18.4.2009
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 90/11
A T-128/05. sz., Société des plantations de Mbanga SA (SPM) kontra Tanács és Bizottság ügyben 2008. november 13-án hozott ítélet ellen az SPM által 2009. január 30-án benyújtott fellebbezés
(C-39/09. P. sz. ügy)
2009/C 90/16
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: Société des plantations de Mbanga SA (SPM) (képviselő: A. Farache ügyvéd)
A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa, az Európai Közösségek Bizottsága
A fellebbező kérelmei
—
Elsődlegesen a Bíróság
—
részben helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság ítéletét;
—
kötelezze a Bizottságot a kártérítés megfizetésére és az eljárás mindkét fokán felmerült költségek – beleértve a fellebbező költségeit is –viselésére;
—
Másodlagosan a Bíróság
—
utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé, hogy az hozzon új határozatot és döntsön a fizetendő kártérítés összegéről.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező lényegében két jogalapra hivatkozik fellebbezésének alátámasztására.
Az első jogalapja keretében azzal érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a közösségi banánbehozatali szabályozás nem sérti nyilvánvalóan és súlyosan a hatékony verseny fenntartásának elvét, azaz olyan jogszabályt, amelynek a fellebbező szerint az a célja, hogy jogokat biztosítson a magánszemélyeknek.
E tekintetben a fellebbező egyrészről arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe a verseny célkitűzéseit, amennyiben ítéletét kizárólag a banánágazatra vonatkozó közös piacszervezés keretében követett általános célkitűzésekre alapozta. A fellebbező másrészről azzal érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezte a közösségi szabályozás és a banánpiacon tanúsított versenyellenes magatartások közötti kapcsolatot, amennyiben nem állapította meg, hogy a közösségi rendelkezések a behozatali engedélyek által lehetővé teszik gazdasági előnyök juttatását meghatározott kiváltságos helyzetben lévő piaci szereplőknek, amelyek piaci helyzetét a meglévő szabályok erősítik.
A felperes második jogalapjával az általános jogelveknek, különösen a gondos ügyintézés elvének az Elsőfokú Bíróság által való megsértésére hivatkozik, amennyiben utóbbi úgy ítélte meg, hogy ezen elv önmagában nem képez olyan jogszabályt, amelynek az a célja, hogy magánszemélyeknek jogokat biztosítson. Az ítélkezési gyakorlat ugyanakkor több ízben is elismerte ezt a jogelvet, amely a jelen esetben arra kötelezi a Bizottságot, hogy a közösségi szabályozás elfogadásakor vegye figyelembe a piac különleges helyzetét, és azon termelőkét, amelyek nem rendelkezhetnek piaci szereplői jogállással.
Full & Egal Universal Law Academy