21.11.2009
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 282/27
Az Elsőfokú Bíróság (ötödik tanács) T-24/07. sz., ThyssenKrupp Stainless AG kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2009. július 1-jén hozott ítélete ellen a ThyssenKrupp Nirosta AG, korábban ThyssenKrupp Stainless AG által 2009. szeptember 2-án benyújtott fellebbezés
(C-352/09. sz. ügy)
2009/C 282/47
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: ThyssenKrupp Nirosta AG, korábban ThyssenKrupp Stainless AG (képviselők: M. Klusmann és S. Thomas ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága
A fellebbező kérelmei
1.
A Bíróság helyezze egészében hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság (ötödik tanács) T-24/07. sz., ThyssenKrupp Stainless AG kontra Bizottság ügyben 2009. július 1-jén hozott ítéletét;
2.
másodlagosan, utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé újbóli döntéshozatalra;
3.
harmadlagosan, a felperessel szemben az ellenérdekű fél 2006. december 20-i, megtámadott határozatában kiszabott bírságot megfelelően csökkentse;
4.
az ellenérdekű felet kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbezés az Elsőfokú Bíróság azon ítélete ellen irányul, amely elutasította a fellebbezőnek a Bizottság (a továbbiakban: ellenérdekű fél) által az ESZAK 65. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban 2006. december 20-án hozott határozat megsemmisítésére irányuló keresetét. A jelen eljárás az acéláruk piacával összefüggésben álló kartelljogi jogsértésre irányul, amely az ellenérdekű fél szerint1998 januárjában véget ért. A jogsértés az ESZAK 65. cikk alkalmazási körébe tartozott.
A fellebbező fellebbezését öt jogalapra alapítja.
Első jogalapjával a fellebbező a nulla poena sine lege alapelv, az 1/2003/EK rendelet 23. cikke, és az EK 5. cikk, 7. cikk (1) bekezdés és 83. cikk megsértésére hivatkozik, valamint az ESZAK-Szerződés aláíró államai szuverenitásának megsértésére, amennyiben az Elsőfokú Bíróság helyben hagyta az ellenérdekű fél által alkalmazott — az ESZAK 65. cikknek az 1/2003 rendelet 23.cikkével összefüggésben alkalmazott (1) bekezdéséből álló — jogalapot. Az ESZAK 65. cikk (1) bekezdése az ESZAK-Szerződés lejárta óta nem minősül érvényes szankcionáló normának. Az ellenérdekű fél ezért sine lege járt el. A bírság kiszabását nem lehet kiegészítő jelleggel az 1/2003 rendeletre sem alapítani. Ez a jogszabály a Szerződés hatásköri szabályai szerint csak az EK-jog, nem pedig az ESZAK-jog normáinak megsértésének szankcionálását teszi lehetővé.
Második jogalapjával a fellebbező a res iudicata és a nulla poena sine lege elvének megsértésére, valamint az 1/2003 rendelet 23. cikke téves alkalmazására hivatkozik, amennyiben az Elsőfokú Bíróság megerősítette az ellenérdekű fél arra vonatkozó álláspontját, hogy a fellebbezőt a Thyssen Stahl AG által elkövetett jogsértés miatt, ez utóbbi helyett felelősségre lehet vonni. A Thyssen Stahl AG továbbra is fizetőképes társaságként létezik, az ellenérdekű fél ezért vele szemben is eljárhatott volna. A Bíróság is így határozott az ellenérdekű fél eredeti határozatára vonatkozó, C-65/02. P. és C-73/02. P. sz. egyesített ügyekben 2005-ben hozott ítéletében. Még ha a Bíróság abból is indult volna ki, hogy az anyagi felelősség átszállt a fellebbezőre, a jelen eljárás tekintetében ez nem minősülne jogerősnek, mivel a jelen eljárás alapjául az ellenérdekű fél új határozata szolgál. A fellebbező továbbá semmi esetre sem viselhet felelősséget a Thyssen Stahl AG-ért egy csupán polgári jogi felelősség-átszállást kinyilvánító nyilatkozata alapján, mivel a vállalkozások részéről adott nyilatkozatok sohasem eredményezhetik a bírságfizetési kötelezettség átszállását.
Harmadik jogalapjával a fellebbező a meghatározottság elvének megsértésére hivatkozik. A szankció kiszabásának az 1/2003 rendeletre vonatkozó, az Elsőfokú Bíróság által helyben hagyott jogi alapjából nem állapítható meg kellően világosan és egyértelműen, hogy az az ESZAK 65. cikk (1) bekezdésének megsértésére vonatkozik. Ezenkívül a „nyilatkozattal történő felelősségátvállalásnak” az ellenérdekű fél és az Elsőfokú Bíróság által elfogadott koncepciója sem alkalmazási feltételeit, sem jogkövetkezményeit tekintve nincs jogszabályilag kellően világosan és egyértelműen meghatározva.
Negyedik jogalapjával a fellebbező az elévülésre vonatkozó rendelkezések megsértését kifogásolja. Mivel a fellebbezővel szemben csupán olyan jogsértés miatt kell bírságot kiszabni, amely miatt eredetileg a Thyssen Stahl AG felelős, az elévülés tekintetében is a Thyssen Stahl AG-ból kell kiindulni. Mivel ez nem nyújtott be jogorvoslatot az ellenérdekű fél eredeti határozatával szemben, az elévülés nyugvása nem állt be vele szemben. Időközben ezért beállt az elévülés, és így a fellebbezőnek a Thyssen Stahl AG-ért viselt származékos felelőssége is kizárt.
Az ötödik jogalap a bírságösszeg meghatározására vonatkozó elvek megsértésére vonatkozik. Az Elsőfokú Bíróság tévesen zárta ki a bírságcsökkentést, jóllehet a fellebbező a jelen eljárásban vitathatatlanul előterjesztett minden olyan tényt, amelyet a Bizottság az ESZAK 65. cikk (1) bekezdésének megsértéseként értékelt. Nem lett volna szabad ennek az együttműködésnek az ellensúlyozását azzal az indokolással visszautasítani, hogy a fellebbező jogi indokok miatt szembefordult az ESZAK 65. cikk (1) bekezdésének alkalmazásával, és szintén jogi indokok miatt elutasította a Thyssen Stahl AG felelősségének rá történő átszállását. Az elfogadhatatlan jogi minősítésekre való utalás nem csökkenti az együttműködés értékét, mivel a jogkérdéseket mindig hivatalból kell vizsgálni, és a hatóságok sohasem — azaz a felek beleegyezésétől függetlenül — hozhatnak jogszerűtlen határozatot.
Full & Egal Universal Law Academy