4.4.2009
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 82/11
Az Elsőfokú Bíróság (hetedik tanács) T-160/04. sz., Potamianos kontra Bizottság ügyben 2008. október 15-én hozott ítélete ellen Gerasimos Potamianos által 2009. január 8-án benyújtott fellebbezés
(C-4/09. sz. ügy)
(2009/C 82/21)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: Gerasimos Potamianos (képviselők: S. Orlandi, A. Collen, J.-N. Louis és E. Marchal ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság (hetedik tanács) T-160/04. sz., Potamianos kontra Bizottság ügyben 2008. október 15-én hozott azon ítélete rendelkező részének minden pontját, amelyben az Elsőfokú Bíróság elutasította a fellebbező 2004. április 26-i keresetében szereplő, a szerződéskötésre jogosult hatóságnak a fellebbező ideiglenes alkalmazotti szerződése meg nem hosszabbításáról szóló határozata ellen irányuló összes kérelmét;
—
a Bíróság helyezze hatályon kívül a szerződéskötésre jogosult hatóságnak a fellebbező ideiglenes alkalmazotti szerződését meg nem hosszabbító határozatát;
—
a Bíróság kötelezze az alperest mindkét eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező négy jogalapra hivatkozik.
Az első jogalap szerint téves az Elsőfokú Bíróság azon értelmezése, amely szerint az ideiglenes alkalmazotti szerződés meg nem hosszabbítása a szolgálati érdeken alapul. A fellebbező felettesei ugyanis több alkalommal is kérték a fellebbező szerződésének meghosszabbítását. Objektív, helytálló és egybehangzó ténykörülmények éppen ellenkezőleg arra engednek következtetni, hogy a „halmozódást tiltó” szabály alkalmazása – amely szabály hat évben maximálja az ideiglenes alkalmazott foglalkoztatásának időtartamát – képezi a szóban forgó meghosszabbítás egyetlen akadályát.
Második jogalapjában a fellebbező azzal érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy a fellebbező nem pályázott az érintett állásra, miközben a fellebbező kellő időben kérte szerződésének meghosszabbítását, és kérelmét többször megismételte, még az álláshirdetés közzétételét követően is.
Harmadik jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a szerződéskötésre jogosult hatóság nem élt vissza hatáskörével. Az ideiglenes alkalmazottak felvételének célja ugyanis kimondottan a Bizottság üres álláshelyeinek betöltése, többek között a versenyvizsgán sikeres pályázók hiányának orvoslása volt.
Márpedig ez utóbbi célkitűzést egyáltalán nem szolgálja a fellebbező szerződésének a „halmozódást tiltó” szabály alapján történő meg nem hosszabbítása, mivel a fellebbező állását bármiféle versenyvizsga meghirdetése előtt hirdették meg. Ráadásul egy másik ideiglenes alkalmazott kapott hosszú időtartamra szóló szerződést erre a posztra, miközben az ugyanazon az igazgatóságon rövid időtartamra szóló szerződéssel foglalkoztatott összes többi ideiglenes alkalmazott szerződését automatikusan meghosszabbították, állásaik előzetes meghirdetése nélkül.
Végezetül megsértették az egyenlő bánásmód elvét, mivel az összes többi, szolgálati idejüket leszámítva a fellebbezővel összehasonlítható helyzetben lévő ideiglenes alkalmazott szerződését meghosszabbították anélkül, hogy állásukat meghirdették volna, ellentétben a fellebbező esetében követett eljárással. E vonatkozásban a bizonyítási terhet tévesen fordították meg az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban, mivel az alperes – és nem a felperes – feladata lett volna azon szabályok betartásának bizonyítása, amelyeket az alperes maga állított fel.
Full & Egal Universal Law Academy