13.2.2010
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 37/4
Az Elsőfokú Bíróság (hetedik tanács) T-493/07. sz., The Wellcome Foundation Ltd kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2009. szeptember 23-án hozott ítélete ellen a The Wellcome Foundation Ltd által 2009. november 23-án benyújtott fellebbezés
(C-461/09. sz. P. ügy)
2010/C 37/06
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: The Wellcome Foundation Ltd (képviselő: R. Gilbey ügyvéd)
A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), Serono Genetics Institute S.A.
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság állapítsa meg, hogy az Elsőfokú Bíróság a fellebbezési tanács vitatott határozatának helybenhagyásával megsértette a közösségi védjegyrendelet (1) 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjából és 52. cikkének (1) bekezdéséből fakadó jogi követelményeket.
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül a fellebbezési tanács határozatát helybenhagyó vitatott ítéletet, amennyiben abban az Elsőfokú Bíróság megtagadta az OHIM és a maga költségekre vonatkozó valamennyi határozatának hatályon kívül helyezését, továbbá az OHIM-et kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező azzal érvel, hogy a védjegynyilvántartásban szereplő és az OHIM előtti eljárásban bemutatott tények alapján az Elsőfokú Bíróság jogilag alaptalanul tekintette úgy, hogy az érintett vásárlóközönség fokozott figyelmet tanúsít.
A fellebbező azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság megtagadta az általa bemutatott bizonyítékok figyelembevételét, holott ezek az OHIM előtti eljárásban már bemutatott érveket és bizonyítékokat részletező bizonyítékok elfogadhatók lettek volna.
A fellebbező azt hozza fel, hogy az áruk közötti hasonlóság fokának leírásakor az Elsőfokú Bíróság bizonytalan és ellentmondásos fogalmakat használt, így nem indokolta pontosan, alaposan és következetesen a megtámadott ítéletet.
A fellebbező szerint az Elsőfokú Bíróság az előtte bemutatott tények alapján téves, hiányos és hibás jogi kritériumok használatával jutott arra a következtetésre, hogy a fellebbezési tanács helytállóan állapította meg, hogy az áruk közötti hasonlóság foka alacsony.
A fellebbező arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság az előtte bemutatott tények alapján a védjegyek átfogó összehasonlításának elmulasztásával jutott arra a következtetésre, hogy a védjegyek közötti hasonlóság foka alacsony.
Végül fellebbező úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság azzal, hogy jogilag helytelen, hiányos és hibás kritériumokat használt az érintett vásárlóközönség meghatározására, valamint az áruk és a védjegyek közötti hasonlóság fokának értékelésére, helytelen, hiányos és hibás jogi kritériumokra alapította az összetéveszthetőségre vonatkozó megállapításait.
(1) A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.).
Full & Egal Universal Law Academy