13.3.2010
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 63/23
Az Elsőfokú Bíróság (hetedik tanács) a T-263/07. sz., Észtország kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 23-án hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2009. december 4-én benyújtott fellebbezés
(C-505/09. P. sz. ügy)
2010/C 63/38
Az eljárás nyelve: észt
Felek
Fellebbező: az Európai Bizottság (képviselők: E. Kružíková, E. White és E. Randvere)
A többi fél az eljárásban: Észt Köztársaság, Litván Köztársaság, Szlovák Köztársaság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága
A fellebbezők kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
—
A Bíróság az Észt Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező álláspontja szerint az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (a továbbiakban: Elsőfokú Bíróság) ítéletét az alábbi okok miatt kell hatályon kívül helyezni:
1.
Az Elsőfokú Bíróság megsértette az Európai Bíróság alapokmányának 21. cikkét és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §-ának c) pontját, amikor (a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (1) megfelelően Észtország által bejelentett, az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei nemzeti kiosztási tervére vonatkozó) 2007. május 4-i bizottsági határozat 1. cikkének (3) és (4) bekezdésére, 2. cikkének (3) és (4) bekezdésére, valamint 3. cikkének (2) és (3) bekezdésére vonatkozó megsemmisítés iránti keresetet elfogadhatónak minősítette. Az Elsőfokú Bíróság tévesen ítélte a határozatra vonatkozó keresetet egészében elfogadhatónak, annak ellenére, hogy a felperes csak az 1. cikk (1) és (2) bekezdése, a 2. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a 3. cikk (1) bekezdése tekintetében hozott fel megsemmisítési okokat.
2.
Az Elsőfokú Bíróság hibát követett el az irányelv 9. cikkének (1) és (3) bekezdése vonatkozásában, amennyiben a Bizottság ellenőrzési hatásköre terjedelmének, és e hatáskör az irányelv 9. cikke (3) bekezdése szerinti gyakorlásának megállapítása során tévesen értelmezte az egyenlő bánásmód általános elvét és az irányelv célját. A kiosztási tervek nem az irányelvek átültetése végett tett hagyományos intézkedések, amelyeket a posteriori ítélnek meg. Annak elfogadásával, hogy minden tagállam a saját, ellenőrizetlen adatait használja fel, fennáll a tagállamokkal szembeni egyenlőtlen bánásmód veszélye. Az irányelv céljai azonban csak akkor érhetők el, ha a kibocsátási egységek iránti kereslet nagyobb a kínálatnál. Különbséget kell tenni a kiosztható kibocsátási egységek összmennyiségének felső határa és a kiosztható kibocsátási egységek összmennyisége között.
3.
Az Elsőfokú Bíróság helytelenül értelmezte a gondos ügyintézés elvének alkalmazási körét. A kiosztási terv elkészítése tagállami feladat volt, és a Bizottság hatásköre nem arra irányult, hogy annak hézagait betöltse, hanem arra, hogy eldöntse, a kiosztási terv az irányelvvel összeegyeztethető-e.
4.
Az Elsőfokú Bíróság a bizottsági határozat előírásait jogilag hibásan ítélte meg, amikor úgy vélte, hogy az 1. cikk (1) és (2) bekezdése, a 2. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a 3. cikk (1) bekezdése nem választható külön a bizottsági határozat többi előírásától, és a határozatot egészében semmisítette meg. Valójában nem létezik ilyen elválaszthatatlanság, mivel a bizottsági határozat szerkezetéből és indokolásából egyértelműen kitűnik, hogy a 2. cikk minden egyes bekezdése az 1. cikk megfelelő bekezdésétől elválaszthatatlan, nem pedig 2. cikk többi bekezdésétől. Ugyanez vonatkozik az 1. cikk bekezdéseire is.
(1) Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 275., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.).
Full & Egal Universal Law Academy