29.10.2011
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 319/2
A Bíróság (első tanács) 2011. szeptember 15-i ítélete (a Conseil d’État (Franciaország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Ministre du budget, des comptes publics et de la fonction publique kontra Accor SA
(C-310/09. sz. ügy) (1)
(A tőke szabad mozgása - Osztalékok eltérő adójogi kezelése - Az anyavállalat belföldi leányvállalatai által fizetett osztalék vonatkozásában adójóváírást biztosító nemzeti szabályozás - Az adójóváírás megtagadása a külföldi leányvállalatok által fizetett osztalék vonatkozásában - Az osztaléknak az anyavállalat által a saját részvényeseinek való újrafelosztása - Az adójóváírásnak az anyavállalat által az újrafelosztás során a fizetendő forrásadóba való beszámítása - Az anyavállalat által megfizetett forrásadó visszatérítésének megtagadása - Jogalap nélküli gazdagodás - A külföldi leányvállalatok adózásával kapcsolatban megkövetelt bizonyítékok)
2011/C 319/03
Az eljárás nyelve: francia
A kérdést előterjesztő bíróság
Conseil d’État
Az alapeljárás felei
Felperes: Ministre du budget, des comptes publics et de la fonction publique
Alperes: Accor SA
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Conseil d’État — Az EK-Szerződés 43. és 56. cikkének értelmezése — Az anyavállalat államában, illetve más tagállamokban letelepedett leányvállalatoktól származó osztalékot különbözőképpen adóztató nemzeti szabályozás — A leányvállalat által kifizetett osztaléknak az anyavállalat részvényesei közötti újrafelosztása során az ezen osztalék felosztásához fűződő adójóváírás fizetendő forrásadóból történő levonásának lehetősége, amennyiben ezen osztalék franciaországi székhelyű leányvállalattól származik, ám e lehetőség hiánya az Európai Közösség valamely más tagállamában székhellyel rendelkező leányvállalattól származó osztalék esetén — Az anyavállalat által fizetett adóelőleg visszatérítésének megtagadása azzal az indokkal, hogy ez a visszatérítés az anyavállat számára jogalap nélküli gazdagodást jelentene — Az anyavállalat által fizetett adóelőleg visszatérítésének a leányvállalat által az anyavállalat székhelyének országától különböző tagállamban megfizetett adóval kapcsolatos igazolások bemutatásához mint feltételhez kötése — Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása
Rendelkező rész
1.
Az EUMSZ 49. cikkel és az EUMSZ 63. cikkel ellentétes az osztalék gazdasági kettős adóztatásának elkerülésére irányuló olyan tagállami szabályozás, mint amely az alapügyben szerepel, és amely lehetővé teszi az anyavállalat számára, hogy a leányvállalatai által fizetett osztaléknak a részvényesei közötti újrafelosztása után fizetendő forrásadóba beszámítsa az ezen osztalék fizetéséhez kapcsolódó adójóváírást, amennyiben az az e tagállamban letelepedett leányvállalattól származik, ezt a lehetőséget azonban nem biztosítja, ha ez az osztalék más tagállamban letelepedett leányvállalattól származik, mivel e szabályozás ez utóbbi esetben nem teszi lehetővé az ezen osztalék e leányvállalat általi kifizetéséhez kapcsolódó adójóváírást.
2.
Amennyiben az olyan nemzeti adószabályozás, mint amely az alapügyben szerepel, önmagában nem vezet a tartozatlanul megfizetett adónak az adóköteles személy általi harmadik személyre történő áthárításához, az uniós joggal ellentétes az, hogy a tagállam az anyavállalat által megfizetett összeg visszatérítését megtagadja akár az alapján, hogy e visszatérítés az anyavállalat jogalap nélküli gazdagodását eredményezné, akár az alapján, hogy anyavállalat által megfizetett összeg nem jelent számára számviteli vagy adóterhet, hanem csupán a részvényesek között újrafelosztható összeget csökkenti.
3.
Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvével nem ellentétes az, hogy az összegek anyavállalatnak történő olyan visszatérítése, amely ugyanazon adórendszer alkalmazását biztosítja az anyavállalat Franciaországban és a más tagállamokban letelepedett leányvállalatai által fizetett, az anyavállalat általi újrafelosztást lehetővé tevő osztalék tekintetében, ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az adóköteles személy minden egyes vitatott osztalékkal kapcsolatban benyújtja a kizárólag számára rendelkezésre álló bizonyítékokat, különösen a más tagállamokban letelepedett leányvállalatok által elért nyereség alapján ténylegesen kivetett adó mértékére és a ténylegesen megfizetett adó összegére vonatkozóan, míg a Franciaországban letelepedett leányvállalatok tekintetében e bizonyítékokat — a hatóság számára ismertek lévén — nem kell benyújtani. Ezen bizonyítékok benyújtását azonban csupán akkor lehet megkövetelni, amennyiben a más tagállamokban letelepedett leányvállalatok adófizetésére vonatkozó bizonyítékokat a gyakorlatban nem lehetetlen vagy túlzottan nehéz beszerezni, tekintettel többek között az említett tagállamnak a kettős adóztatás megelőzésére, és a fizetendő társasági adó nyilvántartására, valamint az ügyviteli vagy számviteli iratok megőrzésére vonatkozó szabályozására. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyben teljesülnek-e ezen feltételek.
(1) HL C 233., 2009.9.26.
Full & Egal Universal Law Academy