15.8.2009
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 193/13
Az Elsőfokú Bíróságnak (első tanács) a T-191/07. sz., Anheuser-Busch, Inc. kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), Budějovický Budvar, národní podnik ügyben 2009. március 25-én hozott ítélete ellen az Anheuser-Busch, Inc. által 2009. június 12-én benyújtott fellebbezés
(C-214/09. P. sz. ügy)
2009/C 193/18
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Anheuser-Busch, Inc. (képviselők: V. von Bomhard Rechtsanwältin, B. Goebel Rechtsanwalt)
A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták), Budějovický Budvar, národní podnik
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a T-191/07. sz. ügyben 2009. március 25-én hozott ítéletét, és
—
az elsőfokú eljárás felperesét kötelezze az eljárások költségeinek a viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Az Anheuser-Busch három jogalapot terjeszt elő, nevezetesen elsőként a 207/2009 rendelet (1) 41. cikke (2) bekezdése harmadik mondatának megsértését tekintettel a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet (2) végrehajtásáról szóló, 1995. december 13-i 2868/95/EK bizottsági rendelet (3) 16. szabályának (1) és (3) bekezdésére, és a 20. szabályának (2) bekezdésére, másodszor a 207/2009 rendelet 76. cikke (2) bekezdésének megsértését, valamint harmadszor a 207/2009 rendelet 42. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértését.
Az első két jogalap eljárási kérdésekre vonatkozik. Az Anheuser-Busch előadja, hogy e kérdések jelen ügyben jelentősek. A fellebbezési tanács csak a korábbi, IR 238 203. sz. lajstromozás figyelembe vételével dönthetne a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti, söröket érintő felszólalásról. Ez azt is jelenti, hogy figyelmen kívül hagyták a felszólalási eljárás során korábban megfogalmazott azon kérdésre vonatkozó érveket, hogy a „Budweiser” szó uralta-e a Budvar ábrás védjegyeit.
Az Elsőfokú Bíróság hibásan vélte azt, hogy a Budvarnak nem volt jogi kötelezettsége az IR 238 203. sz. lajstromozása folyamatos érvényességének (azaz megújításának) bizonyítására. E kötelezettség az 1995. évi végrehajtási rendelet 16. szabályának (1) és (3) bekezdésével, valamint 20. szabályának (2) bekezdésével, továbbá a Budvarnak címzett, a „felszólalását alátámasztó minden tény, bizonyíték, érv” előterjesztésére vonatkozó felhívás megismétléséről szóló, 2002. január 18-i OHIM-értesítéssel együttesen olvasott 207/2009 rendelet 41. cikke (2) bekezdésének harmadik mondatából következik. A kötelezettséget az ilyen bizonyíték ezen értesítés által meghatározott határidőben, vagyis 2002. február 26-ig való előterjesztését képezte. Ugyanakkor a bizonyítékot csak 2004. január 21-én terjesztették elő.
Következésképpen az Elsőfokú Bíróság azon megállapítása, hogy a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazandó a megújítási okirat előterjesztése tekintetében, mivel ezen előterjesztésre nem vonatkozik „kellő idő”, szintén téves és e rendelkezés megsértését eredményezte. Valójában létezett „kellő idő”, és a fellebbezési tanácsnak mindenesetre gyakorolnia kellett volna a 76. cikk (2) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörét azon kérdés eldöntése tekintetében, hogy figyelembe vegye-e a bizonyítékot. Az Elsőfokú Bíróság úgy olvasta a fellebbezési tanács határozatát, mint amely megállapítja, hogy a megújítási okiratot megfelelő időben nyújtották be. Következésképpen a 76. cikk (2) bekezdésének megsértése abban rejlik, hogy a fellebbezési tanács nem élt mérlegelési jogkörével, és az Elsőfokú Bíróság ezt jóváhagyta.
Az Elsőfokú Bíróság azt is elmulasztotta elismerni, hogy a Budvar által a felszólalásának alátámasztására benyújtott, használatra vonatkozó bizonyíték elégtelen volt, valamint az Elsőfokú Bíróság más védjegyre hivatkozott, mint amelyen a vitatott határozat és a fellebbezési tanács szóban forgó határozata alapult, és ezzel megsértette a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdését.
(1) A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-I 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.).
(2) A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.).
(3) A közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13-i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.).
Full & Egal Universal Law Academy