EUR-Lex -  62009CC0089 - HU

PAOLO MENGOZZI

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2010. június 2. 1(1)

C‑89/09. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Francia Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés – Az EK 43. cikk megsértése – Orvosbiológiai elemző laboratóriumok szabályozási rendje – Tőketulajdonlással kapcsolatos korlátozások”

I –    Bevezetés

1.        A jelen eljárás tárgya az Európai Közösségek Bizottsága által az EK 226. cikk alapján a Francia Köztársasággal szemben benyújtott kereset.

2.        A kérelmező intézmény annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a biológusi végzettséggel nem rendelkező jogalanyoknak egy vagy több orvosbiológiai elemző laboratórium közös működtetésére létesített, szabad foglalkozást gyakorló korlátolt felelősségű társaságokban (a továbbiakban: SELARL) juttatható tőkének, és ily módon a szavazati jogok mértékének a részesedések és szavazati jogok legfeljebb egynegyedében való törvény általi korlátozásával a Francia Köztársaság nem teljesítette az EK-Szerződés 43. cikke alapján őt terhelő kötelezettségeket.

3.        Hasonlóképpen, valamint az EK-Szerződés ugyanezen rendelkezésére történő hivatkozással, a Bizottság a Francia Köztársaság nemzeti törvénye által előírt azon tilalom jogellenességét kifogásolja, amely szerint a szükséges szakmai képesítéssel rendelkező természetes és jogi személyek nem szerezhetnek részesedést kettőnél több, fent megjelölt típusú társaság tőkéjében.

II – A vitatott nemzeti szabályozás

4.        A jogszerű, vagy egyébként védelem tárgyát képező célú törvényerejű szervezeti szabályzat hatálya alá tartozó szabad foglalkozások társasági formában történő gyakorlására vonatkozó általános nemzeti szabályozás, az 1990. december 31‑i 90-1258. sz. törvény(2) 5. cikkében előírja, hogy a törzstőke és a szavazati jogok több mint felének a saját tevékenységüket a társaság keretein belül gyakorló szakmabeliek tulajdonában kell állnia.

5.        A fent említett rendelkezés második bekezdésében előírt és a jelen ügyre nem vonatkozó néhány meghatározott eset kivételével a fennmaradó részesedéssel olyan természetes vagy jogi személyeknek kell rendelkezniük, amelyek mindenesetre a társaság tevékenységi körébe tartozó foglalkozást vagy foglalkozásokat gyakorolnak.

6.        Végezetül, továbbra is ugyanezen szabályozás szerint, az államtanács véleményének ismeretében kibocsátott rendelettel korlátozható azoknak az azonos foglalkozás gyakorlására létesített társaságoknak a száma, amelyekben egy és ugyanazon természetes vagy jogi személy – a már említettek közül – jogosult társasági tulajdonrészt szerezni.

7.        Ami kifejezetten az orvosbiológiai elemző laboratóriumok vezetője és vezető helyettese szabad foglalkozásának közös gyakorlása céljából létrehozott társaságokat illeti, az 1992. június 17‑i 92-545. sz. rendelet(3) 11. cikkének első bekezdése úgy rendelkezik, hogy egy ilyen típusú társaság tőkéje legfeljebb az egynegyedet meg nem haladó mértékben állhat meghatározott szakmai végzettséggel nem rendelkező személyek tulajdonában.

8.        E rendelkezés második bekezdése pontosítja továbbá, hogy abban az esetben, amennyiben a szabad foglalkozást gyakorló társaság betéti részvénytársasági formában jött létre, a meghatározott szakmai végzettséggel nem rendelkező személyek tulajdonában álló részesedés, bár meghaladhatja a fent jelzett 25%-ot, semmi esetre sem érheti el az 50%-ot.

9.        Végezetül, ugyanezen rendelet 10. cikke szerint az 1990. december 31‑i 90‑1258. sz. törvény hivatkozott 5. cikke (2) bekezdésének 1. és 5. pontjában említettek körébe tartozó természetes vagy jogi személy kettőnél több, a fent jelzett típusú társaságban nem szerezhet részesedést.

10.      Amint az a 2010. március 25‑i tárgyaláson pontosítást nyert, olyan tilalomról van szó, amely lényegében a biológusokat, és nem a nevezett szakmai végzettséggel nem rendelkező jogalanyokat érinti, akikre viszont a valamennyi társaságra vonatkozó 25%-os általános tőkekorláton kívül a nevezett rendelkezés nincs hatással.

11.      A Francia Köztársaság által elfogadott, és mint a következőkben azt pontosítjuk, a Bizottsággal is közölt, 2010. január 13‑i 2010‑49. sz. rendelet hatására a nemzeti szabályozás néhány módosításon ment keresztül, különös tekintettel a közegészségről szóló kódexben található rendelkezésekre, amelyekre a jelen eljárás írásbeli szakasza során a felek beadványai többször hivatkoztak.

12.      Mindazonáltal olyan változásokról van szó, amelyeket a Bíróság által következetesen megerősített és a felek által nem vitatott azon elv alapján nem vehetők figyelembe, melynek értelmében a kötelezettségszegés megtörténtét a tagállamnak az indokolással ellátott véleményben foglalt határidő lejártakor fennálló helyzete alapján kell megítélni, és a későbbi változások nem vehetők figyelembe(4).

III – A pert megelőző eljárás

13.      Az Európai Bizottság egy panaszt követően 2006. április 4‑én elküldte a Francia Köztársaságnak az első felszólító levelet, amelyben felhívta a figyelmet az orvosbiológiai elemző laboratóriumok vezetője és vezető helyettese szabad foglalkozásának közös gyakorlása céljából létesített társaságokkal kapcsolatos, fent jelzett jogi szabályozás és az EK-Szerződés 43. cikkében előírt letelepedés szabadsága közötti összeegyeztethetőség problémájának fennállására.

14.      A Francia Köztársaság, a Bizottság azon felhívása ellenére, hogy a kézhezvételtől számított két hónapos határidőn belül tegye meg észrevételeit, nem tartotta szükségesnek, hogy választ adjon a nevezett felszólító levélre.

15.      Ezt követően a Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy a kézhez vett panasz tárgyául szolgáló jogsértések fennállnak, intézkedett a 2006. december 15‑én kelt indokolással ellátott vélemény Francia Köztársaság részére történő megküldéséről, és felszólította a nevezett államot, hogy ez utóbbi felszólításának két hónapos határidőn belül tegyen eleget.

16.      A 2007. február 17‑i levélben a Francia Köztársaság az előzőekben említett jogsértések fennállását a Bizottság által felhozott mindkét szempontot illetően vitatva foglalt állást; azt állította különösen, hogy a francia törvényhozás által bevezetett korlátozások a francia közigazgatás által kitűzött célra, a közegészség védelmére tekintettel a megfelelőség és arányosság elve által igazoltnak tekintendők.

17.      Mindazonáltal az ezt követő, 2008. április 11‑i levélben az egészségügyi miniszter bemutatta, hogy az orvosbiológiai szektor – 2009. elejére történő – teljes megreformálására irányuló szándékot és az ebből következően előkészítés alatt álló törvénytervezetet követően a Francia Köztársaság álláspontja megváltozott; a tőketulajdonlásra vonatkozó valamennyi korlátozás előrelátható megszüntetése az orvosbiológiai elemző tevékenység közös gyakorlása céljából létesített társaságokkal kapcsolatban, néhány szigorúan meghatározott összeférhetetlenségi eset kivételével, lehetővé tette, hogy a Bizottság észrevételére megfelelő módon válaszoljanak.

18.      Miután a Bizottság ezt követően nem kapott semmilyen további információt, a 2008. november 20‑i levelében ismételten megkérdezte a Francia Köztársaságtól, hogy milyen szakaszban tart a munkálatok előmenetele; a 2008. december 27‑i levélben a francia hatóságok pontosították, hogy a szóban forgó törvénytervezet elfogadása 2009 májusa előtt nem várható.

19.      Következésképpen 2009. március 2‑án a Bizottság kereset benyújtását kezdeményezte az EK 226. cikk alapján.

IV – A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

20.      A jelen eljárást meghatározza az a tény, hogy az írásbeli szakasz során a Francia Köztársaság védekező álláspontja megváltozott, különösen a pert megelőző eljárásban képviselthez képest; ez főként a kérelmek időközbeni előterjesztése után, és a Bíróság előtt folyamatban lévő néhány eljárással kapcsolatos, hasonló kérdésekre választ adó ítélet (amelyekről részletesen beszámolunk a későbbiek során) közzétételét követően történt.

21.       2009. május 22‑i ellenkérelmében, amelyben első alkalommal hivatkozott a 2009. május 29‑i ítélettel lezárt C-531/06. sz. Bizottság kontra Olaszország ügyben Bot főtanácsnok által 2008. december 16‑án ismertetett indítványra(5), az alperes a kereset elutasítását kérte az első jogalap tekintetében; nem vitatta azonban a nemzeti törvény által előírt, valamely, a szükséges szakmai végzettséggel rendelkező jogalany kettőnél több társaság tőkéjében való részesedésére vonatkozó tilalom jogellenességét.

22.      2009. július 15‑i válaszában, amelyben hivatkozott a Bíróság által a gyógyszertárak tőkéjének tulajdonára vonatkozó korlátozásokkal kapcsolatos néhány eljárásban hozott ítéletre, a Bizottság kiemelte a Francia Köztársaság álláspontjának változását a pert megelőző eljáráshoz képest, és változatlanul fenntartotta a keresetben már levont következtetéseket.

23.      A 2009. október 5‑i viszonválaszában az alperes pontosította (lásd a 70. pontot), hogy bár a kezdetben használt kifejezés ellenkezőképpen is értelmezhető, ezzel nem állt szándékában azt állítani, hogy a vizsgálthoz hasonló jellegű korlátozás néhány esetben ne lenne igazolható.

24.      Különösen, figyelembe véve a tagállamok számára mind a közegészségügy tekintetében biztosítandó védelmi szint, mind az ezzel kapcsolatos eljárás módja tekintetében elismerendő mérlegelési jogkört, az orvosbiológia területén fennálló kínálat változatosságát biztosító nemzeti megoldást főszabály szerint jogszerűnek kellett volna elismerni, amely megakadályozza az egyetlen biológus, vagy egyetlen, több laboratóriumot működtető társaság javára kialakuló, a laboratóriumok tőkéjével kapcsolatos pénzügyi koncentrációt.

25.      E jogszerű célnak megfelelő, Franciaországban hatályos korlátozó intézkedés csupán két szempontból bizonyulna vitathatónak: a) amennyiben nem tiltja az úgynevezett „dominóhatású” részesedést; b) amennyiben nem teljesen arányos az általa kitűzött céllal, mivel megkülönböztetés nélkül vonatkozik az egész államterületen elhelyezkedő társaságok társasági részesedéseire, azon tény bármilyen értékelése nélkül, hogy ezek egymástól távol eső területeken találhatók-e vagy sem.

26.      Így miután e két kifogás az ágazat tervezett reformja keretében megoldódott, az ilyen szabályozást az EK-Szerződés 43. cikkével összeegyeztethetőnek kellett volna tekinteni, mivel megfelelő és arányos a közegészség védelmének szükségességére tekintettel(6), amely az orvosbiológia tekintetében az egész államterületen biztosított kínálati változatosság révén valósítható meg.

27.      Ez utóbbi ugyanis biztosítékot jelentene a laboratóriumok tőkéjének pénzügyi koncentrációjával szemben, amelynek következtében egy biológus – vagy ahhoz hasonlónak tekintett társaság – esetleges tevékenységének megszüntetése megfoszthatja a betegeket az orvosi elemzés mint szolgáltatás igénybevételének lehetőségétől a terület egyes részein.

28.      Mindenestre a Francia Köztársaság változatlanul fenntartotta a saját ellenkérelmében foglalt kérelmeket, amelyben csupán az ugyanazon társaságban fennálló törzstőke-részesedés tulajdonlását érintő szubjektív korlátokra vonatkozó szempont tekintetében kérte a Bizottság keresetének elutasítását.

29.      A 2010. február 5‑i beadványt követően a Bíróság eljárási szabályzata 54.a cikke alkalmazásával felhívták a Francia Köztársaságot, hogy foglaljon állást a Bizottság által elsőként a válaszában megfogalmazott állítással kapcsolatosan (lásd 36. pont), amely szerint a laboratóriumok működésére és szervezetére vonatkozó döntések tekintetében a vagyoni és szavazati jogok szétválasztásának mechanizmusa révén a francia hatóságok lehetővé tehetik meghatározott szervezetek részére, hogy 25%-ot meghaladó mértékben jussanak hozzá „külső” – nem biológusok tulajdonában álló – tőkékhez.

30.      2010. március 18‑i levelében a Francia Köztársaság megküldte a Bíróságnak a 2010. március 9‑én a Bizottsághoz intézett feljegyzést, amelyben eljuttatta részére az orvosbiológiára vonatkozó, 2010. január 13‑i 2010‑49. sz. rendeletet, amelynek tervezetére, ahogyan azt a fenti 17. pontban jeleztük, a peres eljárást megelőző szakasz során, illetőleg viszonválaszában (lásd a fenti 26. pontot) hivatkozott.

31.      A 2010. március 25‑i tárgyaláson a felek a vita lezárásaként, a Bíróság által előzetesen írásban feltett kérdéssel kapcsolatban is megerősítették a vonatkozó beadványaikban már megfogalmazott kérelmeiket.

V –    Elemzés

A –    Az ugyanazon társaságban fennálló részesedéseket érintő szubjektív korlátozások

1.      A kifogásolt kötelezettségszegés – A letelepedés szabadságára vonatkozó korlátozás fennállásáról

a)      A felek érvei

32.      Az állítólagos jogsértés megállapításához hivatkozási pontként az EK-Szerződés 43. cikkét elfogadva, amelynek helyébe a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően az EUMSZ 49. cikke lépett, a Bizottság azt állítja, hogy a Francia Köztársaság által elfogadott, említett törvényi rendelkezések egy vagy több orvosbiológiai elemző laboratórium – társasági formában történő – működtetésében való részvétel lehetőségének korlátozását eredményeznék, elsősorban a más tagállamokból származó jogi személyek számára.

