13.2.2010
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 37/28
Az Elsőfokú Bíróság (hetedik tanács) T-174/05. sz., Elf Aquitaine kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 30-án hozott ítélete ellen az Elf Aquitaine SA által 2009. december 15-én benyújtott fellebbezés
(C-521/09. P. sz. ügy)
2010/C 37/35
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: Elf Aquitaine SA (képviselők: E. Morgan de Rivery és S. Thibault-Liger ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: az Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező kéri, hogy a Bíróság elsődlegesen:
—
teljes egészében helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság T-174/05. sz., Elf Aquitaine SA kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2009. szeptember 30-án hozott ítéletét az EUMSZ 256. cikk és az Európai Unió Bírósága alapokmányáról szóló 3. sz. jegyzőkönyv 56. cikke alapján;
—
adjon helyt az első fokon előterjesztett kereseti kérelmeknek;
—
következésképpen semmisítse meg az [EK] 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/E-1/37.773 — monoklórecetsav) 2005. január 19-én hozott C (2004) 4876 végleges bizottsági határozat 1. cikkének d) pontját, 2. cikkének c) pontját, 3. cikkét és a 4. cikke (9) bekezdését;
—
a Bíróság másodlagosan — korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva — az EUMSZ 261. cikk alapján törölje el vagy csökkentse a Bizottság említett határozatának 2. cikke c) pontjában az Arkema SA-val és az Elf Aquitaine-nel szemben együttesen és egyetemlegesen kiszabott 45 millió eurós bírságot az Elsőfokú Bíróság T-174/05. sz. ügyben hozott ítélete indokolásának és érvelésének a jelen fellebbezés hat jogalapja keretében kifejtett objektív hiányosságaira tekintettel;
—
a Bíróság mindenesetre az Európai Bizottságot kötelezze az összes költség — beleértve az Elf Aquitaine-nek az Elsőfokú Bíróság előtt felmerült költségeit is — viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezése alátámasztására a fellebbező hat jogalapot terjeszt elő.
Első jogalapja keretében a fellebbező arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság — mivel nem vette figyelembe az EUMSZ 101. cikk [EK 81. cikk] szerinti szankciók megtorló jellegéből fakadó valamennyi következményt — tévesen alkalmazta a jogot. Különösen azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság visszaélésszerűen kizárta őt az ártatlanság vélelmének és a büntetések egyéniesítése elvének alkalmazási köréből azáltal, hogy a leányvállalata által elkövetett jogsértésért való felelősséget a fellebbezőnek tudta be, jóllehet a fellebbező által előterjesztett tények ezzel ellentétben azt tanúsítják, hogy a fellebbező maga semmilyen jogsértést nem követett el, sőt a vitatott jogsértés fennállásáról annak elkövetése időpontjában nem is tudott.
Második jogalapja keretében az Elf Aquitaine a védelemhez való jognak a méltányosság és a felek egyenlősége elvének téves értelmezéséből fakadó megsértésére hivatkozik. Az Elsőfokú Bíróság megtámadott ítéletben képviselt álláspontja ugyanis az volt, hogy a felek egyenlőségének elvét a jelen ügyben tiszteletben tartották, mivel a felperesnek biztosították annak lehetőségét, hogy a közigazgatási eljárás során ismertesse álláspontját, és első ízben a kifogásközlésben tájékoztatták őt az ellene felhozott kifogásokról. A fellebbező szerint ezen értelmezés téves, mivel tagadja a védelemhez való jog tiszteletben tartásának követelményét az előzetes vizsgálat időszakában, és annak szükségességét is figyelmen kívül hagyja, hogy a Bizottság az ilyen vizsgálatot a jogsértéssel gyanúsított valamennyi személy tekintetében pártatlan módon — a terhelő, illetve enyhítő körülmények figyelembevételével — folytassa le.
Harmadik jogalapja keretében a fellebbező azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság indokolási kötelezettségét illetően több hibát követett el. E hibák úgy a Bizottság által megkövetelt indokolás tartalmának és erejének értékelésére, mint a megtámadott ítélet tartalmára vonatkoznak, amely utóbbiban több egymásnak ellentmondó megállapítás szerepel.
Negyedik jogalapja keretében az Elf Aquitaine az EUMSZ 263. cikk [EK 230. cikk] megsértését terjeszti elő, amennyiben az Elsőfokú Bíróság túllépte jogszerűségi felülvizsgálatának határait azzal, hogy a leányvállalat által elkövetett jogsértés anyavállalatnak való betudhatóságára vonatkozó saját értékelésével helyettesítette a Bizottság határozatában szereplő hiányos és vázlatos értékelést.
Négy részre osztott ötödik jogalapja keretében a fellebbező a versenyellenes magatartások betudhatóságára vonatkozó szabályoknak az Elsőfokú Bíróság általi figyelmen kívül hagyására hivatkozik. Az Elsőfokú Bíróság köteles lett volna az anyavállalatnak a leányvállalata magatartásáért való felelősségére vonatkozó vélelem alkalmazása helyett ellenőrizni, hogy a Bizottság bizonyította-e a felperesnek a leányvállalata irányításába való tényleges beavatkozását.
Hatodik és utolsó jogalapja keretében a fellebbező végül másodlagosan megállapítja, hogy még ha az Elsőfokú Bíróság által elkövetett hibák és jogsértések nem is vezetnek a Bizottság határozatának megsemmisítéséhez, legalábbis azt kell eredményezniük, hogy a Bíróság eltörli vagy csökkenti a fellebbezővel szemben együttesen és egyetemlegesen kiszabott bírságot.
Full & Egal Universal Law Academy