30.1.2010
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 24/39
Az Elsőfokú Bíróság (első tanács) T-20/08. és T-21/08. sz., Evets Corp. kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) egyesített ügyekben 2009. szeptember 23-án hozott ítélete ellen az Evets Corp. által 2009. november 26-án benyújtott fellebbezés
(C-479/09. P. sz. ügy)
2010/C 24/69
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Evets Corp. (képviselő: S. Ryan Solicitor)
A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
—
helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság ítéletét;
—
állapítsa meg, hogy az igazolási kérelmet a 40/94 rendelet (1) 78. cikkének (2) bekezdésében megállapított határidőn belül nyújtották be;
—
utalja vissza az ügyeket az Elsőfokú Bíróság elé, hogy az visszautalhassa azokat a fellebbezési tanács elé, hogy ez utóbbi érdemben állást foglaljon abban a kérdésben, hogy bizonyítást nyert-e a szóban forgó védjegyek megújításához szükséges teljes gondosság;
—
az OHIM-ot kötelezze a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság előtt felmerült költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
1.
A fellebbezés egy, a 40/94/EK rendelet (közösségi védjegyrendelet) 78. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott igazolási kérelemre vonatkozik. A szóban forgó védjegyet a megújítási díjak megfizetésének elmulasztása miatt törölték.
2.
A védjegyjogosult harmadik személyre hárította a megújítási díjak megfizetésére vonatkozó kötelezettséget. A megújítási díjakat azonban tévedésből nem fizették ki időben.
3.
Az OHIM értesítette a törlésekről a védjegyjogosult jogszerűen meghatalmazott képviselőjét, aki nem volt azonos a megújítási díjak megfizetésével megbízott harmadik személlyel. A képviselő továbbította a törlésekről szóló értesítéseket a védjegyjogosultnak, aki azokat néhány nappal később kapta kézhez.
4.
Ezt követően a védjegyjogosult igazolási kérelmet nyújtott be a 78. cikk (2) bekezdés alapján. A kérelmet kevesebb, mint két hónappal azután nyújtotta be, hogy megkapta a törlésekről szóló értesítéseket, de több mint két hónappal azután, hogy a jogszerűen meghatalmazott képviselő megkapta azokat.
5.
A 78. cikk (2) bekezdése alapján a kérelmet a határidő elmulasztásának okát képező akadály elhárulásától számított két hónapon belül, írásban kell benyújtani. E fellebbezés keretében az a kérdés merül fel, hogy hogyan kell megállapítani a határidő kezdőnapját.
6.
A védjegyjogosult azt állítja, hogy az a nap releváns, amelyen megkapta az értesítést. Ő maga vállalta a felelősséget — harmadik személyen keresztül — a megújítási díjak megfizetéséért. Csak akkor fedezte fel a tévedést és volt lehetősége elhárítani az akadályt, amikor ténylegesen megkapta az értesítést.
7.
Az Elsőfokú Bíróság viszont az OHIM azon álláspontját hagyta helyben, amely szerint a releváns nap az a nap volt, amelyen a védjegyjogosult jogszerűen meghatalmazott képviselője megkapta az OHIM által neki küldött értesítést. Az OHIM a 77. szabály rendelkezéseit vette alapul, amely szerint „Az OHIM által a szabályszerű képviseleti meghatalmazással rendelkező képviselőnek címzett értesítések vagy egyéb közlések ugyanolyan hatállyal bírnak, mintha azokat a képviselt személynek címezték volna.”
8.
A védjegyjogosult a jelen fellebbezésben a következőket adja elő:
i.
A 77. szabályban foglalt rendelkezésekben foglalt vélelem célja annak biztosítása, hogy az OHIM teljesítse értesítési kötelezettségeit azáltal, hogy a fél képviselőjének küld értesítést olyan ügyekre vonatkozóan, amelyekben a képviselő jogosult eljárni. Az OHIM-nak ezt követően nincsen egyéb kötelezettsége. De ez a szempont nem releváns a jelen ügyben.
ii.
A megújítási díjak megfizetésére vonatkozó határidők esetében a határidő „elmulasztásának okát képező akadály” akkor hárul el, ha maga a védjegyjogosult és/vagy a díjfizetéssel általa külön megbízott személy ténylegesen tudomást szerez a fizetés elmulasztásáról. Az ettől eltérő következtetés értelmétől fosztaná meg ezt a rendelkezést: konkrétan azért, mert a hivatásos képviselő mindig ismeri a releváns határidőket és ezt el is várják tőle, és így általában nincs is jelentősége annak, hogy az OHIM neki küld értesítést.
iii.
A megújítási díjak megfizetése olyan egyszerű pénzügyi művelet, amelyhez nem szükséges jogi képviselő. Így a fél maga megfizetheti a díjakat vagy más személyt is megbízhat ezzel. Ha valamely fél „képviselőjét”, aki az OHIM előtti eljárásban képviselte őt, nem bízták meg külön a megújítási díjak megfizetésével, akkor az ennek a képviselőnek a fizetés elmulasztásáról küldött értesítés nem releváns; ez nem a félnek címzett értesítés, és nem is minősíthető annak. Ez a képviselő jogilag nem felelős azért, hogy eljárjon az értesítéssel kapcsolatban (jóllehet szakmai udvariasságból továbbíthatja azt az ügyfelének).
iv.
Ilyen körülmények között, mint amilyenek a jelen ügyben fennállnak, a más célból meghatalmazott képviselő a megújítási díjak fizetése szempontjából nem minősül „szabályszerű képviseleti meghatalmazással rendelkező képviselőnek”. A részére címzett értesítés ezért nem tesz eleget a 77. szabálynak, és nem áll be az e rendelkezésben foglalt vélelem.
v.
Összefoglalóan: az a személy minősül relevánsnak, aki az adott kérdésben felelős eljárni. A kérelemre vonatkozó határidő csak akkor kezdődik meg, ha ez a személy tudomást szerez a mulasztásról.
vi.
Bár az Európai Szabadalmi Egyezmény rendelkezéseinek nincsen kötelező erejük a közösségi jogban, egyértelműen nagy jelentőséggel bírnak. Ha az Európai Szabadalmi Hivatal ugyanazzal a szöveggel kapcsolatban kialakított egy gyakorlatot, igen fontos, hogy azt ugyanúgy értelmezzék. Ha eltérően értelmezik, akkor valamelyik értelmezés téves. A fellebbező szerint az Európai Szabadalmi Hivatal párhuzamos döntései helyesek és az indokolásuk is az.
(1) A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994., L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.).
Full & Egal Universal Law Academy