18.4.2009
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 90/17
Az Elsőfokú Bíróságnak (első tanács) a T-362/05. és T-363/05. sz., Nuova Agricast Srl és Cofra srl kontra Bizottság ügyben 2008. december 2-án hozott ítélete ellen a Nuova Agricast Srl és Cofra srl által 2009. február 17-én benyújtott fellebbezés
(C-67/09. P. sz. ügy)
2009/C 90/28
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Fellebbezők: Nuova Agricast Srl és Cofra srl (képviselő: M. A. Calabrese ügyvéd)
A másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága
A fellebbezők kérelmei
A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság
Elsődleges kérelem
—
helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet abban a részében is, amelyben megállapítja, hogy a 2000. május 29-i levélben nem volt semmiféle valótlanság, és ezért érdemben is utasítsa el a Bizottság ellenkérelmét;
—
a 2006. március 2-i szervezési intézkedésekben szereplő kérdésekről határozva állapítsa meg, és mondja ki, hogy mivel az első fokú keresetekben leírt magatartásokat tanúsította, a Bizottság súlyosan és nyilvánvalóan megsértette a közösségi jogot, és vagyoni kárt okozott a fellebbezőknek;
—
utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé, hogy döntsön a 2006. március 2-i szervezési intézkedésekben nem szereplő kérdésekről;
—
a költségek vonatkozásában:
i)
kötelezze a Bizottságot mindkét fok költségeinek viselésére, vagy
ii)
egyelőre ne határozzon a költségekről;
illetve, és abban az esetben ha az ügyet nem tartja érdemben eldönthetőnek:
Másodlagos kérelem
—
helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet abban a részében is, amelyben megállapítja, hogy a 2000. május 29-i levélben nem volt semmiféle valótlanság, és ezért érdemben is utasítsa el a Bizottság ellenkérelmét;
—
utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé;
—
egyelőre ne határozzon a költségekről.
Jogalapok és fontosabb érvek
ELSŐ JOGELLENESSÉGI KIFOGÁS: téves jogalkalmazás, mivel a Bizottság engedélyezhetőnek minősített egy olyan rendszert, amely ellentétes a jogbiztonság, a bizalomvédelem elveivel és az ugyanazon támogatási rendszerben részt vevő vállalkozások közötti hátrányos megkülönböztetés tilalmával, aminek következtében megsértésre került az EK 87. cikk és az a közösségi ítélkezési gyakorlat, amely megállapítja, hogy az EK 88. cikkben előírt eljárás soha nem lehet a közösségi jogi szabályok és elvek megkerülésének vagy megsértésének eszköze, és amely rögzíti, hogy a Bizottság nem engedélyezhet olyan rendszereket, amelyek sértik a közösségi jog egyéb szabályait és elveit.
A fellebbezők azt állítják, hogy az Elsőfokú Bíróság az 1997. évi határozatnak a megtámadott ítélet 81. pontjában történő értelmezése során az e határozattal engedélyezett egész támogatási rendszer tekintetében olyan értelmezést adott, amely e rendszert összeegyeztethetetlenné tette a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvével és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, mindezt azért, mert az így értelmezett rendszer, míg pontos biztosítékokat nyújtott az 1999. évi második felhívás során első ízben kérelmet benyújtó vállalkozásoknak azon tény tekintetében, hogy szükség esetén e vállalkozások is módosíthatják kérelmüket egy következő felhívás során, ugyanakkor e módosítást logikusan lehetetlenné tette, mivel 1999. december 31-ét követően e felhívásra soha nem kerülhetett sor, még akkor sem, ha csak a módosításokra irányult volna. A fellebbezők ebből arra következtetnek, hogy a rendszer – ha így értelmezték – a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvein túl a hátrányos megkülönböztetés tilalmát is sértette, mivel kizárólag az 1999. évi második felhívásban első ízben részt vevő vállalkozások számára nem tették lehetővé azt, amit ellenben lehetővé tettek az előző felhívásokban részt vevő vállalkozások számára.
MÁSODIK JOGELLENESSÉGI KIFOGÁS: téves jogalkalmazás, mivel nem került ellenőrzésre, hogy az 1997. évi engedélyező határozatnak az Elsőfokú Bíróság által adott értelmezése helyettesíthető-e más, a fent hivatkozott jogelveket tiszteletben tartó értelmezéssel. Ebből következően megsértésre került az az ítélkezési gyakorlat, amelynek értelmében a bíróság köteles ezt megvizsgálni és köteles a helyettesítést végrehajtani.
A fellebbezők azt állítják, hogy az Elsőfokú Bíróság az 1997. évi határozatban engedélyezett rendszer általánosságban és elvontan történő értelmezése során nem vizsgálta meg, hogy az 1997. évi engedélyező határozat általa adott értelmezése helyettesíthető-e más, a fent hivatkozott jogelveket tiszteletben tartó értelmezéssel, így tévesen alkalmazta a jogot, mivel megsértette azt az ítélkezési gyakorlatot, miszerint amennyiben valamely másodlagos közösségi jogi rendelkezés többféleképpen is értelmezhető, azt kell előnyben részesíteni, amely magát a rendelkezést az EK-Szerződéssel összeegyezethetővé teszi, azzal az értelmezéssel szemben, amely a rendelkezésnek a Szerződéssel való összeegyeztethetetlensége megállapításához vezet.
HARMADIK JOGELLENESSÉGI KIFOGÁS: a fellebbezők azt állítják, hogy a megtámadott ítélet, abban a részében (50. és 51. pont), amelyben kizárja a valótlanság meglétét a 2000. május 29-i levélben, érvénytelen e levél értelmezésének hibája, valamint a tények eltorzítása okán, tehát hatályon kívül kell helyezni, és e tekintetben is érdemben el kell utasítani a Bizottság ellenkérelmét, amely arra irányul, hogy törlésre kerüljön a benyújtott fellebbezések szövegéből a fellebbezők által előterjesztett azon kifogás, hogy a Bizottság tévedett, amikor oly módon fogalmazta meg a 2000. május 29-i levelet, hogy annak alapján úgy lehetett érteni, hogy az olasz hatóságok voltak azok, amelyek a 2000. május 16-i találkozón sem említették a harmadik felhívás kategóriájába tartozó vállalkozások létezését.
Full & Egal Universal Law Academy