett irányelv értelmében. Ezen kívül az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a 92/50/EGK irányelv 1. cikkének a) pontja nem tesz különbséget egyfelől azon szerződések között, amelyeket az ajánlatkérő szerv általános működési körébe tartozó feladat teljesítése érdekében köt, másfelől pedig azon szerződések között, amelyek e feladatokkal nincsenek összefüggésben. A Bíróság tehát elutasította az ajánlatkérő szerv funkciója alapján történő osztályozást. Ezért el kell utasítani az alperes azon kifogását, amely szerint az önkormányzati szervek illetve üzemek az üzemi öregségi ellátás szempontjából a közbeszerzési jog szerint nem minősülnek ajánlatkérő szervnek.
A Bizottságnak továbbá az a meggyőződése, hogy a szóban forgó szerződések jelentős mértékben meghaladják az irányadó értékhatárokat. Szemben az alperes álláspontjával, a számításhoz nem az egyes szerződések értékét kell külön-külön figyelembe venni. Sokkal inkább a keretszerződés időtartamát kell ilyen szempontból figyelembe venni, hiszen az egyes munkavállalókkal a munkáltató által kötött megállapodások nem képezik közbeszerzési eljárás tárgyát a közösségi közbeszerzési jog szerint. A keretszerződés figyelembe veendő értéke így tehát az annak időtartama alatt kötendő valamennyi egyéni szerződés hozzáadottérték-adó nélküli összértékének felel meg. A Bizottság számításai szerint a Németországi Szövetségi Köztársaság területén fekvő legalább 110 város esetében a szerződések értéke meghaladja az értékhatárt.
Az önkormányzati hatóságoknak és az önkormányzati munkáltatóknak tehát az üzemi öregségi ellátást illető szerződéseket nem a munkaszerződésben megjelölt szervezetekkel és vállalatokkal kellett volna közvetlenül megkötniük, hanem közösségi szintű közbeszerzési pályázatot kellett volna kiírniuk. Ezen az a körülmény sem változtat, hogy a díjazás fizetését kollektív szerződés szabályozza. Először is a Bíróság ítélkezési gyakorlata egyértelműen abból indul ki, hogy a közösségi jog nem ír elő megkötéseket a kollektív szerződés tartalmára nézve, másodszor pedig a Bizottság nem véli úgy, hogy a kollektív szerződéses szabadság német Alaptörvényben rögzített alapelvét jogellenesen korlátozná az, ha betartanák a ajánlatkérő szervre vonatkozó jogszabályok által előírt pályázatkiírási kötelezettséget.
(1) HL L 209., 1. o.
(2) HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.
Full & Egal Universal Law Academy