33.      Ugyanilyen módon korlátozva lenne a más tagállamból származó és ott egy vagy több orvosbiológiai elemző laboratóriumot működtető jogalanyok azon lehetősége, hogy francia területen tevékenységi központot hozzanak létre, amennyiben nem rendelkeznek a helyi rendelkezések által előírt szubjektív előfeltételekkel, különös tekintettel a törzstőkében részesedéssel rendelkezők számára előírt személyi követelményekre.

34.      A felperes intézmény közelebbről arra – a Bíróság által régóta elfogadott – alapelvre hivatkozik, amely szerint a Szerződés 43. cikkével ellentétes valamennyi nemzeti intézkedés, amely – legyen bár állampolgársági alapon történő hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazandó –, alkalmas arra, hogy megakadályozza, vagy a közösségi állampolgárok számára kevésbé vonzóvá tegye a Szerződés által biztosított letelepedési szabadság gyakorlását.

35.      E kérdés kapcsán a Francia Köztársaság megjegyzi, hogy az EK-Szerződés 152. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy a népegészségügy terén való közösségi fellépés során teljes mértékben tiszteletben kell tartani a tagállamoknak az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás szervezésére és nyújtására vonatkozó hatáskörét.

36.      Az alperes elismeri továbbá, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően e hatáskörük gyakorlása során a tagállamok mindenesetre kötelesek tiszteletben tartani a közösségi jogot, különös tekintettel a Szerződésnek a letelepedés jogára vonatkozó rendelkezéseire(7).

37.      Mindazonáltal az alperes úgy véli, hogy még ha a tőketulajdonlással kapcsolatos, a fent megjelölt típusú társaságra vonatkozó korlátozás a jelen esetben a letelepedés szabadságának korlátozását jelentené is, ez a közegészségügy védelmére vonatkozó célon alapuló közérdekű kényszerítő ok által indokoltnak tekintendő (lásd az ellenkérelem 34. pontját).

b)      Értékelés

38.      Általános alapelvnek tekinthető az, a Bíróság által állandóan megerősített elv, amely szerint az EK 43. cikkel ellentétes valamennyi nemzeti intézkedés, amely – legyen bár állampolgársági alapon történő hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazandó – alkalmas arra, hogy megzavarja, vagy kevésbé vonzóvá tegye a Szerződés által biztosított letelepedési szabadságnak a közösségi állampolgárok általi gyakorlását(8).

39.      Ennélfogva valamely, egy vagy több orvosbiológiai elemző laboratórium működtetésére irányuló tevékenységet folytató társaság tőkéjének tulajdonlására vonatkozó szubjektív korlátozás megakadályozza, vagy mindenesetre megnehezíti a más tagállamból származó jogalanyok számára az ebben való részesedést; ugyanez a negatív hatás lép fel az olyan társaságok francia területen való esetleges letelepedését illetően, amelyek ugyanezt a tevékenységet egy másik tagállamban folytatják, és amelyek nem felelnek meg az itt hatályban lévő rendelkezések által előírt meghatározott szubjektív követelményeknek.

40.      Az a tény továbbá, hogy ez a korlátozó hatás az érdekelt jogalanyok állampolgárságától függetlenül jön létre, nem küszöböli ki az EK-Szerződés 43. cikke szerinti letelepedés szabadságával mint alapvető joggal ellentétes helyzetet.

41.      Ezen előzmények alapján szükséges tehát a következő értékelés arra vonatkozóan, hogy indokoltak-e vagy sem a Bizottság által jogellenesnek tartott korlátozások.

2.      A releváns korlátozások esetleges indokairól – Az elfogadott korlátozó intézkedések megfelelő és arányos voltának értékelése

a)      A felek érvei

42.      A Francia Köztársaság védekezésként előadott álláspontja szerint az orvosbiológiai elemző tevékenység gyakorlására létesített valamely társaság részesedésének tulajdonára vonatkozó olyan szubjektív korlátok célja – mint amilyeneket az említett jogi szabályozás bevezetett – a betegeknek nyújtott ellátás minőségének biztosítása, és az elemző laboratóriumok vezetői döntési függetlenségének megőrzése.

43.      Annak megakadályozása ugyanis, hogy ez utóbbiak döntéseit inkább a gazdasági, semmint egészségügyi jellegű megfontolások vezessék, a közegészséghez kapcsolódó közérdekű kényszerítő ok védelmét szolgálja.

44.      A Bizottság ezzel ellentétben azt állítja, hogy a Francia Köztársaság által elfogadott intézkedések a kinyilvánított célra tekintettel nem megfelelőek, és azzal nem arányosak.

45.      A helyzetek tagadhatatlan párhuzama folytán ez a következtetés megerősítést nyer egy korábbi határozatban, amely – egy látszerész üzlet társasági formában történő üzemeltetését illetően – a görög jogi szabályozás alapján a tőketulajdonlással kapcsolatos hasonló korlátozásokra vonatkozik.

46.      A felperes hangsúlyozta ugyanis, hogy a Bíróság(9) ebben az esetben megállapította, hogy a Görög Köztársaság nem teljesítette az EK 43. és az EK 48. cikkből eredő kötelezettségeit, mivel nem tette lehetővé a látszerész számára, hogy egynél több üzletet üzemeltessen, valamint a látszerész által különböző természetes és jogi személyektől esetlegesen megszerezhető társasági részesedés mértékét a tőke 50%-ában korlátozta.

47.      A Bizottság hivatkozik a Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok által a szóban forgó ügyben 2004. december 7‑én ismertetett indítványra, különös tekintettel – a kereskedelmi jellegű tevékenységeket illetően – a belső, illetve a külső kapcsolatok között tett megkülönböztetésre.

48.      Különösen, az elsőt illetően ez „[…] magában foglalja a tulajdont – ami jelenti például a helyiséget vagy üzletet, ahol a tevékenységet folytatják, az ügyfelek listáját, az árukat vagy a kereskedelmi nevet – a dolgozókkal való munkajogi kapcsolatokat, vagy […] a működtetési jogot, ami nem feltétlenül egyezik meg a tulajdonnal, de ami ahhoz különböző jogi formákon keresztül kapcsolódik, valamint az igazgatást és üzletvezetést. A második, külső kapcsolat magában foglalja a harmadik személyekkel, különösen a beszállítókkal, és […] a vevőkkel, ügyfelekkel, illetve a páciensekkel való kapcsolattartást(10)”.

49.       Ebben az ügyben a főtanácsnok álláspontja szerint az érdekelt tagállam a belső kapcsolati körhöz tartozó néhány korlátozást vezetett be, lévén azok a látszerészeti üzlet működtetéséhez szükséges szubjektív követelményekre vonatkoztak, mindazonáltal ezeket a szolgáltatást nyújtó látszerész és az ügyfélköre közötti kapcsolatokra, valamint a tévedés esetén fennálló esetleges felelősségre vonatkozó indokokkal igazolta, amelyek azonban a külső kapcsolati körhöz tartoznak.

50.      Végezetül a Bizottság kiemelte, hogy ebben az ügyben a Bíróság megállapította, hogy a közegészség védelmének a Görög Köztársaság által hivatkozott célja, „úgy a természetes, mint a jogi személyek esetében, a letelepedés szabadságát kevésbé korlátozó intézkedések útján is elérhető, például minden egyes látszerészeti üzletben egy okleveles látszerész munkavállaló vagy társasági tag jelenlétének előírása, a más személyért való polgári jogi felelősség, valamint a kötelező szakmai felelősségbiztosítás útján”(11).

51.      Lényegében pusztán az a kötelezettség, hogy a laboratórium úgynevezett „külső” tevékenységei, különösen a pácienssel való kapcsolatot feltételező cselekedetek végzése céljából legyen jelen egy biológus, elegendő lenne a megjelölt cél eléréséhez; azonban az említett előírás nem lenne igazolható a laboratórium tulajdonát érintő, úgynevezett „belső” tevékenységek keretében.

52.      A Francia Köztársaság viszont a maga részéről e tekintetben azt állította, hogy az orvosbiológia sajátos általános jellemzői, valamint az említett tevékenység franciaországi szervezetének – ideértve az egyetemi képzést is – a többi tagállam nagy részéhez képest megfigyelhető abszolút sajátos volta alapján a jelen ügyben inkább a Bíróság által a gyógyszerészeti ágazat vonatkozásában felállított alapelvek alkalmazandók.

53.      A Francia Köztársaság ellenkérelmében e tekintetben a Bíróság előtt akkoriban folyamatban lévő, C-531/06. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2008. december 16‑án ismertetett indítványra hivatkozott, amelyben Bot főtanácsnok pontosan az imént említett kör vonatkozásában megerősítette (106. pont), hogy a tevékenység belső és külső vonatkozásai közötti különbségtétel mesterséges természetű.

54.      Nehéz lenne biztosítani, hogy a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkező üzemeltető ne avatkozzon bele a gyógyszerész által a betegeivel fenntartott kapcsolatba, és ez a helyzet az elemző laboratóriumokéhoz hasonlítható, mivel ezek is az egészségügyi rendszer középpontjában helyezkednek el.

55.      A helyzet azonosságára vonatkozó említett állítás alátámasztásaként az alperes kiemeli, hogy az orvosbiológia az egészségügyi rendszerben elsőrendű helyet betöltő tudományág, amely egyébként folyamatosan fejlődik és rendkívül széles alkalmazási területet foglal magában, úgy mint a mikrobiológiát, a hematológiát, a biokémiát, az immun-hematológiát; és amely maga is olyan rendkívül összetett eljárásokat követelne meg, mint a molekuláris biológia.

56.      Az alperes hozzáteszi továbbá, hogy az elemező laboratóriumok tevékenysége általában magában foglal egy úgynevezett elemzést megelőző szakaszt (amelyben a beosztott alkalmazott találkozik a pácienssel és elvégzi a szükséges mintavételeket, amelyek „invazív” jellegűek is lehetnek), egy kézzel, vagy megfelelő berendezésekkel végrehajtott, szó szoros értelemben vett elemző szakaszt, amely tisztán technikai jellegű, és egy elemzést követő szakaszt (az elemzések eredményeinek értékelése, a páciens személyes tulajdonságai alapján is)(12).

57.      Nos, a francia sajátosság (ugyanezen ágazatnak az Unió más tagállamaiban fennálló szervezetét figyelembe véve) abból a tényből adódik, hogy ez a három különböző szakasz alapvetően egységesnek mutatkozik, mindez egy pontosan meghatározott döntés alapján, amely arra irányul, hogy jelentősebb orvosi jellegű szerepet biztosítson a biológus számára.

58.      Ennélfogva a francia rendszerben a biológus nemcsak a tisztán technikai jellegű elemző tevékenységben vesz részt, hanem a pácienssel való közvetlen kapcsolat révén jelen van az elemzést megelőző szakaszban is, és legfőképpen az elemzés eredményeinek ezt követő értékelésével foglalkozik, amelyről tájékoztatja a beteget, és ezáltal a kezelő orvoshoz csatlakozva részt vehet a terápia kiválasztásában is.

59.      Úgy tűnik tehát, hogy ezzel a megfontolással teljes mértékben összhangban van a Franciaország által a biológusi szaktudás megszerzésével kapcsolatban választott megoldás, aki kezdetben orvosi vagy gyógyszerészi képzést kap, ahhoz, hogy ezt követően az orvosbiológiára szakosodhasson, ennélfogva a tanulmányai elvégzéséhez egy jó tízéves időszak szükséges.

60.      E megfontolások alapján az alperes szerint a Bíróság által a látszerészi tevékenységet illetően követett megoldás az orvosi elemző laboratóriumok tekintetében nem alkalmazható.

61.      Következésképpen a törzstőkéből való részesedés tekintetében bevezetett korlátozó intézkedés – a gyógyszertárak esetéhez hasonlóan – a laboratórium vezetője által kizárólag az etikai szabályok tiszteletben tartásával, a bármilyen, különösen pénzügyi jellegű nyomás nélkül folytatandó szakmai tevékenység teljes függetlensége biztosításának szükségességéhez kapcsolódóan igazolható; mégpedig, ahogyan már hangsúlyoztuk, a közegészségügy lehető legjobb védelme céljából.

62.      Következésképpen a hivatkozott indítványban található álláspont (lásd a 121. pontot), amely szerint a gyógyszerkiadási tevékenység – a közegészségügyre gyakorolt hatásának nagysága okán – különbözik a látszerészeti termékek értékesítésétől, ugyanígy érvényes lenne, ha ez utóbbit az orvosbiológiai elemző tevékenységgel hasonlítjuk össze.

63.      Végezetül, az elfogadott intézkedés arányos volta abból a tényből is felismerhető, hogy a laboratóriumok tőkéjét nem teljes egészében a biológusok számára tartják fenn, mivel ilyen végzettséggel nem rendelkező befektetők minden esetben részesedést szerezhetnek, noha a 25%-ot nem meghaladó mértékben.

64.      A nevezett korlátozás az annak megakadályozására irányuló jogos igénynek felel meg, hogy a kizárólag jövedelemszerzési célból befektető, nem szakmabeli tulajdonosok meghatározó szerepet töltsenek be a társasági határozatok meghozatalában, és ennek következtében a szakmabeliek elveszítsék függetlenségüket(13).

65.      Lényegében noha a francia szabályozás biztosítja egyrészről a társasági tőkében való részesedés lehetőségét a nem biológus jogalanyok részére is, másrészről – ez utóbbiak részesedése mértékének korlátozásával – biztosítja az ágazat hivatásos képviselői mint tagok döntéshozói jogkörének megőrzését, lehetővé téve ily módon számukra, hogy megőrizzék saját döntési függetlenségüket.

