2.4.2011
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 103/3
A Bíróság (első tanács) 2011. február 17-i ítélete (a Stockholms tingsrätt (Svédország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Konkurrensverket kontra TeliaSonera AB
(C-52/09. sz. ügy) (1)
(Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - EUMSZ 102. cikk - Erőfölénnyel való visszaélés - Távközlési szolgáltató által alkalmazott árak - Nagykereskedelmi ADSL-szolgáltatások - Végfelhasználóknak nyújtott, széles sávú hozzáférési szolgáltatások - A versenytársak nyereségrátáját érintő árprés vagy „árpréshatás”)
2011/C 103/03
Az eljárás nyelve: svéd
A kérdést előterjesztő bíróság
Stockholms tingsrätt
Az alapeljárás felei
Felperes: Konkurrensverket
Alperes: TeliaSonera Sverige AB
a Tele2 Sverige AB részvételével
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Stockholms tingsrätt — Az EK 82. cikk értelmezése — Árpréshatás — Korábban az ADSL hozzáférés tekintetében történelmi monopóliummal rendelkező távközlési szolgáltató által alkalmazott árak — Eltérés a szolgáltató által a nagykereskedelemben nyújtott ADSL hozzáférés és a szolgáltató által a végfelhasználói piacon az ADSL hozzáférés tekintetében alkalmazott árak között, amely nem elegendő a szolgáltató által az e kiskereskedelmi szolgáltatások nyújtása érdekében viselt kiegészítő költségek fedezésére
Rendelkező rész
Objektív igazolás teljes hiányában az EUMSZ 102. cikk értelmében vett visszaélésnek minősülhet, ha valamely vertikálisan integrált, az aszimmetrikus digitális előfizetői vonalon keresztül megvalósított internetkapcsolatokhoz kötődő nagykereskedelmi szolgáltatások nagykereskedelmi piacán erőfölénnyel rendelkező vállalkozás, olyan árképzési gyakorlatot alkalmaz, amelynek folytán az e piacon alkalmazott árak és a végfelhasználóknak nyújtott, széles sávú hozzáférési szolgáltatások kiskereskedelmi piacán alkalmazott árak közötti különbözet nem elegendő azon különös költségek fedezésére, amelyeket ugyanezen vállalkozásnak kell viselnie az utóbbi piachoz való hozzáférés érdekében.
Az ilyen gyakorlat visszaélésszerű jellegének megítélése keretében az egyes esetek valamennyi körülményét figyelembe kell venni. Különösen
—
tekintettel kell lenni — főszabály szerint és elsősorban — a szolgáltatások kiskereskedelmi piacán az érintett vállalkozás áraira és költségeire. Csak abban az esetben kell vizsgálni a versenytársak e piacon alkalmazott árait és felmerült költségeit, ha a körülményekre tekintettel nem lehet a vállalkozás áraira és költségeire hivatkozni, és
—
bizonyítani kell, hogy — figyelemmel különösen a nagykereskedelmi termék elengedhetetlenségére — e gyakorlat minden gazdasági igazolás nélkül legalábbis potenciális versenykorlátozó hatást kelt a kiskereskedelmi piacon
Ezen értékelés szempontjából főszabály szerint nem relevánsak a következők:
—
az érintett vállalkozásnak egyáltalán nincs jogszabályi kötelezettsége arra, hogy az általa erőfölénnyel uralt nagykereskedelmi piacon nagykereskedelmi ADSL-szolgáltatásokat nyújtson;
—
e vállalkozás milyen fokú piaci erővel rendelkezik e piacon;
—
hogy az említett vállalkozás nem rendelkezik erőfölénnyel a végfelhasználóknak nyújtott, széles sávú hozzáférési szolgáltatások kiskereskedelmi piacán;
—
azon ügyfelek, akik esetében ezen árképzési gyakorlatot alkalmazzák, az érintett vállalkozásnak új vagy már meglévő ügyfelei;
—
nem lehetséges az erőfölényben lévő vállalkozás számára azon esetleges veszteségek megtérülésének elérése, amelyeket az ilyen árképzési gyakorlat alkalmazása okozhat számára, sem pedig az, hogy
—
az érintett piacok milyen fokú érettséget értek el, és hogy azokon nagy beruházási igényű új technológia van jelen.
(1) HL C 90., 2009.4.18.
Full & Egal Universal Law Academy