7.11.2009
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 267/38
Az Elsőfokú Bíróság (kibővített nyolcadik tanács) által a T-297/02. sz., ACEA S.p.A. kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2009. június 11-én hozott ítélet ellen az ACEA SpA által 2009. augusztus 11-én benyújtott fellebbezés
(C-319/09. P. sz. ügy)
2009/C 267/69
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Fellebbező: ACEA SpA (képviselők: L. Radicati di Brozolo, A. Giardina és T. Ubaldi, avvocati)
A másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül a T-297/02. sz. ügyben hozott ítéletet, amennyiben az nem szankcionálja a társasági adó alóli hároméves mentesség hatálya alá tartozó különféle helyzetekre irányuló, differenciált vizsgálat elmulasztását, és megerősíti, hogy az említett hároméves mentesség általánosságban és elvontan is állami támogatásnak minősül;
—
a Bíróság helyezze hatályon kívül az ítéletet, amennyiben az a társasági adó alóli hároméves mentességet nem a 659/1999/EK rendelet (1) 1. cikke b) pontjának v. alpontja szerinti, létező támogatásnak ismeri el;
—
a Bíróság helyezze hatályon kívül az ítéletet, amennyiben az a visszatéríttetés határozat (2) 3. cikkében előírt elrendelésének jogszerűségét megerősíti;
—
a Bíróság kötelezze a Bizottságot a mind az elsőfokú, mind pedig a másodfokú eljárás során felmerült költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező négy fellebbezési jogalapra hivatkozik kérelmének alátámasztása érdekében.
Az első jogalap az EK-Szerződés 88. cikke és a 659/1999/EK rendelet alkalmazásával kapcsolatos téves jogalkalmazáson, valamint a megtámadott ítélettel kapcsolatban — az 549/1995. sz. törvény 3. cikkének (70) bekezdése, valamint a 331/1993. sz. törvényrendelet 66. cikkének (14) bekezdése szerinti, a társasági adó alóli hároméves mentesség különféle alkalmazási helyzeteire irányuló, differenciált vizsgálat elmulasztása tekintetében — az indokolási kötelezettség elmulasztásán alapul. Az Elsőfokú Bíróság ugyanis tévesen alkalmazta a jogot és elmulasztotta megindokolni határozatát, amennyiben az adómentesség hatálya alá tartozó különféle helyzetek tekintetében — az ügy különös körülményei, valamint a Bizottság rendelkezésére álló információk fényében — nem kifogásolta a vizsgálat, valamint a Bizottság által a megtámadott határozatban levont következtetések elvont és hiányos jellegét.
A második jogalap az EK 87. cikk (1) bekezdésének Elsőfokú Bíróság általi téves alkalmazásán, valamint az indokolási kötelezettség megsértésén alapul, amennyiben megerősítette, hogy a hároméves mentességet általános és elvont állami támogatásnak kell minősíteni. Az Elsőfokú Bíróság különösen nem igazolta helytállóan sem az ügy körülményeit, sem pedig azokat az előfeltevéseket, amelyek alapján a Bizottság a kérdéses intézkedést támogatásnak minősítette, ahogyan ezt a rendelkezésére álló teljes felülvizsgálati hatáskörének alkalmazásával tennie kellett volna. Az Elsőfokú Bíróság tehát helyben hagyta a Bizottság határozatát, mivel legalábbis a mentességgel érintett bizonyos ágazatok tekintetében nem bizonyosodott be a következő két, az EK 87. cikk (1) bekezdésében előírt követelmény megléte: a verseny torzításával és a tagállamok közötti kereskedelem érintettségével való fenyegetés.
A harmadik jogalap a társasági adó alóli hároméves mentesség új támogatásnak minősítése miatt az indokolási kötelezettség megsértésén és annak ellentmondásos jellegén, valamint az EK 88. cikk (1) bekezdésének és a 659/1999/EK rendelet 1. cikke b) pontjának v. alpontja értelmezése és alkalmazása tekintetében a téves jogalkalmazáson alapul, mivel. Az Elsőfokú Bíróság ugyanis nem szankcionálta, hogy a szóban forgó ügyben mellőzték a 659/1999/EK rendelet 1. cikke b) pontjának v. alpontja szerinti, létező támogatásként történő minősítést, jóllehet az ügy összefüggéseiből és körülményeiből kiderül, hogy nem indokolt az új támogatásként történő minősítés, legalábbis hároméves mentességgel érintett bizonyos ágazatok tekintetében.
A negyedik jogalap a visszatéríttetés megtámadott határozat 3. cikkében előírt elrendelésének jogszerűségével kapcsolatban a téves jogalkalmazáson és az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. Az ügy körülményeiből ugyanis kiderül, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen vélte úgy, hogy a visszatérítettésnek a határozat rendelkező részében előírt elrendelése teljes hatállyal bírhatna és teljes egészében feltétel nélküli lehetne, mivel az említett határozat az adómentességre vonatkozóan csupán elvont, általános és hiányos értékelést tartalmazott.
(1) Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1999.3.27., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.)
(2) Az Olaszország által többségi köztulajdonban lévő, közszolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számára adómentességek és kedvezményes kölcsönök formájában nyújtott állami támogatásról szóló, 2002. június 5-i 2003/193/EK bizottsági határozat (HL L 77., 2003., 21. o.)
Full & Egal Universal Law Academy