66.      A felperes, az alperes ellenkérelmében található érvek kifogásolása során válaszában kiemelte, hogy az általa eredetileg hivatkozott jogesethez képest a Bíróság által a gyógyszertárak esetében elfogadott eltérő megoldás a gyógyszerek abszolút sajátos jellegével magyarázható, amely alkalmas arra, hogy a gyógyszereket bármely más árutól megkülönböztesse; az ágazat különbözősége nem teszi lehetővé a megoldásnak a jelen esetre történő átültetését.

67.      Közelebbről az orvosbiológiai tevékenységeket kizárólag orvosi rendelvény alapján, és ebből következően mind a közegészségügy védelme, mind az egészségügyi rendszer költségeinek ellenőrzése tekintetében nagyobb garanciával végzik.

68.      Ezenfelül a Bizottság e helyütt első alkalommal állította, hogy az orvosbiológiai ágazat jelentős finanszírozás iránti igénnyel is jellemezhető, és ennélfogva a „külső” tőkéhez való hozzáférésben megnyilvánuló korlátozó intézkedés a célnak nem felelne meg.

69.      A Francia Köztársaság viszonválaszában, vitatva a felperes válaszában található érveket, azzal érvelt, hogy a Bizottság által hivatkozott jogeset egyáltalában nem releváns, mivel figyelembe véve az esetek jelentős mértékű párhuzamát és a közegészségügy számára jelentett kockázatok hasonlóságát, az írásbeli szakaszban állandóan felmerülő, és ennek során hivatkozott indítványokban és ítéletekben a gyógyszerészettel kapcsolatosan rögzített alapelveket kellene inkább alkalmazni.

70.      Az alperes vitatta továbbá azt az állítást, miszerint a tőkéhez való hozzáférés teljes megnyitása az elemző laboratóriumokat működtető társaságok számára a vizsgálatok minőségének tényleges javulását vonná maga után, és megtakarítási forrást jelentene a szociális rendszer számára.

b)      Értékelés

71.      Az immár állandó ítélkezési gyakorlat szerint azoknak a tagállami intézkedéseknek, amelyek képesek a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlásának korlátozására vagy kevésbé vonzóvá tételére, meg kell felelniük négy feltételnek: 1) alkalmazásuk megkülönböztetéstől mentes legyen; 2) közérdeken alapuló kényszerítő ok által igazoltak legyenek; 3) legyenek alkalmasak e célkitűzés megvalósításának biztosítására, és 4) ne lépjenek túl az ehhez szükséges mértéken(14).

72.      Ennek megállapítása után a felek között nem vitás az a körülmény, hogy a közegészség védelme közérdeken alapuló kényszerítő oknak minősül, amely az EK 46. cikk (1) bekezdése alapján igazolhatja a letelepedés szabadságának esetleges korlátozásait(15).

73.      Többek között pontosan az orvosbiológiai elemző laboratóriumok ágazatában a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozás igazolására szolgáló indokok elemzését illetően (de nyilvánvalóan olyan alapelvről van szó, amely a letelepedés szabadsága tekintetében is alkalmazandó), a Bíróságnak alkalma nyílt megerősíteni, hogy a minőségi orvosi szolgáltatások fenntartására irányuló cél az EK 46. cikk által előírt kivételek egyike közé tartozhat, amennyiben hozzájárul az egészség magas védelmi szintjének megvalósításához(16).

74.      A szóban forgó korlátozó intézkedés hátrányos megkülönböztetéstől mentes jellege nem vitás; a kitűzött célra tekintettel sokkal kényesebbnek mutatkozik ugyanakkor ez utóbbi megfelelő és arányos voltának a megállapítása.

–       A korlátozó intézkedés által érintett ágazat, valamint a vonatkozó ítélkezési gyakorlat azonosítása

75.      Az első megválaszolandó kérdés az, hogy a problémára – abban a formában, ahogy azt felvetették – valóban pontos megoldás található-e a Bíróság által az említett ítéletben a Görög Köztársaság tekintetében kimondott elvek alapján, amely hasonló korlátozásokat fogadott el a látszerészi foglalkozás gyakorlásáról, és a látszerészeti üzletekről szóló törvény tekintetében, vagy ez az ítélet nem teremt teljes mértékben releváns precedenst.

76.      Nos, igaz, hogy a Bíróság által a látszerészi foglalkozást érintő ügyben megvizsgált helyzet – ahogyan a Bizottság állítja – a jelenleg folyamatban lévővel jelentős hasonlóságot mutat, és hogy ebből adódóan az abban az ügyben felvetett érveket és elfogadott megoldásokat különös figyelemmel kell megvizsgálni; mindezek ellenére véleményem szerint létezik néhány alapvető különbség.

77.      A jelen ügy mindenekelőtt az érintett ágazat – azaz a laboratóriumi orvosbiológiai elemzés – sajátos jellegével, valamint az érintett tagállam által elfogadott szabályozással jellemezhető, amely sajátos vonásokat mutat a munka megszervezésének összetettsége és az érintett szakemberek képzése tekintetében, mindezek célja pedig a szolgáltatás minősége különösen magas szintjének elérése.

78.      És valóban, ha fontolóra vesszük a Francia Köztársaság védekezésének alapjául szolgáló előfeltevéseket, és következésképpen figyelembe vesszük a jogvita valódi tárgyát, felmerül néhány alapvető különbség a Bizottság által hivatkozott előző ítélkezési gyakorlathoz képest, mind a vizsgált ágazat, mind a bevezetett korlátozás igazolására szolgáló érvek tekintetében.

79.      Lényegében úgy vélem, hogy – ahogyan azt először a 2009. május 22‑i ellenkérelmében az alperes tagállam is állította – úgy tűnik, a jelen ügy szempontjából valójában nagyobb jelentőséggel bírnak azok az eljárások, amelyek keretében a Bíróságnak a gyógyszertárak tulajdonrészének megszerzésével és az üzemeltetésükkel kapcsolatos jognak kizárólag a vonatkozó szakmai végzettséggel rendelkező jogalanyok részére való fenntartásával kellett foglalkoznia(17).

80.      A korábbi ítélkezési gyakorlattal való szorosabb kapcsolódás elsősorban abban nyilvánul meg, hogy jóval nagyobb hasonlóság áll fenn a gyógyszerágazat és a – Franciaországban egyébként teljesen sajátos módon szabályozott – orvosbiológiai elemzés ágazata között, mint az orvosbiológiai elemzés és a látszerészeti ágazat között.

81.      Egy másik, és talán még fontosabb szempontból, nem tűnik úgy, hogy a döntési függetlenség kérdése mint a közegészségügy nagyobb védelemére tekintettel nyújtott tevékenység jobb minőségének sajátos előfeltétele, a Bíróság által folytatott vizsgálat tárgya volt abban az ügyben, amely a Bizottság által hivatkozott ítélettel zárult.

82.      A biológusi szakma franciaországi fent leírt jellegzetességei, az orvosbiológiai elemző laboratórium konkrét üzemeltetési módjával együtt, összehasonlíthatóvá teszik ezt az ágazatot a gyógyszerészeti ágazattal.

83.      Mindkét tevékenység, ha nem helyesen folytatják azokat, az egészséghez fűződő elsődleges érdek tekintetében meglehetősen magas szintű kockázattal jár. Így például ha a gyógyszerész nem megfelelő gyógyszert ad át a vevőnek, az súlyos fizikai következményeket okozhat, hasonlóképpen, a nem a konkrét esetnek megfelelő módon, késve vagy hibásan elvégzett orvosbiológiai elemzés szolgáltatása ugyanilyen típusú károkat okozhat (gondoljunk csak az orvos által a diagnózis vagy a kezelés kapcsán a helytelen elemzési eredmény következtében elkövetethető lehetséges hibákra).

84.      Ezenkívül az említett tevékenységek gyakorlásuk módját illetően nagyon pontos hasonlóságokat mutatnak, továbbá és legfőképpen a társadalombiztosítási rendszer által vállalt költségek rendszere tekintetében is; az akár mennyiségi, akár minőségi szempontból nem megfelelő módon végzett orvosbiológiai elemzés szükségtelen költségeket eredményezhet a társadalombiztosítási rendszer, és következésképpen az állam számára, ugyanúgy, mint a gyógyszerellátás esetében.

85.      A Bizottság szerint azonban a két ágazat között olyan különbségek állnak fenn, amelyek kizárják az ítélkezési gyakorlat ugyanazon elveinek alkalmazhatóságát; a Bizottság hivatkozik mindenekelőtt arra a tényre, hogy az elemzéseket kizárólag előzetes orvosi rendelvényre lehet elvégezni. Ennélfogva a páciens nem mehet közvetlenül a laboratóriumba azért, hogy elemzést végeztessen, és a biológus sem dönthet szabadon e kérdésben az említett rendelvény nélkül.

86.      A felperes ehhez hozzáteszi, hogy még ha a vizsgálatok eredményét át is adják mind a rendelvényt felíró orvos, mind a páciens számára, a páciens semmi esetre sem rendelkezik következtetések levonására alkalmas technikai képesítéssel a folytatandó kezelést illetően, amelynek megvalósítása egyébként is orvosi beavatkozást igényel.

87.      Valójában a felperes maga elismeri, hogy rendszerint a gyógyszerek is kizárólag orvosi rendelvény alapján adhatók ki és értékesíthetők, azaz úgy, hogy költségüket ily módon a társadalombiztosítási rendszer vállalja át.

88.      A tárgyalás során felmerült ugyanis, hogy a gyógyszertárban a gyógyszerek körülbelül 85%-át orvosi rendelvény alapján adják el, ahogyan a vizsgálatok nagy részét is ténylegesen ugyanilyen módon végzik.

89.      Ennek megállapítását követően, a Bizottság szerint a gyógyszerészeti tevékenység esetén a Bíróság saját ítéleteiben hallgatólagosan éppen azt a tényt vette figyelembe a törvényben foglalt korlátozás igazolásának megállapítása céljából, hogy néhány gyógyszer orvosi rendelvény nélkül történő eladása mindazonáltal lehetséges; ami viszont az egészségre gyakorolt, már említett kockázat elkerülése céljából szükségessé teszi egy gyógyszerész állandó jelenlétét, aki felhívhatja a felhasználó figyelmét az esetleges káros mellékhatásokra(18).

90.      Mindazonáltal nem döntő megállapításokról van szó. Egyrészről ugyanis az említett ítéletekből nem következik kifejezetten, hogy a Bíróság az elfogadott pozitív megoldás igazolása céljából lényeges tényként vette volna figyelembe, hogy néhány esetben a gyógyszerek előzetes orvosi rendelvény nélkül is kiadhatók.

91.      Valóban e tényezőre hivatkozik Bot főtanácsnok már idézett indítványa, amely megállapítja, hogy a gyógyszerész tanácsadási feladata nagy jelentőséggel bír az olyan gyógyszerek esetében, amelyek orvosi rendelvény nélkül is kiadhatók, ezeknek a száma ugyanis a közkiadások egyensúlyának szükséges megőrzése miatt folyamatosan emelkedik(19).

92.      Mindazonáltal egy másodlagos jellegű tényezőről van szó ahhoz, a nevezett indítvány ugyanazon pontjában kifejezetten megállapított tényhez képest, hogy a gyógyszerész tevékenysége nem kizárólag a gyógyszerek eladására korlátozódik.

93.      A főtanácsnok szerint a gyógyszerek kiadásával kapcsolatos tevékenység ellátása a gyógyszerésztől más szolgáltatások teljesítését is egyaránt megköveteli, amelyek közé – a gyógyszerek készítésén, továbbá a gyógyszerek helyes alkalmazásához szükséges tájékoztatáson és tanácsadáson kívül – az orvosi rendelvények ellenőrzése is tartozik.

94.      Másrészről maga a Bíróság mindkét, a gyógyszerészeti ágazatot érintő határozatában megállapította, hogy a „felírt vagy alkalmazott” gyógyszerek gyógyhatásaik ellenére súlyosan károsíthatják az egészséget, amennyiben szükségtelenül vagy helytelen módon alkalmazzák őket(20).

95.      Lényegében az orvosi rendelvény lehetséges meglétének tényét, amelyre a Bíróság kifejezetten felhívta a figyelmet, nem tekintették arra ténylegesen alkalmasnak, hogy a gyógyszereknek a szükségtelen vagy helytelen alkalmazás következtében egészségre gyakorolt kockázatokból adódó sajátságos jellegét kizárja.

96.      És valóban, a biológus rendkívül fontos szerepet tölt be a rendelvényre végezhető orvosi vizsgálatok esetében is, és ezzel nem a vizsgálatot elrendelő orvos szerepét és hozzáértését szándékozzuk alábecsülni – ahogyan azt a tárgyaláson a Bizottság állította – szinte alávetve őt egyfajta utólagos ellenőrzésnek, hanem egyszerűen azért, mert ő biztosítja a kérés orvosbiológiai elemzés szempontjából helyes értelmezését és végrehajtását (és mindezt legfőképpen a különösen összetett jellegű vizsgálatok esetében).

97.      Ahogyan azt a Francia Köztársaság a kérdés tekintetében a 2010. január 10‑i 2010‑49. sz. rendelet által bevezetett újítások előtt(21) a tárgyaláson kifejezetten elismerte, igaz, hogy az elemzést végző nem tehetett mást, mint hogy a rendelvény előírásai szerint végezte el a vizsgálatokat, mivel az orvos kérésétől való eltérésre nem volt lehetőség.

98.      Mindazonáltal, amint arra az alperes még a tárgyalás folyamán kifejezetten rámutatott, egyrészt nem kizárt, hogy a páciens rendelvény nélkül jelenjen meg a laboratóriumban a célból, hogy néhány orvosbiológiai elemzést elvégeztessen – esetlegesen a saját költségére(22).

