30.1.2010
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 24/36
Az Elsőfokú Bíróság (hatodik tanács) T-174/06. sz., Inalca SpA kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2009. szeptember 4-én hozott végzése ellen az Inalca SpA — Industria Alimentari Carni e Cremonini SpA által 2009. november 20-án benyújtott fellebbezés
(C-460/P. sz. ügy)
2010/C 24/65
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Fellebbező: Inalca SpA — Industria Alimentari Carni e Cremonini SpA (képviselők: F. Sciandone és C. D'Andria ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság semmisítse meg a megtámadott végzést, és utalja vissza az ügyet az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága elé a Bíróság által adandó iránymutatások fényében történő érdemi döntéshozatal céljából;
—
A Bíróság a Bizottságot kötelezze a jelen eljárás és a T-174/06. sz. eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A.
Az elévülési idő kezdetére vonatkozó eljárási kritérium és a felelősség feltételeinek fennállására vonatkozó vizsgálat közötti különbségtétel: i) az indokolás ellentmondásos volta és ii) a közösségi ítélkezési gyakorlat megsértése
A megtámadott végzés indokolása nyilvánvalóan ellentmondónak bizonyul azon részében, amely egyrészt azon közösségi állandó ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, mely szerint a Közösség szerződésen kívüli felelősségének megállapítása iránti kereset elévülési idejének számítása mindaddig nem kezdődik el, amíg a kártérítési kötelezettség valamennyi feltétele nem áll fenn, különösen pedig addig, míg a megtérítendő kár nem válik ténylegessé, másrészt elutasítja a fellebbezők azon érveit, melyek szerint a vitatott levél káros hatásai csak a 2006. október 3-i bizottsági határozat (1) elfogadását követően váltak bizonyossá.
Az Elsőfokú Bíróság továbbá elferdítette a közösségi ítélkezési gyakorlatot, amikor az elévülési időt kezdetét a fellebbezők által elszenvedett anyagi károk viszonylatában számította.
B.
A kereset elévüléséről a jogi segítségnyújtás és tanácsadás költségeinek viszonylatában: i) az indokolás ellentmondásos és nyilvánvalóan logikátlan volta és ii) a közösségi ítélkezési gyakorlat megsértése
A megtámadott végzés indokolása nyilvánvalóan ellentmondásos, mivel az Elsőfokú Bíróság először kimond egy általános elvet a folyamatos jellegű károk vonatkozásában, majd elmulasztja ezen általános elv alkalmazását a jogi segítségnyújtás és tanácsadás költségei természetének (pillanatnyi vagy sem) meghatározásának keretében. Az indokolás továbbá nyilvánvalóan logikátlan, mivel az Elsőfokú Bíróság, amely egyrészt elismerte a kezességvállalásról szóló okirat megszerkesztése költségeinek folyamatos jellegét, másrészt ugyanakkor kizárta a jogi segítségnyújtás költségeinek folyamatos jellegét, amelyeket a fellebbezőnek az évek folyamán ugyancsak több ízben kellett fizetnie az OLAF vizsgálata nyomán indított különböző eljárások lezárásáig.
Az Elsőfokú Bíróság továbbá ellentmondásba került a saját ítélkezési gyakorlatával, amely az évek folyamán elismerte a jogi tanácsadói szolgáltatások nem pillanatnyi jellegét.
C.
Az elmaradt haszonból eredő kár megtérítése iránti kérelem elfogadhatatlanságáról: az érvek elferdítése és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. § c) pontjának megsértése
Az Elsőfokú Bíróság megsértette eljárási szabályzata 44. cikke 1. §-ának c) pontját, és elferdítette a fellebbezők érveit, mivel nem vette tekintetbe a keresetlevéllel benyújtott számos bizonyítékot, és úgy vélte, hogy a fellebbezők által elmaradt haszon formájában elszenvedett kár megtérítése iránti kérelem nem kellően pontos.
D.
A nem vagyoni kárról: az ítélkezési gyakorlat megsértése és az indoklás nyilvánvalóan logikátlan volta
Az Elsőfokú Bíróság azzal, hogy úgy vélte, a nem vagyoni kár pillanatnyi és nem folyamatos jellegű, anélkül, hogy tekintetbe vette volna a nem vagyoni kár különös sajátosságait, nyilvánvalóan megsértette a közösségi ítélkezési gyakorlatot. A megtámadott végzés továbbá nyilvánvalóan logikátlan, mivel az Elsőfokú Bíróság a nem vagyoni kár folyamatos jellegének alátámasztása céljából olyan ítélkezési gyakorlatból indul ki, amely kizárólag a vagyoni kárra vonatkozik.
E.
A nem vagyoni kárról: az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §-a c) pontjának megsértése, a nem vagyoni kárra vonatkozó ítélkezési gyakorlat megsértése és az indokolás nyilvánvalóan logikátlan volta
Az Elsőfokú Bíróság megsértette [eljárási szabályzata] 44. cikke 1. §-ának c) pontját annak megállapításával, hogy a nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel nem kellően pontos, hiszen a fellebbezők nem csupán egy általános nem-vagyoni kárra hivatkoztak, hanem számos bizonyítékot is benyújtottak az Elsőfokú Bíróság előtt, amelyeket ez utóbbi mindazonáltal nem vette tekintetbe.
Az Elsőfokú Bíróság megsértette továbbá a nem vagyoni kár megtéríthetőségére vonatkozó ítélkezési gyakorlatot, amely a kár mértékének meghatározása során olyan paramétereket alkalmazott, amelyek jellegüknél fogva nehezen tűnnek „számszerűsíthetőnek” vagy bizonyítékok által alátámaszthatóaknak.
Az Elsőfokú Bíróság továbbá tévesen alkalmazta a jogot, ami az indokolás nyilvánvalóan logikátlan voltát illeti, mivel az Elsőfokú Bíróság a nem vagyoni kár folyamatos jellegének alátámasztása céljából olyan ítélkezési gyakorlatból indul ki, amely kizárólag a vagyoni kárra vonatkozik.
F.
Az okozati összefüggés feltételével kapcsolatos téves jogalkalmazás
Az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy nincs okozati összefüggés az olasz hatóságok fellebbezőnek címzett visszafizetés iránti leveleinek alapját képező 1998. július 6-i levél olasz hatóságok részére történő megküldése, valamint a fellebbezők által elszenvedett kár, vagyis a követelt összeg azonnali visszafizetésének felfüggesztése céljából szerkesztett kezességvállalásról szóló okiratok kifizetése között.
G.
Az ésszerű eljárási határidő elvének megsértése: i) a megtámadott végzés megsemmisítése és ii) a kártérítési kereset alapjául szolgáló újabb hiba
Az Elsőfokú Bíróság megsértette az ésszerű eljárási határidő az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke által ugyancsak elismert általános közösségi jogi elvét.
(1) A gazdasági szereplők által elkövetett szabálytalanságok egyes eseteiben az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap által finanszírozott kiadások számláinak elszámolásai keretében alkalmazandó pénzügyi következményekről szóló 2006. október 3-i 2006/678/EK bizottsági határozat (HL L 278., 24. o.)
Full & Egal Universal Law Academy