7.3.2009
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 55/44
2008. december 30-án benyújtott kereset – Cantiere Navale De Poli kontra Bizottság
(T-584/08. sz. ügy)
(2009/C 55/79)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Felperes: Cantiere Navale De Poli SpA (képviselők: A. Abate ügyvéd, R. Longanesi Cattani ügyvéd)
Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
—
Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg C 20/08. sz. (ex N 62/08) olaszországi állami támogatásról szóló 2008. október 21-i bizottsági határozatot;
—
a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A 2002. június 27-i 1177/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 172., 2002.7.2., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 485. o.) az EK 87. cikk (3) bekezdésének e) pontján alapult, és a hajóépítés tekintetében átmeneti védőmechanizmust hozott létre, amelynek célja a koreai hajógyárak versenyellenes gyakorlata által eltorzított piaci feltételek visszaállítása volt. A rendelet eredetileg 2004. március 31-én vesztette volna hatályát, ezt azonban egy évvel meghosszabbították, lehetővé téve így a közösségi hajógyárak számára, hogy 2005. március 31-ig (a rendelet hatályvesztésének új időpontjáig) további szerződéseket kössenek meghatározott típusú teherhajók építésére. E szerződések támogatására a rendelet a szerződéses érték 6 %-ának megfelelő támogatást ír elő. A felperes 5 vegyianyag-szállító tartályhajó építésére vonatkozó szerződést kötött.
A szerződések összességének a 2002–2005 közötti időszakban történő finanszírozása céljából Olaszország két, egyenként 10 millió euró értékű finanszírozást jelentett be. A Bizottság az elsőt 2004. május 19-i határozatában jóváhagyta, a másodikat pedig a megtámadott határozattal elutasította. E tekintetben a Bizottság arra hivatkozik, hogy a kiegészítő finanszírozás a 2004. április 21-i 794/2004 bizottsági határozat (HL L 140., 2004.4.30., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 4. kötet, 3. o.) 4. cikke értelmében „új támogatásnak” minősül, mivel meghaladja az engedélyezett támogatási program költségvetésének 20 %-át. Arra hivatkozik továbbá, hogy a kiegészítő finanszírozás összeegyeztethetetlen a közös piaccal, mivel a bejelentés 2005. március 31-én, az 1177/2002 rendelet hatályvesztésének időpontja után történt.
A felperes azt állítja, hogy az olasz kormány 2005. március 31-ét megelőzően nem tudott ténylegesen intézkedni azon szerződések finanszírozása tekintetében, amelyeket nem ismerhetett, hiszen a vállalkozásoknak a rendelet alkalmazhatóságának utolsó napjáig (2005. március 31.) jogában állt e szerződéseket megkötni.
Azok az okok, amelyekre a felperes a határozat megtámadása tekintetében elsősorban hivatkozik:
—
az 1177/2002 rendelet megsértése a jogalkotó által a 87. cikk (3) bekezdése a) pontja rendelkezéseinek vonatkozásában kitűzött sajátos célok tekintetében;
—
a 794/2004 bizottsági rendelet 4. cikke (2) bekezdése a) pontjának megsértése a 10 millió euró összegű kiegészítő támogatás „új támogatásként” történt minősítése vonatkozásában;
—
a WTO vitarendezési testülete 2005. június 20-i ajánlásának irrelevanciája a 1177/2002 rendelet alapján jogszerűen kötött hajóépítési szerződések vonatkozásában;
—
az indokolási kötelezettség megsértése a kiegészítő finanszírozás jóváhagyása jogalapjának feltételezett hiánya vonatkozásában;
—
a gondos ügyintézés és a kontradiktórius eljárás, a védelemhez való jog, az egyenlő bánásmód, a szubszidiaritás és az arányosság elveinek megsértése.
Full & Egal Universal Law Academy