99.      Másrészt a felíró orvos és a biológus között az általános gyakorlat szerint meglehetősen elterjedt egyeztetés keretében (amelyet a Bizottság lényegében nem vitatott a tárgyaláson adott válaszában) nem tűnik kizártnak az a lehetőség, hogy a biológus elvégez néhány nem helyettesítő, hanem az eredeti előíráshoz képest egyszerűen kiegészítő jellegű vizsgálatot.

100. Végezetül, és továbbra is anélkül, hogy a kezelő orvos szerepét bármilyen módon kisebbíteni akarnánk, a közegészségre gyakorolt kockázat, ahogyan azt az alperes helyesen megjegyzi, nem igazán az orvosbiológiai elemzés téves eredményeiből a páciens által levonható következtetésekben áll, hanem sokkal inkább – éppen azért, mert helytelenül értékelték azokat – az orvosbiológiai elemzés téves eredményei alapján az orvos által esetlegesen választott kezelés következményeiben.

101. Ennélfogva tagadhatatlan, hogy a biológus a szükséges szakértelem színvonalát illetően, függetlenül a kezelő orvos által betöltött szereptől, minden bizonnyal elsőrendű szerepet játszik az orvosbiológiai elemző tevékenységet megelőző, azzal együtt járó, és azt követő különböző szakaszok mindegyikében.

102. Következésképpen egy meghatározott szakmai tevékenység speciális végzettséggel nem rendelkező jogalanyok általi gyakorlásából eredően az egészségre gyakorolt kockázatokhoz konkrétan kapcsolódó szempont tekintetében teljes mértékű hasonlóságot kell megállapítani a gyógyszerész és az elemző biológus tevékenysége között, míg a látszerész tevékenysége teljesen különböző.

103. Ez utóbbi esetben ugyanis – még ha el is képzelhetők a hibás szolgáltatásból eredő negatív, a felhasználót akár fizikai értelemben is érintő következmények – nyilvánvaló, hogy az eset súlyosságának teljesen eltérő szintjével állunk szemben, amely a Bizottság állításával ellentétben az eseteket nehezen összehasonlíthatóvá teszi.

104. A Bizottság azt állította továbbá – első alkalommal a válaszában – hogy mindenesetre az elemző laboratóriumok ágazatát a gyógyszerészeti ágazathoz képest finanszírozási szempontból jelentős befektetési igény jellemezi; a technológiák gyors fejlődése, és az arra irányuló szükséglet, hogy ezeket folyamatosan növekvő számú betegségekre alkalmazzák, különösen magas tőke-hozzájárulást igényel.

105. Nem ez a helyzet azonban a gyógyszertárak tekintetében, ahol nem szükséges semmilyen technikai jellegű berendezés, mivel a gyógyszereket – szinte teljes mértékben – máshol állítják elő.

106. Ennélfogva a felperes(23) kiemeli, hogy a biológusi végzettséggel nem rendelkező befektetők tőkéhez való hozzáférésének kizárása, vagy mindenesetre korlátozása, az orvosbiológiai laboratóriumok fejlődését fékezi az elegendő gazdasági forrással nem rendelkező biológusok részéről.

107. Továbbá nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy az említett korlátozás minőségi tényező lenne, sőt, a vizsgálatok eredményei inkább azt mutatják, hogy a legsúlyosabb hibák az egyszemélyes laboratóriumokban történnek, amelyekben a tőke 100%-a a tevékenységet ott gyakorló biológus tulajdonában van.

108. Összességében a társasági tőkére vonatkozó, a védelem egyik formájaként értelmezett korlátozások éppen ellenkezőleg, a szolgáltatások színvonalának csökkenését okozhatták.

109. Többek között nem volt lehetséges a nevezett minőség biztosítására alkalmas méret eléréséhez szükséges csoportosulások létrehozása, vagy mindenesetre a méretgazdaságosság megvalósítása, aminek következtében a vizsgálatok költségei, és ennélfogva a társadalombiztosítási rendszer terhei csökkennek.

110. Valójában, ahogyan arra viszonválaszában a Francia Köztársaság helyesen rámutatott, ezeket az állításokat a Bizottság által megjelölt iratok ténylegesen nem támasztják alá; sőt, az ágazat tervezett reformjáról szóló 2008. szeptemberi jelentés (ahogyan arra válaszában maga a Bizottság hivatkozik), a franciaországi orvosbiológiai laboratóriumok átlagos minősége tekintetében megerősíti, hogy az kielégítő, azaz „a jótól a kiválóig terjed”(24).

111. A külső tőke felé történő teljes nyitásból származó pozitív hatásokra, azaz a lehetséges csoportosulásokra és az esetleges méretgazdaságosságra vonatkozó megállapítások is kizárólag minden ténylegesen konkrét bizonyítékot nélkülöző feltételezéseken alapulnak, amelyek bizonyításáról a felperes nem gondoskodott(25).

112. Továbbá a társadalombiztosítási rendszer terheit illetően nyilvánvaló, hogy ezek, függetlenül az egyes vizsgálatok laboratórium által viselt költségeitől, az állam által minden egyes orvosi elemző szolgáltatás tekintetében megítélt támogatás mértékétől függenek; nem nyert bizonyítást semmilyen összefüggés a nevezett támogatás és a laboratóriumok tulajdonosi struktúrája között, ily módon a felperes állításai ismételten nem tűnnek bizonyítottnak.

113. Sőt, a befektetett tőke mind nagyobb jövedelmezőségére való törekvés valószínűleg arra késztetné az elemző társaságokban részesedéssel bíró jogalanyokat, hogy kizárólag pénzügyi befektetési célból növeljék az elvégzendő, vagy legalábbis az egyébként nagyobb jövedelmezőséget biztosító vizsgálatok számát(26), következésképp, a Bizottság állításával ellentétben, ez az állami költségek növekedését eredményezné.

114. Következésképpen a gyógyszerészeti és az orvosbiológiai elemzések ágazata között a közegészségügyre gyakorolt kockázatok szempontjából fennálló hasonlóság elismerésével, és annak kizárásával, hogy a laboratóriumok feltételezett nagyobb befektetési szükségletei a laboratóriumok tényleges differenciálódását eredményezik, nem marad más hátra, mint a letelepedés szabadsága tekintetében fennálló, fent leírt korlátozás igazolásának a Bíróság által a korábban megvizsgált esetek kapcsán kimondott vonatkozó elvek fényében történő elemzése.

–       A vonatkozó elvek következetes alkalmazása

115. A 2009. május 19‑i ítélethez vezető, a gyógyszerészeti tevékenység folytatásával kapcsolatos korlátozásokat érintő két párhuzamos eljárás közül az elsőben a Bíróság, előzetes döntéshozatal iránt előterjesztett kérelemben feltett kérdésre válaszolva, megállapította, hogy nem ellentétes az EK 43. és az EK 48. cikkel az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapeljárás tárgyát képező, amely megakadályozza, hogy a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkező személyek gyógyszertárak tulajdonjogát megszerezhessék, illetve gyógyszertárat üzemeltethessenek(27).

116. A második eljárásban, ugyanezen érvelés alapján, a Bíróság elutasította a Bizottság által az EK 226. cikk alapján az Olasz Köztársaság ellen a Szerződés ugyanazon rendelkezéseinek egy olyan szabályozás hatályának fenntartásából eredő állítólagos megsértése alapján benyújtott keresetet, amely a magángyógyszertárak üzemeltetésére csak gyógyszerészdiplomával rendelkező magánszemélyeket, illetve kizárólag gyógyszerész tagokból álló üzemeltető társaságokat jogosít(28).

117. A Bíróság által e helyütt felállított gondolatmenet éppen a gyógyszerek abszolút sajátosságának feltételezéséből indul ki, amelyeket gyógyhatásaik élesen elkülöníthetővé tesznek a többi terméktől(29); mindazonáltal ha szükségtelenül vagy nem a megfelelő pillanatban alkalmazzák őket, ezek súlyosan károsíthatják az egészséget, anélkül hogy a páciens a gyógyszer alkalmazása során mindezt észlelné(30).

118. A túlzott gyógyszerfogyasztás vagy a gyógyszerek nem megfelelő alkalmazása ezen felül az anyagi erőforrások pazarlásával jár, ami még ennél is több kárt okoz, mivel a gyógyszerágazat jelentős költségeket emészt fel, és egyre növekvő igényeknek kell megfelelnie, miközben az egészségügyi ellátásra fordítható anyagi erőforrások – a finanszírozás módjától függetlenül – végesek(31).

119. Márpedig, figyelemmel a tagállamok azon elismert jogára, hogy maguk határozzák meg a közegészség védelmének szintjét, el kell fogadni, hogy azt is előírhatják, hogy a gyógyszereket olyan gyógyszerészek értékesítsék, akik tényleges szakmai függetlenséggel rendelkeznek; a tagállamok hozhatnak olyan intézkedéseket is, amelyek alkalmasak e függetlenség sérelmének kockázatát kizárni vagy csökkenteni.

120. Különösen, még ha nem is tagadható, hogy akárcsak mások, a hivatásos gyógyszerész is nyereségre törekszik, a Bíróság úgy vélte, hogy ez utóbbi köteles a gyógyszertárat nem csupán gazdasági céllal, hanem szakmai szempontból nézve is megfelelően üzemeltetni. A nyereségszerzéshez fűződő személyes érdeke – képzettsége, szakmai tapasztalata és az őt terhelő felelősség miatt – kevésbé lesz meghatározó, hiszen a jogi vagy a szakmai etikai szabályok esetleges megsértése nemcsak beruházásának értékét, hanem saját szakmai egzisztenciáját is veszélyeztetheti.

121. A gyógyszerészektől eltérően a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkezőknek értelemszerűen nincs a gyógyszerészekével egyenértékű képzettsége, tapasztalata és felelőssége. Az ő esetükben nincsenek meg ugyanazok a garanciák, amelyeket a gyógyszerészek nyújtanak.

122. Ennélfogva a tagállam az említett mérlegelési mozgásterének keretein belül úgy is vélheti, hogy a gyógyszerészek által üzemeltetett gyógyszertáraktól eltérően a gyógyszertárak gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkezők által történő üzemeltetése kockázatot jelenthet a közegészségügy vonatkozásában, különösen a gyógyszer‑kiskereskedelem megbízhatóságát és minőségét illetően, mivel az ilyen típusú üzemeltetés keretén belül nem biztosítottak a nyereségre való törekvést fékező elemek(32).

123. Amint az fentebb pontosítást nyert, mindezen megfontolások a megfelelő módosításokkal alkalmazandók az orvosbiológiai elemzés ágazatára is, következésképpen ez igazolja a jogi megoldás azonosságát.

124. Ugyanis a közegészséget érintő kockázatok, és következésképpen a védett érdek azonossága következtében főszabály szerint nagyon is elismerhető, hogy bármely állam bevezethet a nevezett tevékenységet gyakorló jogalany személyes végzettségével kapcsolatos hasonló korlátozásokat az orvosbiológiai elemző laboratóriumok üzemeltetésére vonatkozóan is, ahogyan az Franciaországban történt.

125. Nyilvánvalóan értékelni kell, hogy az érintett jogalany személyes végzettsége szempontjából korlátozott társasági részesedés tulajdonjogával kapcsolatosan elfogadott korlátozás konkrét típusa a közegészség-védelem céljára tekintettel megfelelőnek és arányosnak tekinthető-e vagy sem.

126. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a nemzeti szabályozás csak akkor alkalmas az említett cél megvalósítására, ha azt valóban összefüggő és rendszeres módon kívánja elérni(33).

–       A pozitív megoldást alátámasztó érvek; különösen a biológus döntési függetlensége

127. Ahogyan már rámutattunk, a Bizottság nem tartja megfelelőnek a Francia Köztársaság által bevezetett korlátozás típusát. Egészen pontosan a felperes megismétli a Bíróság előtt korábban folyamatban lévő hivatkozott eljárással kapcsolatos indítványban megfogalmazott érveket, amelyek a látszerészeti tevékenység gyakorlásával kapcsolatos görög szabályozásra vonatkoznak(34).

128. Jelen esetben a laboratórium és a külső felhasználói kör közötti kapcsolat keretében elengedő lett volna egy, a megfelelő szakmai képzésnek köszönhetően a szükséges technikai szakképzettséggel rendelkező személy jelenlétének egyszerű előírása; az orvosbiológiai elemző laboratóriumot működtető társaság tulajdonosi rendjével kapcsolatban azonban a nevezett szempont nem releváns.

129. Valójában, ahogyan az alperes fél helyesen megjegyzi, Bot főtanácsnok a Bizottság ugyanezen érvelésével szemben már a 2008. december 16‑án ismertetett indítványban megerősíti, hogy egyáltalában nem tűnik meggyőzőnek az az érvelés, miszerint meg kellene különböztetni egymástól a belső és a külső szempontokat.

130. Az említett indítvány szerint ugyanis „az a személy, aki egyszerre tulajdonos és munkáltató, és akinek a tulajdonában van a gyógyszertár, elkerülhetetlenül befolyásolja a gyógyszertárában a gyógyszerek kiadásával kapcsolatos politikát. Ezért az olasz jogalkotó által választott módszer, amely összekapcsolja a szakmai hozzáértést és a gyógyszertár tulajdonjogát, igazoltnak tűnik a közegészség védelmére irányuló cél szempontjából”(35).

131. Valójában, amennyiben egy elemző laboratóriumban alkalmazott biológus köteles lenne a szakmai végzettséggel nem rendelkező munkáltató utasításait teljesíteni, kétségtelenül fennállna annak a veszélye, hogy ez utóbbi a páciens valós igényei, és ebből következően a közegészségügy igényeivel szemben előnyben részesíti a társaság gazdasági érdekét.

132. Ennélfogva nem zárható ki, hogy a biológusi végzettséggel nem rendelkező tulajdonos hajlamos lemondani a gazdasági szinten kevésbé jövedelmező, vagy jóval nehezebben kivitelezhető vizsgálatokról, vagy hogy hajlamos – ugyancsak pusztán anyagi okokból – nem kellő figyelmet fordítani a szükséges berendezésekre.

