30.1.2010
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 24/34
Az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) T-211/05. sz., Olasz Köztársaság kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2009. szeptember 4-én hozott ítélete ellen az Olasz Köztársaság által 2009. november 20-án benyújtott fellebbezés
(C-458/09 P. sz. ügy)
2010/C 24/63
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Fellebbező: Olasz Köztársaság (képviselő: G. Palmieri meghatalmazott)
A másik/többi fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság adjon helyt a jelen fellebbezésnek;
—
helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróságnak a T-211/05 Olasz Köztársaság kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 4-én hozott ítéletét (az értesítés a 2009. szeptember 4-i, 2009. szeptember 8-án kézhez vett 405966. sz. ajánlott levéllel történt), és, következésképpen, semmisítse meg a tőzsdére újonnan bevezetett vállalatok részére Olaszország által nyújtott C 8/2004 (ex NN 165/2003) állami támogatásról szóló 2005. március 16-i bizottsági határozatot.
Jogalapok és fontosabb érvek
A 659/99 rendelet (1) („az állami támogatások eljárása”) 10. és 13. cikkének, az EK 88. cikk (2) bekezdésének, valamint a kontradiktórius eljárás elvének megsértése. Az iratok nyilvánvalóan téves értékelése.
Az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy a 2003. októberi és decemberi, a Bizottság által Olaszországnak küldött feljegyzések tényleges előzetes eszmecserét valósítanak meg a 326/2203 rendelettörvény által bevezetett intézkedések tekintetében. Az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe, hogy e feljegyzések lényegében csak általános kérésekből álltak, és abban a tagadó megállapításból, hogy „nem lehet kizárni,” hogy az intézkedések a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatásokat tartalmaznak.
A kontradiktórius eljárás elvének megsértése
A hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatban a Bizottság abban a körülményben látta az intézkedések szelektivitását, hogy az előírt adókedvezmények kizárták a nem Olaszországban letelepedett társaságokat. A végleges határozatban a Bizottság ellenben azt állította, hogy az intézkedések azért voltak szelektívek, mert az Olaszországban letelepedett társaságok nagyobb mértékű adókedvezményt kaptak, mivel ezen utóbbiak adóalapját globális bevételük képezte a közösségi társaságokkal szemben, amelyek csak az e tagállamban elért bevételük alapján adóztattak. A Bizottság soha nem értesítette az olasz kormányt véleményének e megváltozásáról, és nem hozta olyan helyzetbe, hogy e tekintetben észrevételeket tehessen. Az Elsőfokú Bíróság tévesen minősítette jogszerűnek a Bizottság eljárását.
Az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértése
Mindenesetre, nem minősíthető szelektívnek egy, a vitatotthoz hasonló kedvezmény, amely valamennyi, olasz és közösségi társaságra vonatkozik, amennyiben ezek rendelkeznek az ahhoz szükséges feltételekkel, hogy ezeket bevezessék az Európai Unió valamely szabályozott piacán. Az olasz társaságoknak nyújtandó nagyobb kedvezmény az adórendszertől függ, amely az adókivetés alapjául a letelepedési hely feltételét írja elő, azonban a kedvezmény mennyiségi eltérése az adókönnyítő intézkedésekbe egyaránt tartozó jogalanyok között nem határozhatja meg a szelektív jelleget. Az Elsőfokú Bíróság tévesen állapította meg, hogy a szelektivitás e különbségben is állhat.
az EK 87 cikk (1) bekezdésének megsértése. Az indokolási kötelezettség megsértése
Az Elsőfokú Bíróság tévesen minősítette szelektívnek az intézkedést, mivel nem minden társaságra vonatkozik. Valamennyi olyan társaságra vonatkozik azonban, amely rendelkezik az ahhoz szükséges feltételekkel, hogy ezeket bevezessék az Európai Unió valamely szabályozott piacán. Továbbá, a bevezetés melletti döntés jelentős strukturális terhekkel jár, amelyek nem vonatkoznak a nem bevezetett társaságokra. Az intézkedésbe tartozó társaságok kiválasztása ezen objektív alapokon történik, és az adókedvezmény koherens és összekapcsolódik a strukturális szintű költségek azon eltérő helyzetével, amelybe a társaságok két típusa található. Ez azzal jár, hogy az intézkedés általános hatályú és nem szelektív. Az Elsőfokú Bíróság egyébként nem indokolta megfelelően az e tekintetben Olaszország által benyújtott bizonyítékokat.
Az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértése
Az Elsőfokú Bíróság tévesen állapította meg, hogy az intézkedések egyébként is szelektívek, rövid időtartamukra figyelemmel, amely kizárja a későbbi bevezetés mellett határozó társaságokat. Az adókedvezmény időleges jellege ugyanis a mérlegegyensúllyal és az intézkedések kísérleti jellegével magyarázható, de nem hat ki ezek szerkezetére, amely az egyetlen kritérium ahhoz, hogy értékelni lehessen, hogy az intézkedések szelektívek-e vagy sem.
Az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának megsértése
Az intézkedések, még ha állami támogatásnak minősülnek is, az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának értelmében összeegyeztethetők a közös piaccal, mivel ezek valamely sajátos tevékenység megvalósítására irányuló beruházási támogatások. Az Elsőfokú Bíróság tévesen állapította meg, hogy ezek működési támogatások, figyelmen kívül hagyva azon hatások állandó jellegét, amelyeket a bevezetés okoz a társaság szerkezetében és működőképességében, nem vette továbbá figyelembe, hogy a bevezetések növekedése a szabályozott piacokon előmozdításra érdemes tevékenységnek minősül közösségi szinten is. Az Elsőfokú Bíróságnak tehát el kellett volna marasztalnia a Bizottságot, mert ez vonatkozó saját mérlegelési jogkörét úgy gyakorolta, hogy nem győződött meg megfelelően a tényekről.
(1) HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.
Full & Egal Universal Law Academy