26.9.2009
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 233/4
2009. július 3-án benyújtott kereset — az Európai Közösségek Bizottsága kontra Németországi Szövetségi Köztársaság
(C-244/09. sz. ügy)
2009/C 233/07
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: R. Lyal és W. Mölls meghatalmazottak)
Alperes: Németországi Szövetségi Köztársaság
Kereseti kérelmek
—
A Bíróság állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság — mivel az Einkommensteuergesetz (a jövedelemadóról szóló német törvény) 7. §-ának (5) bekezdése szerinti degresszív értékcsökkenési leírást a belföldön található épületekre korlátozta — nem teljesítette az EK 56. cikkből eredő kötelezettségeit;
—
a Bíróság a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen kereset tárgyát a német Einkommensteuergesetz azon rendelkezései képezik, amelyek az ingatlanok adójogi kezelésénél előírt, úgynevezett degresszív értékcsökkenési leírást — vagyis a leírási időszak első szakaszában a lineáris leírási kulcsnál magasabb leírási kulcs alkalmazását — a belföldön található épületekre korlátozzák.
A belföldön és a külföldön fekvő ingatlanok eltérő kezelése sérti a tőkemozgás EK 56. cikk által biztosított szabadságát. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ezen előírás valamennyi olyan rendelkezést tilt, amely a határokon átnyúló tőkemozgásokat a tisztán belföldi tőkemozgásokkal szemben hátrányos helyzetbe hozza, és ezáltal a belföldi illetőségű személyeket az előbbiektől visszatartja.
A szóban forgó szabályozás következtében az adóköteles beruházók likviditási helyzete a külföldi ingatlanok esetében kedvezőtlenebb, mint a belföldi ingatlanok esetében. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a külföldi ingatlanbefektetések a belföldiekhez képest kevésbé vonzóak, és visszatarthatják a beruházókat attól, hogy másik tagállamban építkezzenek vagy épületet szerezzenek meg. A likviditási helyzet belföldi ingatlanbefektetések esetén történő javulása az ítélkezési gyakorlat szerint adóelőnyt jelent, amelyet figyelembe kell venni a tisztán belföldi, valamint a határokon átnyúló tényállások mindenkori kezelésének összehasonlításakor.
Jóllehet a kifogásolt megkülönböztető szabályozás hatályát olyan épületekre korlátozták, amelyekre vonatkozóan az építési engedély iránti kérelmet vagy az adásvételi szerződést 2006. január 1-je előtt nyújtották be, illetve kötötték meg, a tőkemozgás szabadsága ily módon sem biztosított, mivel az elhasználódás miatti degresszív értékcsökkenési leírás tartós tényállást valósít meg.
A német kormány álláspontja szerint a fent nevezett korlátozást nyomós közérdek igazolja; a szóban forgó szabályozásnak ugyanis az a célja, hogy előmozdítsa Németországban a bérlakások építését.
E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti gazdaság előmozdítása nem képez olyan célkitűzést, amely igazolhatná az alapvető szabadságok bármely korlátozását. A degresszív leírás belföldön található ingatlanokra való szigorú korlátozása még akkor sem lenne szükséges, sem pedig arányos, ha a bérlakások építésének előmozdítására irányuló célkitűzést — nem gazdasági célként — elismernék. A bérlakások németországi építésének előmozdítását nem hátráltatná az, ha a degresszív leírást más tagállamokban fekvő ingatlanok esetében is lehetővé tennék.
A német kormány tehát nem terjesztett elő olyan jogalapokat, amelyek a tőke szabad mozgásának megzavarását igazolhatják.
Full & Egal Universal Law Academy