133. Nem kétséges, ahogyan a Bizottság is állítja válaszában (48. pont), hogy az a biológus is köteles minden esetben betartani a szakmai etikai szabályokat, aki egy olyan elemző laboratórium alkalmazottja, amelyet döntéshozói szempontból a biológusi végzettséggel nem rendelkező tulajdonosok üzemeltetnek.

134. Azonban ennek pusztán formális jelentősége van, mivel lényegében a munkáltatóra nézve minden esetben kötelezettségekkel járó alárendelt munkaviszony fennállása és az etikai kötelezettségek összefonódása bizonyára ténylegesen gyengíti a tevékenység felhasználó felé történő teljesítése során az elsődlegesen kívánatos cél – vagyis a felhasználó egészsége – biztosítékát.

135. Másrészről úgy tűnik, hogy a látszerészeti tevékenységet érintő, a felperes által többször hivatkozott esetben a Bíróság nem vette figyelembe az abból a tényből származó különösen fontos hozzáadott értéket, hogy a döntéshozói jogkört egy vagy több olyan jogalanyra ruházták, akik – a kapott képzés sajátosságából, és abból a tényből adódóan, hogy pontosan meghatározott szakmai etikai szabályoknak vannak alávetve – a védett elsődleges érdek szempontjából nagyobb garanciát jelentenek.

136. Ahogyan azt már hangsúlyoztuk, ez a körülmény különösen fontos elem annak kizárásához, hogy e határozat meghatározó precedens értékkel bír a Bíróság elé terjesztett kérdés megoldása tekintetében.

3.      A fennálló szabályozás következetlensége és ugyanazon közérdek védelme kevésbé korlátozó intézkedések által

a)      A felek érvei

137. E tekintetben már csak annak vizsgálata marad hátra, hogy a rendszer általános rendjét figyelembe véve – úgy a hatályban lévő szabályozásra, mint annak gyakorlati alkalmazására tekintettel – a Francia Köztársaság által előnyben részesített megoldás lényeges következetlenséget hordoz-e magában vagy sem.

138. Ugyancsak értékelni kell annak a lehetőségnek az esetleges fennállását, hogy ezen érdek az EK-Szerződés által előírt alapvető szabadság vonatkozásában, különös tekintettel a letelepedés szabadságára, egy vagy több, kevésbé korlátozó intézkedéssel is védelmezhető.

139. E tekintetben a Bizottság elsősorban azt állítja, hogy az ágazat hatályos szabályozásának nyilvánvaló következetlenségét alapozza meg az, hogy a gyógyszertárakra vonatkozó szabályozással ellentétben a francia jogalkotó nem írta elő, hogy egy biológus állandóan legyen jelen a helyiségekben a laboratórium nyitvatartási ideje alatt.

140. Ezt az állítást azonban az alperes vitatja, aki azt állítja ezzel szemben, hogy a közegészségről szóló kódexben foglalt egyes rendelkezések(36), ha formálisan nem is, de legalább ténylegesen, előírnak ilyen jelenlétet; ahogyan azt a Bíróság az említett ágazatra vonatkozó, már hivatkozott ítéletei egyikében megállapította, többek között a gyógyszerészeknek sincs tényleges jelenléti kötelezettsége.

141. Más szempontból, a felperes véleménye szerint az orvosi elemző laboratórium vezetője döntési függetlenségének megőrzésére irányuló e célt a francia szabályozás már megvalósította más, a célnak megfelelőbb rendelkezésekkel.

142. A felperes az egyéni összeférhetetlenségi eljárásokra, a technikai és minőségi meghatározottságra, valamint az ebből következő orvosi és gyógyszerészi felülvizsgálati eljárásokra utal.

143. Ezenfelül, elsőként a válasz 36. pontjában, a Bizottság azt állítja, hogy a nagy laboratóriumok, vagy a laboratóriumi hálózatok jelentős része Franciaországban oly módon szerveződött, hogy a „külső” – biológusi végzettséggel nem rendelkezők tulajdonában lévő – tőkéhez 25%-ot meghaladó mértékben jussanak hozzá.

144. Ez a szavazati és a vagyoni jogok szétválasztására irányuló eljárás hatékonyságának köszönhetően jöhet létre, amely alkalmas annak biztosítására, hogy a biológusok több szavazattal rendelkezzenek az igazgatóságban, és egyéb olyan helyzetekben, amikor a laboratóriumok működését és szervezetét érintő döntéseket hoznak.

145. A felperes szerint a gyógyszerészi kar és a francia hatóságok értesítetését követően ezek a szervezetek felhatalmazottá és jogosulttá válnak az orvosi elemző tevékenység gyakorlására, amennyiben a francia szabályozással összhangban lévőnek tekinthetők.

146. A Bizottság következésképpen kiemeli, hogy ebből a szempontból mindenekelőtt nyilvánvaló következetlenség áll fenn ismét a megerősített elvek és a megvalósított gyakorlati alkalmazás között; mint azt a tárgyaláson megjegyezték, a Francia Köztársaság nem biztosította egy olyan elv tiszteletben tartását, amelyet a biológusok függetlenségének biztosítása céljából maga is alapvetőnek tart.

147. Egy másik szempontból a fent megjelölt típusú szétválasztási mechanizmus egy olyan mechanizmus, amely az arányossági teszt szempontjából megfelel az uniós jog által támasztott követelményeknek, különösen a letelepedés szabadságának biztosítása iránti szükséglet által támasztottaknak.

148. A Bizottság e kérdés kapcsán kiemeli, hogy ez a gondolatmenet megjelenik az említett orvosbiológiai reformtervben, amely pontosan egy, az imént meghatározott döntéshozatali eljárástípus elfogadását feltételezi.

149. Lényegében egy ilyen jellegű rendszer – ahol már létezik – az alperes tagállam állításaival szemben egy nyilvánvalóan kifogásolt és következetlen elemet alkot; ahol még nem vezették be, ott mindenestre egy olyan – kétségtelenül kevésbé korlátozó – intézkedésként lenne elképzelhető és kívánatos, amely a tőkéhez jutással kapcsolatos intézkedések alkalmatlanságát eredményezné.

150. Ezt a sajátos szempontot a Francia Köztársaság az ezt követő viszonválaszában nem vitatta, a kérdésről teljes mértékben hallgatott; a Francia Köztársaság ezzel kapcsolatosan némi érdemi magyarázattal a 2010. március 25‑i tárgyaláson szolgált, válaszul a 2010. február 10‑én a Bíróság eljárási szabályzatának 54a. cikke értelmében kifejezetten, levél útján feltett kérdésre.

151. Az alperes szerint, annak előrebocsátásával, hogy az orvosbiológiai elemző laboratóriumok üzemeltetésére irányuló tevékenység közös gyakorlására létesített valamely társaság tőkéje 75%-ának biológusok tulajdonában kell állnia, a biológusok egyaránt lehetnek természetes és jogi személyek.

152. Ez utóbbi, többnyire szabad foglalkozást gyakorló társaság formájában létesített jogi személyek tőkéjét illetően ugyanez a 75%-os korlát alkalmazandó, amely hasonlóképpen vonatkozhat úgy a természetes személy biológusokra, mint az említett szakemberekből álló – jelen esetben nagyobb jelentőséggel bíró – jogi személyekre.

153. Abban az esetben, amennyiben e jogi személyek az Unió más tagállamaiból származnak – ahol az orvosbiológiai elemző laboratóriumok működtetésére irányuló tevékenység közös gyakorlására létesített társaságokban fennálló részesedés tekintetében nem állnak fenn korlátozások –, az is előfordulhat, hogy a vonatkozó tőke a csupán 25%-os mértéket jóval meghaladó mértékben – vagy egyenesen teljes egészében – biológusi végzettséggel nem rendelkező jogalanyok tulajdonában áll.

154. A Francia Köztársaság különösen Írországra, illetve Spanyolországra hivatkozott, ahol elmondása szerint, valamely, az imént meghatározott célra létesített, biológusi képesítéssel rendelkező jogi személy tőkéje – jogi korlátok hiányában – 25%-ot meghaladó mértékben lehet biológusi végzettséggel nem rendelkező személyek, például néhány befektetési alap tulajdonában.

155. Lényegében ez a helyzet állt fenn a Bizottság válaszában hivatkozott esetekből legalább kettőben, különösen a Biomnis társaság (a törzstőke 50%-ot meghaladó mértékben – ír jogi személy formájában – egy biológus tulajdonában áll, amelyben teljes egészében, vagy legalább 80%-ban, egy befektetési alap rendelkezik részesedéssel) és az Unilabs társaság (biológusi végzettséggel nem rendelkező személyek tulajdonában álló svájci társaság, amely néhány, spanyolországi laboratóriumok tulajdonával rendelkező társaságot üzemeltet, és amelyek franciaországi laboratóriumokat üzemeltetnek) által üzemeltetett laboratóriumok tekintetében.

156. A Francia Köztársaság szerint való igaz, hogy ily módon fennállhat a törvény megkerülésének kockázata, de más tagállambeli társaságokról lévén szó, az Unió irányában vállalt kötelezettségek tiszteletben tartásából eredő elkerülhetetlen következményről van szó.

157. Egy meglehetősen újonnan kialakult jelenséggel, úgynevezett „fordított” hátrányos megkülönböztetéssel állunk szemben, amelyet a Bizottság nem róhat fel az alperesnek, mivel ez arra szorítkozott, hogy elismerte egy írországi vagy spanyolországi laboratóriumot működtető társaság azon jogát, hogy ugyanazt a tevékenységet Franciaországban folytathassa.

158. A Bizottság válaszában hivatkozott másik két esetben, vagyis a Cerba és a Labco laboratóriumok esetében viszont teljes mértékben tiszteletben tartották a biológusi végzettséggel nem rendelkező személyek részére előírt 25%-os részesedési korlátot, ahogyan azt a Bizottság által csatolt újságcikk maga is igazolja az utóbb megjelölt eset tekintetében.

159. A pénzügyi részvétel és a szavazati jogok szétválasztására vonatkozó feltételezett alternatív intézkedéssel kapcsolatban az alperes a tárgyaláson megjegyezte mindenekelőtt, hogy a Bizottság teljes mértékben megkésetten vetette fel az érvet válaszában, a Bíróságra hagyva ezáltal annak vizsgálatát, hogy nem egy megkésettnek tekintendő új kérelemről vagy új jogalapról van-e szó.

160. Továbbra is a korábban írásban feltett kérdésre válaszolva, a Francia Köztársaság e tekintetben azt állította, hogy a kitűzött célt illetően a nevezett intézkedés nem minden esetben elegendő, figyelembe véve a közegészségügy területén részére minden esetben elismerendő mozgásteret.

161. Nem lehet alábecsülni ugyanis a tevékenységüket a laboratórium keretein belül végző biológusok tekintetében a tőke többségi tulajdonával rendelkező harmadik személyek által egyébként gyakorolható nyomást, amely a biológusok részére elismert többségi szavazati jogok ellenére veszélyeztetné ezek függetlenségét.

162. Végezetül ez a szétválasztási eljárás Franciaországban kizárólag csak bizonyos típusú társaságok tekintetében hatékony –  és a korlátolt felelősségű társaságok tekintetében egyébként nem –, és kizárólag a tevékenységüket a laboratórium keretein belül gyakorló és a laboratóriumon „kívüli” biológusok közötti kapcsolatokat érinti; ennélfogva egy teljesen eltérő, és a 25%-os korlátra vonatkozó szabály tekintetében egyáltalán nem releváns, azonban a biológusi végzettséggel nem rendelkező jogalanyokat érintő helyzetről van szó.

163. A Bizottság a tárgyalás folyamán vitatta, hogy a válaszában a vagyoni jogok és a szavazati jogok szétválasztási mechanizmusai tekintetében tett megjegyzései új kifogást vagy jogalapot képeznek, ezzel szemben egy tényállási elem létezésére vonatkozó olyan megállapításról van szó, amely tekintetében alperes a pert megelőző eljárás egésze alatt, továbbá a Bíróság előtti írásbeli szakasz során sem nyilatkozott.

164. E tekintetben kiemelte azt a tényt, hogy a biológusok döntési szabadsága, és ennél fogva a közegészség biztosítása tekintetében az alperes által alapvető tényezőként említett 25%-os tőkekorlát tiszteletben tartásának elvét valójában nem tartották be azokban az esetekben, amelyekre hivatkozni kívánt.

165. Ami továbbá a Bizottság által meghatározott többi, kevésbé korlátozó intézkedést illeti (vagyis az egyéni összeférhetetlenséget, valamint a technikai és minőségi meghatározottságot, továbbá az ebből következő orvosi és gyógyszerészi felülvizsgálati eljárásokat), az alperes végül arra a következtetésre jutott, hogy a közegészségügy kívánatos védelmi szintjét figyelembe véve, ezek nem minden esetben elegendőek a biológusok döntési függetlenségének biztosítására irányuló cél tekintetében.

b)      Értékelés

166. A francia rendszer egészének következetlenségére vonatkozó állításai alátámasztására a Bizottság kiemeli, hogy a Franciaországban hatályos szabályozás formálisan nem írja elő kötelezően a biológus folyamatos jelenlétét a laboratóriumban annak nyitvatartási ideje alatt – még az alperes által hivatkozott L 6211-1. és L 6221-9. cikkekben sem –, lehetővé téve ezáltal, hogy a tevékenységet csupán a technikai személyzet folytassa.

167. Előrebocsátva, hogy a hivatkozott rendelkezések jelenlegi szövege eltér attól a szövegtől, amely alapján a felek kifejtették az érveiket, pontosítani kell, hogy az akkori megfogalmazás szerint a hivatkozott szabályok előírtak néhány, a közegészség védelmének elérni kívánt céljával kétség kívül összhangban lévő alapelvet.

