7.11.2009
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 267/45
Az Elsőfokú Bíróság (nyolcadik tanács) T-16/08. sz., Perfetti Van Melle SpA kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), Cloetta Fazer AB ügyben 2009. július 1-jén hozott ítélete ellen a Perfetti Van Melle SpA. által 2009. szeptember 2-án benyújtott fellebbezés
(C-353/09. P. sz. ügy)
2009/C 267/78
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Perfetti Van Melle SpA (képviselők: P. Perani és P. Pozzi avvocati)
A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), Cloetta Fazer AB
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság alapokmánya 61. cikkének és eljárási szabályzata 113. cikkének megfelelően adjon helyt a fellebbezésnek, és ennek megfelelően teljes egészében helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság T-16/08. sz. ügyben hozott ítéletét;
—
amennyiben a jogvita állása megengedi, hozzon jogerős ítéletet, amelyben hatályon kívül helyezi az OHIM törlési osztályának a 941 C 973065. sz. törlési kérelmet elbíráló 2005. november 24-i határozatát, és az alpereseket kötelezi az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság előtti eljárás, valamint az OHIM előtti törlési eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
1. Jogalapok
A jelen fellebbezéssel a Perfetti Van Melle SpA az Elsőfokú Bíróság T-16/08. sz. ügyben 2009. július 1-jén hozott és 2009. július 2-án kézbesített ítéletét támadja meg.
A fellebbező fellebbezését arra alapítja, hogy tévesen értelmezték és alkalmazták a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (1) 8. cikke (1) bekezdésének a rendelet 53. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett b) pontját.
1.1. Első kifogás: A fellebbező azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság a szóban forgó védjegyeket nem az „átfogó értékelés” és az „összbenyomás” kritériumai alapján vizsgálta.
Szilárd alapelv mondja ki, hogy az érintett védjegyek vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi összehasonlítása tekintetében az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésénél a védjegyek által keltett együttes benyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns jegyeik figyelembe vételével. A fellebbező azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság nem adott érvényt az idézett alapelvnek, és többek között összetéveszthetőséget állapított meg, kizárólag arra alapítva értékelését, hogy mindkét védjegyben szerepel a „CENTER” elem.
A megtámadott ítélet nem vizsgálta a védjegyeket „átfogóan értékeléssel” és az általuk keltett „összbenyomás” alapján. A megtámadott ítélet ehelyett analitikus megközelítést használt, és a „CENTER” védjegyet és az érintett védjegy első szóelemét, a „CENTER”-t vizsgálta, nem tulajdonított azonban jelentőséget a második szóelemnek, a „SHOCK”-nak. Igaz, hogy a megtámadott ítélet megemlítette az átfogó értékelés és az összbenyomás kritériumát, de az is igaz, hogy nem elég megemlíteni és megismételni valamely, az ítélkezési gyakorlatban kialakult kritériumot: a megfelelő eljárás érdekében követni és az esetre megfelelően alkalmazni is kell azt. A megtámadott ítéletben ez nem történt meg. A megtámadott ítélet csupán azt állapítja meg, hogy a két összehasonlított védjegy hasonló, mivel közös bennük a „CENTER” szóelem, azt azonban nem tisztázta, hogy a „SHOCK” szóelem miért nem elegendő az összetéveszthetőség kizárásához.
A fenti okokból a fellebbező azt is előadja, hogy a megtámadott ítéletben elferdítették a tényeket és megsértették az indokolási kötelezettséget.
1.2. Második kifogás: A fellebbező azt kifogásolja, hogy a megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság nem vett figyelembe néhány rendkívül fontos és releváns tényezőt
A megtámadott ítélet a 8. cikk (1) bekezdésének b) pontját is sérti, mert nem értékelt bizonyos, a védjegyek összetéveszthetőségének megítélése szempontjából rendkívül releváns tényezőket. Az Elsőfokú Bíróság különösen nem vette figyelembe azt, hogy — amit azt az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott kereset részletesen kifejtett — az összehasonlított védjegyek hosszú ideig egymás mellett léteztek, és nem adódott tényleges összetévesztés.
Ezenfelül az Elsőfokú Bíróság egy másik fontos körülményt sem értékelt megfelelően, méghozzá a releváns vásárlóközönség figyelmének mértékét. Nem logikus ugyanis, hogy az Elsőfokú Bíróság szerint egy szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó nem veszi észre a „SHOCK” szó jelenlétét, és nem ismeri fel, hogy a vizsgált védjegyek nemcsak vizuálisan és hangzásukban, de jelentésükben is eltérnek egymástól, mivel a „CENTER” védjegy „valaminek a középpontját” jelölő szó, a „CENTER SHOCK” védjegy pedig a legjobban megkülönböztető „SHOCK” résznek köszönhetően olyan kifejezés, amely egy olyan erőteljes érzés (sokk) gondolatát idézi fel, amelyet a fogyasztó akkor tapasztal, amikor a rágógumi belsejét rágja.
2. A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság alapokmánya 61. cikkének és eljárási szabályzata 113. cikkének megfelelően adjon helyt a fellebbezésnek, és ennek megfelelően teljes egészében helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság ítéletét;
—
amennyiben a jogvita állása megengedi, hozzon jogerős ítéletet, amelyben hatályon kívül helyezi az OHIM törlési osztályának a 941 C 973065. sz. törlési kérelmet elbíráló 2005. november 24-i határozatát, és az alpereseket az eljárási szabályzat 122. cikkének megfelelően kötelezi az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság előtti eljárás, valamint az OHIM előtti törlési eljárás költségeinek viselésére;
—
másodlagosan, amennyiben a jogvita állása nem engedi meg, utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé a Bíróság által megállapított kötelező kritériumok alapján történő ítélethozatalra.
(1) HL 1994., L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.
Full & Egal Universal Law Academy