30.1.2010
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 24/30
Az Elsőfokú Bíróság (első tanács) T-446/07. sz., Royal Appliance International GmbH kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták); a másik fél az eljárásban: BSH Bosch und Siemens Hausgeräte GmbH; ügyben 2009. szeptember 15-én hozott ítélete ellen a Royal Appliance International GmbH által 2009. november 18-án benyújtott fellebbezés
(C-448/09. P. sz. ügy)
2010/C 24/56
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Royal Appliance International GmbH (képviselők: K.-J. Michaeli és M. Schork ügyvédek)
A többi fél az eljárásban:
—
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
—
BSH Bosch und Siemens Hausgeräte GmbH
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a T-446/07. sz. ügyben 2009. szeptember 15-én hozott ítéletét;
—
a Bíróság helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal negyedik fellebbezési tanácsának az R 572/2006-4. sz. ügyben 2007. október 3-án hozott határozatát;
—
a Bíróság az alperest és a beavatkozót kötelezze a saját és a fellebbező fél mind az elsőfokú eljárásban, mind a fellebbezési eljárásban felmerült költségeinek a viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbezés az Elsőfokú Bíróság ítélete ellen irányul, amelyben megerősítették a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal fellebbezési tanácsának 2007. október 3-i határozatát. Az Elsőfokú Bíróság és a fellebbezési tanács azon a véleményen vannak, hogy a felszólalási eljárásban hivatkozott német „sensixx” védjegy és a „porszívó” áruk tekintetében bejelentett „Centrixx” védjegy között fennáll az összetévesztés veszélye. A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegyet a fellebbezési tanács határozatát követő napon és az Elsőfokú Bíróság előtti tárgyalást megelőzően a „porszívó” áruk tekintetében jogszerűen törölték. Az Elsőfokú Bíróság elutasított egy ezt követően benyújtott, felfüggesztés iránti kérelmet, és a felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy megszűnését jogilag jelentéktelennek tekintette, mondván, hogy az ténybeli és jogi szempontból nem tartozik a fellebbezési tanács előtti jogvitába, és ezért azt az Elsőfokú Bíróságnak sem kell figyelembe vennie.
A fellebbező fél azon a véleményen van, hogy az Elsőfokú Bíróság az eljárási szabályzatának 77. cikkében említett felfüggesztési okok jogi feltételeit figyelmen kívül hagyta azáltal, hogy a felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy megszűnését nem vette figyelembe. A ténybeli alap jogvitát eldöntő ilyen módosítása érinti a felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy érvényességét, amire a fellebbező félnek nincs befolyása. Ez a módosítás a felszólalás védjegybejelentés elleni okát meghiúsítja, és azt kötelezően figyelembe kellett volna venni. Ez a fellebbező félnek a tulajdonhoz való alapjogából adódik, amely magában foglalja a védjegybejelentést. Az Oberlandsgerichts Münchennek a felszólalási eljárásban hivatkozott védjegyre vonatkozó törlési határozata figyelembe vételének a megtagadása következtében az Elsőfokú Bíróság megvizsgálta a két védjeggyel — amelyek közül az egyiket a határozat időpontjában már szinte teljesen töröltek — érintett árujegyzék közötti hasonlóságot. Ezáltal megsértette a közösségi védjegyről szóló rendelet 45. cikkét, mert a harmadik személy joga már nem állt fenn az Elsőfokú Bíróság határozatának az időpontjában, mivel a felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy törlését már messzemenően megállapították. A Közösség bíróságai maguk engedélyeztek az újonnan felmerülő tények figyelembe vételének a tilalma alóli kivételeket azáltal, hogy úgy döntöttek, hogy a nemzeti bíróságok határozatait akkor is figyelembe vehetik, ha azokat a Bíróság előtt első ízben az eljárás során nyújtják be. Ez a helyzet különösen akkor, ha a fellebbező félnek nincs befolyása a fellebbezési tanács határozatának az időpontjára, amely határozatot, mint a jelen esetben is, röviddel a használati időszak határidejének a lejárta előtt hoztak, mivel a határozat időpontja csak a tanács mérlegelésétől függ. Egy ilyen önkényes alapon nyugvó, védjegylajstromozásra vonatkozó határozat ellentmond a védjegyjog értelmének és céljának.
A fellebbező fél ezenkívül kifogásolja a közösségi védjegyről szóló rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának a téves alkalmazását. Az Elsőfokú Bíróság nem tett eleget a vizsgálati és bizonyítási kötelezettségének. Így figyelmen kívül hagyott a szóban forgó árukra vonatkozó releváns tényeket és azok fogyasztókra gyakorolt hatását, és ezáltal téves vizsgálati mércére támaszkodott a figyelem mértékét és az áruhasonlóságot illetően. Az Elsőfokú Bíróság a védjegyek hasonlóságának a kérdése során a védjegyek azonosságát és különbségét nem egyformán súlyozta, és ezáltal az írásképi hasonlóság értékelése során irreleváns azonosságokra támaszkodott. Nem vette figyelembe a bejelentett védjegy itt érintett német közönség általi kiejtését, és a hangzásbeli és fogalmi hasonlóság értékelésében fennálló, keresetben kifogásolt ellenmondásosságot csak megerősíti azáltal, hogy a „center” kifejezést támogatja, az e fogalomhoz kapcsolódó asszociációt azonban elutasítja. Figyelmen kívül hagyja a fonetikus észlelés alapszabályait azáltal, hogy az „xx” szóvég esetében egy különösen hangzatos kiejtést fogad el, és eltorzítja a felperesi érvelést azáltal, hogy azt feltételezi, hogy a felperes mindkét védjegyet megfosztja egy világos jelentéstől. Végül az Elsőfokú Bíróság az összetévesztés veszélyének a feltételeit tévesen vizsgálta azáltal, hogy nem fogadta el a fogyasztók vásárlás időpontjában fennálló figyelemének a mértékét, és ezáltal jogilag tévesen fogadta el a hangzásbeli és vizuális észlelés egyenrangúvá tételét.
Full & Egal Universal Law Academy