168. Közelebbről az L 6211-1. cikk kimondja (vagy helyesebben akkoriban kimondta) azt az alapelvet, amely szerint az elemzéseket csak orvosbiológiai elemző laboratóriumokban lehet elvégezni, ezek vezetői és helyettes vezetőinek felelőssége mellett; az L 6221-9. cikk úgy rendelkezik (vagy helyesebben úgy rendelkezett), hogy a laboratóriumok vezetőinek és helyettes vezetőinek személyesen és hatékonyan kell ellátniuk a feladataikat.

169. Nos, ha igaz is, hogy a törvény nem írja elő kötelezettségként a vezető-biológus állandó jelenlétét a laboratóriumban, a legteljesebb mértékben nyilvánvaló, hogy a nemzeti szabályozás megköveteli, hogy a vezető-biológus – ténylegesen – biztosítsa a laboratórium valamennyi tevékenységének hatékony ellenőrzését, amelyért közvetlen felelősséggel tartozik, anélkül, hogy módjában állna az említett szakmai kötelezettségektől esetleges hatáskör-átruházási mechanizmusok útján megszabadulni.

170. Ilyen feltételek mellett nem tűnik úgy, hogy ezek a rendelkezések ellentétben állnak – vagy nem következetesek – a közegészség maximális védelmének alperes tagállam által kitűzött céljával.

171. Másrészről tévesnek tűnik – ahogyan az alperes helyesen megállapítja – az összehasonlító érvelésen alapuló azon előfeltevés, amelyből a Bizottság kiindul az ágazatra vonatkozó szabályozás következetességének vitatása céljából: a gyógyszerész tényleges jelenlétére vonatkozó abszolút kötelezettség fennállása azokban a helyiségekben, ahol a vonatkozó tevékenység folyik.

172. És valóban, a közegészségről szóló kódex L 5125‑21. cikke annak előírására korlátozódik, hogy egy gyógyszertár nem lehet nyitva anélkül, hogy a tulajdonosa rendelkezett volna a helyettesítéséről, míg az R 4235‑13. cikk szerint a gyógyszerész személyes eljárási kötelezettsége abban áll, hogy ő maga végzi a szakmai tevékenységet, vagy mindenestre figyelmesen felügyeli annak végrehajtását(37).

173. Az orvosbiológiai elemző laboratórium vezetője számára előírt kötelezettségekhez teljességgel hasonló kötelezettségekről van szó, következésképpen nem áll fenn a Bizottság által hivatkozott következetlenség ténye, így annak a kérdésre vonatkozó megállapítási nem érnek célba.

174. Ami továbbá a lehetséges kevésbé korlátozó intézkedések alkalmazásának lehetőségét illeti, előre kell bocsátani, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok feladata eldönteni – a Szerződésben megállapított korlátok között –, hogy milyen szinten óhajtják biztosítani a közegészség védelmét, és azt milyen módon kívánják megvalósítani(38).

175. Következésképpen, mivel ez a szint tagállamonként változhat, az arányosság elve betartásának értékelésekor a tagállamok részére bizonyos mérlegelési mozgásteret kell engedni(39), és ebből következően az, hogy egy tagállam egy másik tagállaménál enyhébb szabályokat alkalmaz, nem jelenti azt, hogy ez utóbbi tagállam szabályai aránytalanok lennének(40).

176. Nos, az alperes tagállam által bevallottan elérni kívánt célnak már megfelelő ágazati intézkedések feltételezett fennállására vonatkozó saját állításai alátámasztására a felperes mindenekelőtt az 1992. június 17‑i 92‑545. sz. rendelet 12. cikkére hivatkozik, amely a természetes és jogi személyek néhány meghatározott csoportja számára a szóban forgó társaságok tőkéjében való részesedés tilalmát írja elő.

177. Azzal a ténnyel kapcsolatos tilalomról van szó, hogy a nevezett jogalanyok – esetről esetre különböző okból – olyan érdekeltséggel bírnak, amely valamilyen módon negatív befolyással bír a laboratóriumi tevékenység szabad gyakorlására(41).

178. Nos, ezek a tilalmak megfelelőnek tekinthetők azokban az esetekben, amelyekben egyszerűen annak megakadályozásáról van szó, hogy egy eltérő érdek – amelynek bizonyítása nem szükséges, mivel objektíve kapcsolódik a törzstőkében potenciálisan részesedést szerző személyes jellemzőihez – rendhagyó módon befolyásolja a társasági tevékenységet.

179. Nem elegendőek azonban, amikor annak biztosításáról van szó, hogy a törzstőkében részesedéssel rendelkező biológusi végzettségű személyek a társaságot valóban független módon működtessék, és ez minden esetben így van, még akkor is, ha eltekintünk az érdekellentét létezésétől, amelyet a hatályos törvény formálisan már fennállónak tekint.

180. Ezért, figyelembe véve a védelem különösen magas szintjét, amelyet a Francia Köztársaság a saját külön hatáskörének keretein belül a közegészség részére biztosítani kíván, meg kell állapítani, hogy az 1992. június 17‑i 92-545. sz. rendelet 12. cikkében előírt formális összeférhetetlenség rendszere a célnak nem megfelelő.

181. A technikai és minőségi meghatározottságra, valamint ebből következően az egészségügyi felügyeletet ellátó orvosok és gyógyszerészek által végzett felülvizsgálati eljárásokra vonatkozó szempontot illetően a felperes a francia közegészségről szóló kódex L 6213-1‑L 6213-5. cikkére kíván hivatkozni (a beadványok benyújtásának idején hatályban lévő, majd az orvosbiológiára vonatkozó 2010. január 13‑i 2010-49. sz. rendelet következtében módosított szövegre)(42).

182. Ez esetben sem kétséges, hogy olyan mechanizmusokról van szó, amelyek az orvosbiológiai elemző tevékenység megfelelő képzettséggel és technikai képességgel rendelkező jogalanyok által történő folytatására, valamint a minőségileg megfelelő szintű gyakorlására irányulnak.

183. Egyébiránt a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a közegészség EK 46. cikkben előírt védelmének szükségessége minőségi orvosi szolgáltatások fenntartását teszi lehetővé, nemcsak az orvosbiológiai elemző laboratóriumok vezetői és személyzete képzettségének biztosítása révén, hanem azáltal is, hogy rendszeres vizsgálatokkal ellenőrzik, hogy az elemzések folyamatosan a francia törvényalkotó és a francia hatóságok által előírt szabályokkal, és legfőbbképpen a szükséges engedéllyel összhangban folynak-e(43).

184. Mindazonáltal ismételten olyan rendszerekről van szó, amelyek önmagukban nem képesek biztosítani az elsődlegesnek tartott eredmény elérését: a laboratóriumi tevékenységet végző szakember döntési függetlenségének biztosítása révén a közegészség védelmét.

185. Következésképpen úgy tűnik, hogy az elérni kívánt külön célra tekintettel a Bizottság által kezdettől fogva hivatkozott kevésbé korlátozó intézkedések nem teszik feleslegessé a társasági részesedés korlátozásával kapcsolatos francia beavatkozást.

186. E ponton már csak a felperes által elsőként a válaszában felvetett utolsó szempontot kell megvizsgálni, amely olyan esetek fennállására vonatkozik, amelyekben a biológusi végzettséggel nem rendelkezőkre vonatkozó említett 25%-os korlátot – legalábbis meghatározott helyzetekben ‑ Franciaországban ténylegesen megkerülték, többek között a pénzügyi részesedés és a szavazati jogok mértékét szétválasztó mechanizmusok révén.

187. A Francia Köztársaság formálisan nem kifogásolta a kérdés esetleges elfogadhatatlanságát sem a viszonválaszában, sem a tárgyalás során; arra szorítkozott, hogy a Bíróságra hagyja a kérdés jogi minősítésének feladatát, és ezt követően értékelje a vizsgálat lehetőségét.

188. Megjegyzem, nyilvánvaló, hogy ez esetben nem a kezdetben megfogalmazott kérelmek megváltoztatásáról van szó, amelyek tartalma a felperes eredeti kérelmeihez képest semmi esetre sem változtatható meg.

189. Úgy vélem, hogy nem beszélhetünk új jogalapról sem, mivel a Francia Köztársaság által elfogadott intézkedés arányos voltának kérdését a Bizottság már a kezdet kezdetén felvetette, igaz, a fenti szempontra való külön hivatkozás nélkül.

190. Sokkal inkább egy új – ahogyan a Bizottság is állította ‑, egyszerű megállapításon alapuló érvről van szó, amely a francia szabályozás arányosságának és következetességének általános témája tekintetében az írásbeli szakasz során folytatott vita keretén belül helyezkedik el, nem módosítva ezzel a jogvita tárgyát.

191. Ezen felül különösen fontosnak tűnik számomra annak hangsúlyozása, hogy ezt a következtetést megerősíteni látszik az a tény is, hogy a jelen ügyben a kontradiktórius eljárás elvének semmilyen megsértése nem észlelhető, mivel a felperes a viszonválaszában igenis teljes mértékben gyakorolhatta volna a kérdés tekintetében a védelemhez való jogát.

192. E tekintetben azonban felperes teljes mértékben hallgatott, olyannyira, hogy a tárgyalás előtt a Francia Köztársasághoz intézett külön írásbeli kérdés feltételére volt szükség erre vonatkozóan, és ténylegesen csak ekkor vitatta érdemben a Bizottság válaszában felvetett, előzőleg említett érveket.

193. A Bizottság állításainak érdemét illetően úgy vélem, hogy – a Francia Köztársaság által a tárgyaláson adott magyarázat fényében – a Franciaországban hatályos szabályozás nem tűnik következetlennek úgy, ahogy azt a felperes által hivatkozott eset kapcsán megvalósították, aki a kérdéssel kapcsolatos ellentétes következtetéseket nem vitatta.

194. Nem kétséges, hogy annak elismerésével, hogy a biológusi tevékenység társasági formában is folytatható a társaság formájára (személyegyesítő, tőkeegyesítő stb.) vonatkozó korlátozások nélkül, minden további nélkül elképzelhető, hogy e társaságok tőkéjét – ha olyan tagállamban hozzák létre őket, ahol nem léteznek a Franciaországban bevezetett korlátok –, esetlegesen teljes egészében is, biológusi végzettséggel nem rendelkező jogalanyok szerzik meg, akik pusztán pénzügyi befektetők.

195. Ténylegesen ez történt a Bizottság által a következetlenség bizonyításául hivatkozott esetek közül legalább kettőben (a többiben viszont a tényleges helyzet eltérő, és a jelen eljárás tárgya szempontjából nem tűnik problémásnak), pontosan a Biomnis és az Unilabs estében.

196. Mindazonáltal, alaposabban megvizsgálva, olyan helyzetekről van szó, amelyekben az alperes tagállam eltérő magatartása hátrányos megkülönböztetéshez, és mindenesetre a Szerződés által előírt alapvető szabadságok ‑ különös tekintettel a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára ‑ megsértéséhez vezethetett volna.

197. Egy ilyen helyzetben nem tekinthető következetlennek a Francia Köztársaság magatartása, amely, mivel úgy ítélte meg, hogy az érintett társaságok rendelkeznek a szükséges biológusi végzettséggel, engedélyezte számukra – a tőketulajdonlástól függetlenül ‑ az orvosbiológiai elemző laboratóriumok működtetésére irányuló tevékenységet az ország területén.

198. A tárgyaláson az alperes többek között rávilágított arra, hogy a tulajdoni részesedés és a szavazati jogok említett szétválasztásának kérdése egy másfajta kérdés, amely néhány korlátozott esetben, az elemző laboratóriumban dolgozó biológusok és az úgynevezett „külső” biológusok közötti kapcsolatok különböző megítélése kapcsán játszik szerepet, és a korlátolt felelősségű társaságokat nem érinti.

199. Ezért jelen esetben a biológusi végzettséggel nem rendelkezőkkel kapcsolatos 25%-os korlátra vonatkozó szabály egyáltalán nem merül fel; másrészről az alperes kérdésre vonatkozó magyarázatát követően a Bizottság nem terjesztett elő semmilyen kifogást.

200. Ezen a ponton a megvizsgálandó probléma kizárólag a Bizottság által felvetett arra ‑ az egyébként hipotetikus – lehetőségre vonatkozik, hogy az említett típusú szétválasztási mechanizmus alkalmazható‑e az elemző laboratóriumokat működtető társaságra(44); a felperes szerint a biológusok döntési szabadsága ily módon egyébként védve lenne, kétségtelenül kisebb mértékben befolyásolva ezáltal a letelepedés szabadságát.

201. A Francia Köztársaság erre az érvre a tárgyaláson válaszolt, pontosítva, hogy egy ilyen típusú megoldás semmi esetre sem lenne megfelelőnek tekinthető, mivel nem szabad alábecsülni a törzstőke tulajdonosai által gyakorolt pénzügyi nyomást, még annak ellenére sem, hogy a szavazatok többségével esetlegesen a biológusok rendelkeznek.

202. Az erre vonatkozóan felvetett kérdésre válaszul az alperes kifejtette továbbá, hogy ez az állítás nem áll ellentétben azzal a kizárólag betéti részvénytársaságok tekintetében előírt elképzeléssel, amely szerint a biológusi végzettséggel nem rendelkező személyek a törzstőke 49%-áig rendelkezhetnek tulajdonnal (lásd az 1992. június 17‑i 92‑545. sz. rendelet 11. cikkének (2) bekezdését).

203. Ebben az esetben a különbség ugyanis az ilyen típusú társaságok eltérő működési módjával, legfőképpen pedig a tagok két különböző csoportjával (kültagok és beltagok, ez utóbbiak szükségszerűen rendelkeznek biológusi végzettséggel, és tevékenységüket a laboratórium keretein belül folytatják), valamint a nagyon szigorú működési szabályokkal magyarázható, amelyek másrészről az ilyen formájú társasági szerveződés korlátozott számban történő választását eredményezték(45).

204. Az előírt szakmai végzettséggel szükségszerűen rendelkező beltagok rendelkeznek a gyakran egyhangúan gyakorolandó általános döntési jogkörrel.

