25.10.2008
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 272/11
Az Elsőfokú Bíróság (ötödik tanács) T-141/05. sz., Internationaler Hilfsfonds e.V. kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2008. június 5-én hozott ítélete ellen az Internationaler Hilfsfonds e.V. által 2008. augusztus 7-én benyújtott fellebbezés
(C-362/08. P. sz. ügy)
(2008/C 272/20)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Internationaler Hilfsfonds e.V. (képviselő: H. Kaltenecker ügyvéd)
A másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság 2008. június 5-én hozott ítéletét;
—
jogerősen eldöntve a jogvitát, semmisítse meg a megtámadott, 2005. február 14-i bizottsági intézkedést (a Bíróság alapszabályának 54. cikke);
—
másodlagosan, utalja vissza a jogvitát az Elsőfokú Bírósághoz újabb határozathozatal céljából;
—
a Bizottságot kötelezze az eljárás és a fellebbező költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Az Elsőfokú Bíróság mint elfogadhatatlant, az alábbi indokolással utasította el a felperes, Kazahsztánban szervezett orvosi támogatási program társfinanszírozására irányuló, LIEN 97-2011 szerződésre vonatkozó egyes bizottsági iratokhoz való hozzáférését megtagadó bizottsági határozat megsemmisítésére irányuló kérelmét: a kérelmet olyan intézkedéssel szemben terjesztették elő, amely jogerőssé vált korábbi határozatot pusztán megerősített, és amennyiben a megtámadott intézkedés nem pusztán megerősítő intézkedés lenne, akkor sem tekinthető az 1049/2001 rendelet értelmében megtámadható határozatnak.
Az ítélet jogi szempontból és a tényállás értékelése tekintetében is jelentős hiányosságokat mutat.
Először is az Elsőfokú Bíróság a megtámadott intézkedés minősítését illetően nem vette figyelembe, hogy a korábban a Bizottságnak, az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a felperes újabb kérelmére való válaszként a felperesnek címzett határozatát érvénytelennek kellett volna tekinteni, mivel azt nem a Bizottság főtitkára bocsátotta ki, és sem indokolást, sem pedig a jogok gyakorlására való figyelmeztetés nem tartalmazott. Mivel következésképpen ezen aktus érvénytelen válasz volt, nem képezheti megsemmisítés iránti kérelem tárgyát. Így kizárólag a megtámadott intézkedés, úgymint a Bizottságnak a felperes újabb kérelmére adott válasza tekinthető érvényes határozatnak, amely az Elsőfokú Bíróság álláspontjával ellentétben valóban a helyzet Bizottság általi újabb és teljes körű vizsgálatán alapul. A megtámadott intézkedés nem tekinthető tehát „pusztán megerősítő intézkedésnek”, mivel képtelenség valamely jogilag érvénytelen dolgot megerősíteni. Az Elsőfokú Bíróság azonban sajnos nem vizsgálta a korábbi bizottsági határozat érvényességét, amely a megtámadott bizottsági intézkedés téves minősítését eredményezte.
Másodszor, az Elsőfokú Bíróság azon állítása, hogy a megtámadott intézkedés az 1049/2001 rendelet értelmében benyújtott első kérelemre adott válasz, és ezért nem tekinthető keresettel megtámadható határozatnak, az 1049/2001 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének téves értelmezésére vezethető vissza. Az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe, hogy e rendelkezés bár lehetővé teszi, nem teszi azonban kötelezővé újabb kérelem benyújtását. Erre tekintettel és a Bizottságnak a teljes megelőző eljárás során tanúsított elutasító magatartását figyelembe véve a felperes nem volt köteles újabb kérelmet benyújtani. A felperes az eljárás során kérte az e rendelkezés jellegére vonatkozó álláspontjának jegyzőkönyvbe vételét, mivel e tekintetben hiányos volt a tárgyalásról készült jegyzőkönyv. A tárgyalásról készült jegyzőkönyv helyesbítésére irányuló kérelem elutasításával az Elsőfokú Bíróság eljárásjogi hibát is elkövetett.
Full & Egal Universal Law Academy