27.3.2010
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 80/7
Az Elsőfokú Bíróság T-225/07. és T-364/07. sz., Thomson Sales Europe kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. szeptember 29-én hozott ítélete ellen a Thomson Sales Europe által 2009. december 3-án benyújtott fellebbezés
(C-498/09. P. sz. ügy)
2010/C 80/13
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: Thomson Sales Europe (képviselők: F. Goguel és F. Foucault ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: az Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
—
a Bíróság helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság 2009. szeptember 29-i ítéletét;
—
a Bíróság semmisítse meg a 2007. május 7-i REM 03/05 európai bizottsági határozatot;
—
a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A felperes keresete alátámasztására lényegében három jogalapra hivatkozik.
Első jogalapja keretében a felperes arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette az EK 225. cikkben foglalt hatásköri szabályokat azáltal, hogy a Thaiföldön gyártott színestelevízió- vevőkészülékek behozatalára kivetett behozatali vámok utólagos elengedését meg nem erősítő 2007. július 20-i bizottsági levél megsemmisítése iránti felperesi kérelem tárgyában érdemi határozatot hozott, noha korábban ő maga ítélte elfogadhatatlannak az említett kérelmet azzal az indokkal, hogy a kérdéses levél nem alkalmas joghatások kiváltására.
A második jogalappal a felperes azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a védelemhez való jogát és nyilvánvaló hibát követett el a tények jogi minősítése során azáltal, hogy egyrészt elutasította a felperes azon kérelmét, hogy bocsássa a felek rendelkezésére a teljes bizonyításfelajánlást, és másrészt, hogy a Thomson részéről súlyos hanyagságot állapított meg, mivel annak tapasztalt gazdasági szereplőként pontos információkat kellett volna kérnie a Bizottságtól a tekintetben, hogy a Thaiföldön gyártott színestelevízió- vevőkészüléket továbbra is thaiföldi eredetűként kell-e bejelenteni azt követően, hogy koreai és malajziai eredetű csöveket kezdett beszerezni.
Két részből álló harmadik jogalapjával a Thomson azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a vámkódexnek (1) a már megfizetett behozatali és kiviteli vámok teljes vagy részleges visszafizetésének lehetőségére vagy a vámtartozás összegének csökkentésére vonatkozó 239. cikkét. A felperes egyrészt arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság jogi hibát vétett, amennyiben keresetét kizárólag a megtévesztés vagy hanyagság hiányára vonatkozó feltétel értékelése alapján utasította el, anélkül, hogy előzetesen megvizsgálta volna a különleges helyzet fennállására vonatkozó feltételt.
Egyrészt, az Elsőfokú Bíróság hibát követett el a tények jogi minősítése során, következésképpen jogi hibát vétett, amikor azt állapította meg, hogy a visszafizetésnek a vámkódex 239. cikke szerinti feltételei nem teljesültek. A felperes álláspontja szerint ugyanis teljesítette e rendelkezés követelményeit, mivel a jelen ügy körülményei különleges helyzetet eredményeztek, tekintettel arra, hogy a Bizottság megváltoztatta a releváns rendelkezések értelmezésére vonatkozó gyakorlatát, anélkül, hogy erről az érdekelt gazdasági szereplőket megfelelően tájékoztatta volna.
A Thomson továbbá azt állítja, hogy nem volt kétséges számára ügyleteinek szabályszerűsége, mivel meg volt győződve arról, hogy gyártási tevékenységének egészére egyetlen, gyakorlatilag a Bizottsággal közös megegyezéssel megállapított dömpingellenes vám volt alkalmazandó. Ezért nem tekinthető hanyagnak.
(1) A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.).
Full & Egal Universal Law Academy