205. Nos, előrebocsátva, hogy ez utóbb említett lehetőség nem tekinthető az ágazat általános rendjét érintő következetlen elemnek, és a nevezett társasági forma különlegességének fényében igazolható, inkább azt szükséges megvizsgálni, hogy az elemző laboratóriumot működtető biológusok függetlenségének védelmére irányuló általános célnak valóban megfelel‑e – és milyen mértékben – a vizsgált típusú szétválasztási mechanizmus elégtelenségére vonatkozó alperesi állítás.

206. A kérdés kapcsán kijelenthető, hogy elfogadott jogi alapelv az az elv, amely szerint az alapvető szabadságok esetleges súlyos korlátozásának arányos és következetes voltával kapcsolatos bizonyítási kötelezettség a tagállamra hárul.

207. A Francia Köztársaság teljesítettnek tekintette a nevezett kötelezettséget azáltal, hogy a harmadik személynek minősülő, biológus végzettséggel nem rendelkező jogalanyoknak a fent megjelölt, szabad foglalkozást gyakorló társaságokhoz való csatlakozására vonatkozó említett korlátozásokat a tőkében szükségszerűen többségi részesedéssel rendelkező biológusok döntési függetlenségének védelme céljával igazolta.

208. E cél jogszerűségének – a fent pontosított feltételekkel történő – megállapítását követően ismételten az alperesre hárult annak bizonyítása, hogy a kitűzött célnak a Bizottság által feltételezett kevésbé korlátozó – és szerinte ugyanakkor e döntési függetlenség biztosítására alkalmas – intézkedés valójában nem felelt volna meg kellőképpen.

209. E feltételek mellett a Francia Köztársaság a tárgyaláson nem határozta meg részletesen azokat az indokokat, amelyek okán a szétválasztási mechanizmus hatástalannak bizonyulna, csupán annak megállapítására szorítkozott, hogy a biológusi végzettséggel nem rendelkezők tulajdonában lévő tovább növelt pénzügyi részesedés lehetővé tenné számukra, hogy nyomást gyakoroljanak a biológusokra, még akkor is, ha formálisan ők rendelkeznek döntési joggal.

210. Másrészről, ez utóbbi állítás kapcsán a Bizottság sem foglalt egyértelműen állást, ugyanis a tárgyaláson a válaszában semmilyen megállapítást nem tett erre vonatkozóan.

211. Nos, ezzel kapcsolatban megjegyzem mindenekelőtt, hogy azon lehetőség elismerése, hogy egy orvosbiológiai elemző laboratóriumot működtető társaság létesíthető tőketársaság formájában(46), és hogy ebben részesedést szerezhetnek e meghatározott szakmai végzettséggel nem rendelkező jogalanyok is, egyet jelent azzal, hogy a szóban forgó szakmai csoporthoz képest „külső” jogalanyok pénzügyi részesedésének jelenlétét a Francia Köztársaság nem tartotta önmagában olyan körülménynek, amely egyedül képes megakadályozni a tevékenységet üzemeltető biológus függetlenségének, és ezáltal a közegészségnek a megfelelő védelmét.

212. Az alperes megközelítése szerint egy ilyen „külső” jelenlét kizárólag akkor válik az általános érdek kitűzött célja tekintetében korlátozó tényezővé, ha az ilyen részesedés a 25%-os mérték meghaladása által lehetővé teszi az elemző laboratóriumok üzemeltetésére vonatkozó legfontosabb döntések befolyásolását.

213. Összességében, a Francia Köztársaság által a tárgyalásig előterjesztett okfejtés irányvonalát követve, a „külső” tőke önmagában egyáltalán nem kockázati tényező, kizárólag akkor válik azzá, ha lehetővé teszi a társasági működéssel kapcsolatos választások érzékelhető befolyásolását.

214. Másrészről, azt, hogy az érdekelt tagállam jogalkotójának ez volt az elképzelése, az a tény bizonyítja, hogy ahol a biológus tulajdonos döntési függetlenségét más módon biztosítják, mint például a betéti részvénytársaság formájában létesített orvosbiológiai elemző társaságok esetében, megengedhetőnek tűnik egy nagyobb mértékű „külső” részvétel a tőkében, amely elérheti a 49%-ot.

215. Ez éppen azzal igazolható, hogy – amint már hangsúlyoztuk – az ilyen társasági formára vonatkozó speciális szabályoknak köszönhetően a működtetési jogkör a beltagok részére biztosított, akiknek szükségszerűen rendelkezniük kell biológusi végzettséggel.

216. Márpedig a csupán befektető tulajdonosok tőkéje felé történő nyitás és a biológus tulajdonosok függetlenségének védelme közötti összhang megteremtése céljából Franciaország által választott megoldás az elfogadott intézkedés arányos voltának átfogó értékelése szempontjából kétségtelenül már önmagában egy fontos, pozitívan értékelendő tényező.

217. Olyan rendszerről van szó, amely bár nem veszélyezteti a szakmabeli társasági tag döntési függetlenségének értékét, mindenesetre lehetővé teszi a külső pénzügyi források bevonását és olyan jogalanyok részesedésszerzését, akik a piac általános szabályai szerint, és bármilyen hátrányos megkülönböztetés nélkül kizárólag az üzleti eredmény jövedelmezőségéből kívánnak hasznot húzni.

218. Már csak azt kell értékelni, hogy – ahogyan azt a Bizottság feltételezi – a 25%-ot meghaladó „külső” részesedés fennállása, amely viszont semmi esetre sem alkalmas arra, hogy a biológusi végzettséggel rendelkező tagokat megfossza a társaságon belüli döntési jogkörtől – ugyanúgy, ahogyan a betéti részvénytársaságok esetén ténylegesen történik ‑, nem lenne-e ugyanolyan megfelelő a bevezetett korlátozás tekintetében a szakmabeli társasági tag függetlenségének védelmére irányuló kitűzött cél szempontjából.

219. Nos, ezzel kapcsolatban el kell ismerni, hogy annak ellenére, hogy a szavazati jogok az előzőekben említett 25%-os határon belül maradnak, nagyobb külső pénzügyi részesedés lehetővé tétele – ahogyan a Francia Köztársaság állítja – a biológus tagok függetlensége tekintetében nagyobb veszéllyel jár.

220. Nem szabad ugyanis alábecsülni azt a szempontot, hogy a kisebbségi tagok befektetésre vagy tőkekivonásra vonatkozó döntései – még ha valamilyen közvetett módon is – befolyásolhatják a társasági szervek döntéseit, akkor is, ha ezek a többségi vélemény kifejezői, kivéve, ha a nevezett pénzügyi döntések elhanyagolható, vagy mindenesetre csekély jelentőségű részesedéssel kapcsolatosak.

221. Lényegében elfogadhatónak tűnik az alperes azon állítása, miszerint pusztán az a tény, hogy a tőkéből 25%-ot meghaladó mértékben részesednek, önmagában pénzügyi nyomást jelenthet, az ehhez kapcsolódó szavazati jogoktól függetlenül.

222. Ahogy az fentebb említésre került, maga a felperes a tárgyaláson lényegében nem válaszolt erre a meghatározott megállapításra, és ennek cáfolatául nem szolgáltatott semmilyen konkrét bizonyítékot.

223. Ezért véleményem szerint, figyelembe véve a tagállamok részére a közegészség védelme kapcsán – ahogyan azt már kiemeltük ‑ minden esetben biztosítandó diszkrecionális jogkört, megállapítható, hogy a pénzügyi részesedés és a társasági jogok hivatkozott szétválasztási mechanizmusa az elérni kívánt célt illetően ténylegesen kevésbé bizonyul hatékonynak.

224. Következésképpen a Francia Köztársaság által választott megoldás, amely mindenestre – még ha korlátozottan is ‑ nyitással járt a külső tőke irányában, önmagában a hivatkozott céllal arányosnak tekinthető, amely cél tekintetében – a Bizottság részéről ezzel ellentétes lényeges bizonyítékokra történő hivatkozás hiányában ‑ a legkevésbé korlátozó intézkedésnek tűnik, figyelembe véve a tagállam diszkrecionális jogkörét a választott eszközök és az azonos hatékonyság tekintetében.

225. Másrészt ez a következtetés alátámasztható, ha az arányosság értékelését az orvosbiológiai elemzés ágazatában bevezetett intézkedések összességét figyelembe véve végezzük, különös tekintettel az eltérő társasági formák kapcsán a külső tőke bevonásának különböző módozataira.

226. A szabad foglalkozást gyakorló korlátolt felelősségű társasági formában létesített elemző laboratóriumok tekintetében nagyobb korlátozást jelentő – a Bizottság keresetének kifejezett tárgyául szolgáló – intézkedés mellett az ezt előíró normatív szöveg a „külső” tőke nagyobb (49%-ig terjedő) befektetési lehetőségéről rendelkezik a betéti részvénytársasági formában létesített társaságok által üzemeltetett laboratóriumok esetén, amelyek azért tesznek lehetővé ilyen széles külső befektetési lehetőséget, mert jóval szigorúbb működési szabályok jellemzőek rájuk.

227. A fenti megfontolások határozottan lehetővé teszik pozitív álláspont kialakítását a Francia Köztársaság által elfogadott, és a Bizottság által a keresetében foglalt kifogások közül az első kifogásban vitatott intézkedés következetes és arányos voltát illetően, ennélfogva a Bizottság keresetének e pontját megalapozatlannak tartom.

228. Ezért azt indítványozom a Bíróságnak, hogy utasítsa el a keresetet azon részében, amelyben a Bizottság annak megállapítását kéri, hogy a biológusi végzettséggel nem rendelkező jogalanyoknak egy vagy több orvosbiológiai elemző laboratórium közös működtetésére létesített, szabad foglalkozást gyakorló korlátolt felelősségű társaságokban (a továbbiakban: SELARL) juttatható tőkének, és ily módon a szavazati jogok mértékének a részesedések és szavazati jogok legfeljebb egynegyedében való törvény általi korlátozásával a Francia Köztársaság nem teljesítette az EK-Szerződés 43. cikke alapján őt terhelő kötelezettségeket.

B –    A társasági részesedés különböző társaságokban történő megszerzésére vonatkozó korlátozások

a)      A felek érvei

229. A Bizottság a letelepedés szabadsága tekintetében jogellenesnek tartja azt a tilalmat is, hogy valamely természetes vagy jogi személy kettőnél több olyan társaságban szerezzen részesedést, amelyet egy vagy több orvosbiológiai elemző laboratórium közös működtetésére hoztak létre.

230. Ahogyan vonatkozó ellenkérelmének 64. pontjából kitűnik, a francia kormány a pert megelőző eljárással ellentétesen ezt az észrevételt – az eljárás írásbeli szakaszának kezdetétől fogva – nem vitatta, elismerve, hogy egy ilyen korlátozás a közegészség védelmének szükségességével nem tűnik igazolhatónak.

231. Ezen álláspontnak a viszonválaszban történő későbbi megváltoztatása ellenére – amelyről ezt megelőzően már szóltunk –, az alperes mindenestre nem kérte a Bizottság keresetének elutasítását ezen észrevétel tekintetében. A Francia Köztársaság a 2010. március 15‑i tárgyalás folyamán is kijelentette, hogy a szóban forgó szempont tekintetében nem vitatja a keresetet.

232. Ekkor, a Bíróság kifejezetten erre vonatkozó kérdésére válaszul, a Bizottság általánosságban azt állította, hogy a szóban forgó tilalom elsősorban a biológusokat, de ugyanúgy a biológusi végzettséggel nem rendelkező személyeket is érinti, ezt követően érdemben a Francia Köztársaság által e kérdést illetően adott magyarázatra hagyatkozott; ez utóbbi tehát pontosította, hogy a vitatott korlátozás kizárólag a biológusokat érinti.

b)      Értékelés

233. Elöljáróban tisztázni kell, hogy míg a felperes kezdeti kifogása egy általános jellegű tilalomra látszik utalni, figyelembe véve az 1992. június 17 i 92‑545. sz. rendelet hivatkozott 10. cikkét, valamint a 2010. március 25‑i tárgyalás során a Francia Köztársaság által adott magyarázatokat, nyilvánvalónak tűnik, hogy a kereset tárgyát képező tilalom kizárólag a biológusi végzettséggel rendelkező jogalanyokra vonatkozik.

234. Lényegében a Francia Köztársaság szerint a biológusi végzettséggel nem rendelkező jogalanyok tekintetében – mivel nem tartoznak az 1992. június 17‑i 92‑545. sz. rendelet 11. cikkében hivatkozott 1990. december 31‑i 90-1258. sz. törvény 5. cikke (2) bekezdésének 1. és 5. pontjában említett jogalanyok közé – nincs semmilyen korlát azon társaságok számára vonatkozóan, amelyekben részesedést szerezhetnek; ez alól értelemszerűen minden esetben kivételt jelent a bármelyikük által megszerezhető tőke fent már meghatározott 25%-nak megfelelő maximális korlátja.

235. Ezek után, figyelembe véve a felek által az eljárás folyamán kifejtett érveket, azt a következtetést kell levonni, hogy a Bizottság keresetének helyt kell adni, még ha a fent pontosított feltételekkel is, ugyanis a felperes ennek elutasítását az elsőként felvetett kifogásra korlátozottan kérte.

236. Ebből kifolyólag annak megállapítását indítványozom a Bíróságnak, hogy valamely – az 1990. december 31‑i 90‑1258. sz. törvény 5. cikke (2) bekezdésének 1. és 5. pontjában említettek közé tartozó – természetes vagy jogi személy kettőnél több, egy vagy több orvosbiológiai elemző laboratórium közös működtetésére létesített társaságban történő részesedésszerzésének megtiltásával, a Francia Köztársaság nem teljesítette az EK-Szerződés 43. cikkéből eredő kötelezettségeit.

VI – A költségekről

237. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mindazonáltal, az eljárási szabályzat 69. cikke 3. §‑ának első bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén, illetve kivételes okból a Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit.

