27.2.2010
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 51/18
Az Elsőfokú Bíróság T-183/07. sz., Lengyelország kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 23-án hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2009. december 4-én benyújtott fellebbezés
(C-504/09. P. sz. ügy)
2010/C 51/29
Az eljárás nyelve: lengyel
Felek
Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: E. Kružíková, E. White és K. Herrmann)
A többi fél az eljárásban: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, a Lengyel Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Litván Köztársaság és a Szlovák Köztársaság
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság teljes egészében helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság T-183/07. sz. ügyben 2009. szeptember 23-án hozott ítéletét;
—
A Bíróság a Lengyel Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező kereseti kérelmeit négy jogalappal támasztja alá. Először is az Elsőfokú Bíróság túllépte felülvizsgálati jogkörét, és eljárási hibákat vétett, amely hátrányosan befolyásolta a Bizottság érdekeit, másodsorban megsértette az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 9. cikkének (3) bekezdését, harmadrészt tévesen értelmezte az EUMSZ 296. cikk által a határozatok indokolására vonatkozóan előírt kötelezettség terjedelmét, negyedrészt pedig tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdését, 2. cikkének (1) bekezdését és 3. cikkének (1) bekezdését a határozat többi rendelkezéseitől elválaszthatatlannak tekintette, és ennek következtében a határozatot teljes egészében megsemmisítette.
Az első jogalap keretében a fellebbező előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság — az eljárási szabályzat 48. cikke 2. §-ának megsértésével — elfogadhatónak ítélte a felperes által első ízben a válaszában előterjesztett azon jogalapot, miszerint a Bizottság túllépte hatáskörét. Ezen túlmenően az Elsőfokú Bíróság azon döntésében, hogy a felperes második jogalapja mely közösségi jogi rendelkezésekre vonatkozik, túllépte bírósági felülvizsgálatának korlátait.
A második jogalap keretében a fellebbező előadja, hogy az Elsőfokú Bíróságnak a Bizottság 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti hatásköre terjedelmére és gyakorlásának módjára vonatkozó értelmezése téves jogalkalmazáson alapul. E jogalap két részből áll.
E jogalap első részében a fellebbező arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság az egyenlő bánásmód elvének megsértésével tévesen értelmezte a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdését, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem volt jogosult arra, hogy a részére bejelentett II. nemzeti kiosztási terveknek (a továbbiakban: II. NKT) a 2003/87 irányelv III. melléklete szerinti követelmények alapján történő ellenőrzésekor valamennyi tagállam tekintetében ugyanarra az időszakra (2005) vonatkozó, egyetlen és ugyanazon forrásból (a közösségi független ügyleti jegyzőkönyvből, Community Independent Transaction Log) származó, ellenőrzött CO2-adatokat használja, és határozatát a valamennyi állam tekintetében ugyanabban az időszakban közzétett, a bruttó hazai termék 2005 és 2010 közötti növekedésére vonatkozó előrejelzésekre alapítsa.
E jogalap második részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság — azáltal, hogy megvonta a Bizottságtól azt a jogot, hogy az a II. NKT értékelésekor figyelmen kívül hagyja az egyes tagállamok által alkalmazott adatokat, és a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerint elfogadott és a II. NKT-t elutasító határozatában a tagállam által kiosztható kibocsátási egységek maximális összmennyiségét határozza meg — tévesen értelmezte a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdését, mert figyelmen kívül hagyta annak célját és tárgyát.
A 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerint elvégzett előzetes vizsgálat az irányelv azon céljának elérését hivatott biztosítani, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony és gazdaságilag eredményes csökkentésének ösztönzésére és a kibocsátási egységek kereskedelmére vonatkozó közösségi rendszer gördülékeny működésének biztosítására irányul. Mivel a II. NKT-t elutasító határozat elfogadására vonatkozó jogosultság időben korlátozott, a Bizottságnak a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének első mondata szerinti ellenőrzési hatásköre gyakorlása módjának értelmezésekor figyelembe kell venni az ellenőrzési eljárás egészének célját, vagyis, hogy csupán a III. mellékletnek, különösen az 1-3. sz. követelményeknek megfelelő II. NKT válhat véglegessé, és képezheti a tagállamoknak a kiosztandó kibocsátási egységek összmennyiségére vonatkozó határozatai elfogadásának alapját.
A harmadik jogalap keretében a fellebbező előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság azon megállapításával, hogy a Bizottság köteles lett volna kifejteni a megtámadott határozatban, hogy a Lengyel Köztársaság II. NKT-jában alkalmazott adatok mennyiben „kevésbé megbízhatóak”, figyelmen kívül hagyta a megtámadott határozat (5) preambulumbekezdésében szereplő indokolás egészét, továbbá túl tágan értelmezte az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettséget.
A negyedik jogalap keretében a fellebbező arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott határozat rendelkezései elválaszthatóságának követelményét tévesen alkalmazta azáltal, hogy megállapította, hogy a határozat azon 1. cikkének (2)-(5) bekezdése és 2. cikke, amelyek a II. NKT-nak az irányelv III. melléklete 1. sz. követelményétől eltérő követelményekkel való összeegyeztethetetlenségére vonatkoznak, utóbbitól nem választhatók el. Az Elsőfokú Bíróság téves értékelése ahhoz vezetett, hogy a megtámadott határozatot teljes egészében megsemmisítették.
(1) HL L 275., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.
Full & Egal Universal Law Academy