238. Jelen ügyben a Bizottság azt kérte, hogy a Francia Köztársaságot kötelezzék a költségek viselésére, míg a Francia Köztársaság azt kérte, hogy a Bíróság kötelezze a feleket saját költségeik viselésére.

239. Ezek után, mivel mindkét fél kölcsönösen pervesztes lett, azt indítványozom a Bíróságnak, hogy mindkét felet kötelezze a saját költségei viselésére.

VII – Végkövetkeztetések

240. A fenti megfontolások egészére tekintettel a Bíróságnak azt indítványozom, hogy:

–        állapítsa meg, hogy valamely – az 1990. december 31‑i 90‑1258. sz. törvény 5. cikke (2) bekezdésének 1. és 5. pontjában említettek közé tartozó – természetes vagy jogi személy kettőnél több, egy vagy több orvosbiológiai elemző laboratórium közös működtetésére létesített társaságban történő részesedésszerzésének megtiltásával a Francia Köztársaság nem teljesítette az EK-Szerződés 43. cikkéből eredő kötelezettségeit;

–        a keresetet ezt meghaladó részében utasítsa el.

–        az Európai Bizottságot és a Francia Köztársaságot kötelezze saját költségeik viselésére.

1 – Eredeti nyelv: olasz.

2 – Journal officiel de la République française, 2001. január 5-i 4. szám, 216. oldal.

3 – A gazdaság modernizálásáról szóló 2008-776. sz. törvény 60. cikke által bevezetett módosítások szövegében (Journal officiel de la République française 2008. augusztus 5-i 181. szám, 12471. o.).

4 – Az utóbbi időből lásd a C-392/08. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2010. március 25-én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 26. pontját; a C-531/06. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2009. május 19-én hozott ítélet (EBHT 2009., I-4103. o.) 98. pontját; a C-152/05. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2008. január 17-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-39. o.) 15. pontját; a C-456/05. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2007. december 6-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-10517. o.) 15. pontját és a C-103/00. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2002. január 30-án hozott ítélet (EBHT 2002., I-1147. o.) 23. pontját.

5 – Az EBHT-ban még nem tették közzé; lásd továbbá a C‑171/07. és C‑172/07. sz., Apothekerkammer des Saarlandes és társai egyesített ügyekben 2009. május 19-én hozott ítéletet (az EBHT-ban még nem tették közzé).

6–      Itt a Bizottság a kérelmében abból az előfeltevésből indult ki, hogy ez a tilalom azt az eltérő célt szolgálja, hogy megőrizzék a biológusok szakmai függetlenségét; lásd a kereset 29. pontját.

7 – E tekintetben lásd a C-169/07. sz. Hartlauer-ügyben 2009. március 10-én hozott ítélet (EBHT 2009., I-1721. o.) 29. pontját. Ebben az értelemben lásd továbbá a 238/82. sz. Duphar-ügyben 1984. február 7-én hozott ítélet (EBHT 1984., 523. o.) 16. pontját, a C-372/04. sz. Watts-ügyben 2006. május 16-án hozott ítélet (EBHT 2006., I-4325. o.) 92. és 146. pontját, valamint a C-141/07. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2008. szeptember 11-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-6935. o.) 22. és 23. pontját.

8 – A C-299/02. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2004. október 14-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-9761. o.) 15. pontja; a C-140/03. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2005. április 21-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-3177. o.) 27. pontja, valamint a fenti 7. lábjegyzetben hivatkozott Hartlauer-ügyben hozott ítélet 33. pontja.

9 – A fenti 8. lábjegyzetben hivatkozott C-140/03. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet.

10 – A hivatkozott indítvány 34. pontja.

11 – A hivatkozott C-140/03. sz. ügyben 2005. április 21-én hozott ítélet 35. pontja; kiemelés tőlem.

12 – Ez a megkülönböztetés kifejezetten megjelenik az idézett 2010. január 13-i 2010-49. sz. rendelettel módosított közegészségről szóló kódex L 6211-2. cikkében.

13 – A Francia Köztársaság kiemeli különösen, hogy a részesedésre vonatkozó 25%-os korlátozás a társasági jog jogszerű szabályán alapul – a kereskedelmi kódex L-223-30. cikke –, amely szerint a társasági tagok legalább ¾-ét képviselő tagok szavazatának többsége szükséges a rendkívüli taggyűlés határozatainak elfogadásához, különösen a tőke felemeléséhez, vagy az egyesülésekhez.

14 – Lásd a C-19/92. sz. Kraus-ügyben 1993. március 31-én hozott ítélet (EBHT 1993., I-1663. o.) 32. pontját, és a C-55/94. sz. Gebhard-ügyben 1995. november 30-án hozott ítélet (EBHT 1995., I-4165. o.) 37. pontját.

15 – Lásd a fenti 7. lábjegyzetben hivatkozott Hartlauer-ügyben hozott ítélet 46. pontját.

16 – Lásd ebben az értelemben a C-385/99. sz., Müller-Fauré és Van Riet ügyben 2003. május 13-án hozott ítélet (EBHT 2003., I-4509. o.) 67. pontját és a C-496/01. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2004. március 11-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-2351. o.) 66. pontját.

17 – Lásd az 5. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben és az Apothekerkammer des Saarlandes és társai ügyben hozott ítéleteket.

18 – A Bíróság viszont kizárta a kockázatot egy kórházi gyógyszertár nem gyógyszerész általi üzemeltetése esetén, pontosan azért, mivel nem feltételezhető a kórházak helytelen vagy visszaélésszerű gyógyszerfelhasználása, lévén, hogy ők maguk nyújtják a kezelést (lásd az 5. lábjegyzetben hivatkozott Apothekerkammer des Saarlandes és társai ügyben hozott ítélet 48. pontját).

19 – Lásd az 5. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 88. pontját.

20 – Lásd az 5. lábjegyzetben hivatkozott Apothekerkammer des Saarlandes és társai ügyben hozott ítélet 60. pontját és a Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 90. pontját.

21 – E tekintetben látni kell ugyanis a közegészségről szóló kódex L 6211-8. cikkének új szövegét, amely kifejezetten említi azt a lehetőséget, hogy a biológus az előírthoz képest eltérő vizsgálatokat végezzen, vagy ne végezze el az orvos által előírt valamennyi vizsgálatot, mindazonáltal minden esetben, a sürgős eseteket kivéve, a módosítás orvos általi kötelező jóváhagyását követően.

22 – Lásd az alperes fél viszonválaszának 28. pontjában foglalt kifejezett hivatkozást a hepatitisz C azonosítása céljából indított kampányokra. Az elvet egyébként a 2010. január 13-i 2010-49. sz. rendelettel módosított közegészségről szóló kódex L 6211-10. cikke kifejezetten tartalmazza.

23 – Utalva M. M. Ballereau által ismertetett és az egészségügyi miniszter, R. Bachelot Narquin részére 2008. szeptember 23-án előterjesztett orvosbiológiai reformtervezetről szóló jelentés, valamint az IGAS (l’inspection générale des affaires sociales; „társadalmi problémák általános felügyelősége”) tagjai, dr. Françoise Lalande, dr. Isabelle Yeni és dr. Christine Lacombe által 2006 áprilisában „Liberális orvosbiológia Franciaországban: mérleg és jövőbeli kilátások” címmel ismertetett 2006 045. sz. tanulmány tartalmára (lásd a válasz 3. és 5. lábjegyzetét).

24 – Kiemelés tőlem.

25 – Sőt, ahogyan az alperes következtetései szerint, az egészségügyi kiadások általános növekedésével összefüggésében az orvosbiológiai elemzések összesített kiadásainak folyamatos növekedése jól magyarázható a népesség elöregedésével és a megelőzés növekedésével, amely a vizsgálatok számának növekedését vonja maga után.

26 – E tekintetben lásd az alperes által a viszonválaszhoz csatolt iratot, amelyből megállapítható, hogy az elemző laboratóriumokat üzemeltető nagy csoportok által alkalmazott orvoslátogatók által követendő célok egyike pontosan az elrendelt szolgáltatások számának növelése a kapcsolatfelvételt megelőző időponthoz képest.

27 – Lásd az 5. lábjegyzetben hivatkozott Apothekerkammer des Saarlandes és társai ügyben hozott ítélet 63. pontját.

28 – Lásd az 5. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 109. pontját.

29 – Lásd ebben az értelemben a C‑369/88. sz. Delattre‑ügyben 1991. március 21‑én hozott ítélet (EBHT 1991., I‑1487. o.) 4. pontját.

30 – Lásd az 5. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 55. és 56. pontját, valamint az 5. lábjegyzetben hivatkozott Apothekerkammer des Saarlandes és társai ügyben hozott ítélet 31. és 32. pontját.

31 – Lásd a hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 57. pontját, valamint a hivatkozott Apothekerkammer des Saarlandes és társai ügyben hozott ítélet 33. pontját. Lásd továbbá analógia útján a kórházi ellátások kapcsán a C‑385/99. sz., Müller‑Fauré és van Riet ügyben 2003. május 13‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑4509. o.) 80. pontját, valamint a 7. lábjegyzetben hivatkozott Watts‑ügyben hozott ítélet 109. pontját.

32 – Lásd az. 5. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 63. pontját.

33 – Lásd a C‑338/04., C‑359/04. és a C‑360/04. sz., Placanica és társai egyesített ügyekben 2007. március 6‑án hozott ítélet (EBHT 2007., I‑1891. o.) 53. és 58. pontját; a C‑500/06. sz. Corporación Dermoestética ügyben 2008. július 17‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I-5785. o.) 39. és 40. pontját, valamint a 7. lábjegyzetben hivatkozott Hartlauer-ügyben hozott ítélet 55. pontját.

34 – Lásd a jelen indítvány 45-50. pontját.

35 – Lásd az 5. lábjegyzetben hivatkozott C-531/06. sz. Bizottság kontra Olaszország ügyben 2008. december 16-án ismertetett indítvány 87. pontját, de azonos módon az 5. lábjegyzetben hivatkozott Apothekerkammer des Saarlandes és társai ügyben ugyanezen a napon ismertetett indítvány 49. pontját is.

36 – Az L 6211-1. és az L 6221-9. cikkről van szó (a Francia Köztársaság ellenkérelmének 41. pontja).

37 – Lásd a hivatkozott Apothekerkammer des Saarlandes és társai ügyben hozott ítélet Francia Köztársaság által hivatkozott 60. pontját, amely szerint a Bíróság következetesnek tartotta azt a szóban forgó német szabályozást, amely lehetővé tette a gyógyszerészek számára legfeljebb három fiókgyógyszertár üzemeltetését egyazon gyógyszertár alá rendelve, mindig a saját felelősségük mellett és így meghatározva a fiókgyógyszertárak kereskedelmi politikáját.

38 – Lásd a C‑322/01. sz. Deutscher Apothekerverband ügyben 2003. december 11-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-14887. o.) 103. pontját; a C‑262/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2004. július 13-án hozott ítélet (EBHT 2004., I-6569. o.) 24. pontját; a C-170/04. sz., Rosengren és társai ügyben 2007. június 5-én hozott ítélet (EBHT 2007., I-4071. o.) 39. pontját; a C-143/06. sz. Ludwigs-Apotheke ügyben 2007. november 8-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-9623. o.) 27. pontját, és a C-141/07. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2008. szeptember 11-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-6935. o.) 46. pontját.

39 – Lásd ebben az értelemben a C‑41/02. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2004. december 2‑án hozott ítélet (EBHT 2004., I-11375. o.) 46. és 51. pontját.

40 – Lásd a 38. lábjegyzetben hivatkozott C‑262/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 37. pontját; a C‑443/02. sz. Schreiber-ügyben 2004. július 15-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-7275. o.) 48. pontját és a 38. lábjegyzetben hivatkozott C‑141/07. sz., Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 51. pontját.

41 – Példaként érdemes megjegyezni, hogy a törzstőkében tilos részesedést szerezniük azoknak: a) akik egy másik egészségügyi foglalkozást gyakorolnak; b) akik az orvosi elemzéshez szükséges anyagok és reagensek szállítói, forgalmazói vagy előállítói.

42 – Ahogyan azt korábban már pontosítottuk, erről a 2010. március 9-i jelentésben értesítették a Bizottságot.

43 – Lásd a 16. lábjegyzetben hivatkozott C-496/01. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 67. pontját. A hivatkozott ügyben a Bíróság mindazonáltal megállapította, hogy az orvosbiológiai laboratóriumok tekintetében előírt azon eltérő feltétel, hogy a tevékenység francia területen történő folytatásához szükséges közigazgatási engedélyek megszerzéséhez székhellyel kell itt rendelkezniük, meghaladja a közegészség védelmének célja eléréséhez szükséges mértéket.

44 – Egyébként a Francia Köztársaság a tárgyaláson megerősítette, hogy a pénzügyi részesedés és a társasági jogok közti szétválasztási mechanizmus nem idegen a francia törvényhozástól, amely ezt már alkalmazta, még ha csak a tevékenységüket a társaság keretein belül gyakorló biológusok és a csupán befektető biológusok közötti viszony vonatkozásában is.

45 – Az alperes fél nem vitatott állításai szerint az ilyen formában működtetett elemző laboratóriumok feltételezhető száma nem haladja meg az összes eset 4%-át, amely arány egyébként továbbra is csökkenőben van.

46 – Eltérően azonban az Olaszországban és Németországban történtektől, ahol a gyógyszerészi szakma társasági formában történő gyakorlását kizárólag személyegyesítő társasági formában (és Olaszországot illetően korlátolt felelősségű kooperációs társaság formájában is) engedélyezték – a Bíróság elé terjesztett szabályozás szerinti esetekben, amelyek az ágazatra vonatkozó hivatkozott ítéleteket eredményezték – azon jogalanyok számára, akik egyébként a szükséges képesítéssel rendelkeztek.

Full & Egal Universal Law Academy