21.3.2009
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 69/47
2009. január 16-án benyújtott kereset – Vanhecke kontra Parlament
(T-14/09. sz. ügy)
(2009/C 69/104)
Az eljárás nyelve: holland
Felek
Felperes: Frank Vanhecke (Brügge, Belgium) (képviselők: R. Tournicourt és B. Siffert ügyvédek)
Alperes: az Európai Parlament
Kereseti kérelmek
—
Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg az Európai Parlament 2008. november 18-i, a felperessel 2008. november 30-án közölt, a felperes mentelmi jogát felfüggesztő megtámadott határozatát;
—
az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A belga igazságügyminiszter levélben kérte az Európai Parlament elnökétől a felperes mentelmi jogának felfüggesztését. Erre a kérelemre a felperes közlése szerint Dendermonde városi ügyészség indítványára került sor, amely büntetőeljárást akart indítani ellene egy, a Sint-Niklaas városi helyi pártlapban megjelent cikk tartalma miatt, amely lapnak a felperes volt a felelős kiadója.
Erre tekintettel az Európai Parlament felfüggesztette a felperes mentelmi jogát.
Keresete alátámasztására a felperes elsősorban arra hivatkozik, hogy az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 10. cikke értelmében az Európai Parlament tagjai saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik. Következésképpen az Európai Parlament tagja mentességének felfüggesztését kizárólag az a szerv kérheti, amely a nemzeti jog szerint hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a nemzeti népképviseleti szerv valamely tagja mentelmi jogának felfüggesztését kérje. Ebből következően az igazságügyminiszterhez intézett, a parlamenti mentelmi jog felfüggesztésére irányuló eljárás megindítása iránti kérelmet a Hof van beroep mellett működő főügyészségnek kell benyújtania, nem pedig, mint a jelen esetben, egy arrondissement (megyei) szintű helyi ügyészségnek.
A második jogalap az Európai Parlament jogi bizottságának határozathozatalára vonatkozik. A felperes kifejti, hogy a bizottság tagjainak, akik parlamenti mentelmi jogának felfüggesztése iránti kérelemről döntöttek, jelen kellett volna lenniük az ülésen, amelyen őt meghallgatták, vagy pedig rendelkezniük kellett volna az érvelést tartalmazó részletes jelentéssel. A felperes szerint azonban nem ez volt a helyzet.
A felperes harmadsorban a bizalmasság és a titoktartási kötelezettség megsértésére hivatkozik. E tekintetben kifejti, hogy a bizottsági elnök jelentése már a jogi bizottság zárószavazása előtt hozzáférhető volt a sajtó számára.
A felperes negyedsorban az Európai Parlament eljárási szabályzata 7. cikkének megsértését kifogásolja, arra hivatkozással, hogy a plenáris vitát szerinte teljes mértékben lehetetlenné tették.
Ötödik jogalapként a felperes az indokolás hiányosságára hivatkozik, mivel a megtámadott határozat mindössze a jogi bizottság határozatára történő utalásra szorítkozik.
Hatodsorban a felperes vitatja a jogi bizottság által használt indokolást, mely szerint „nem tartozik az európai parlamenti képviselő feladatkörébe, hogy valamely nemzeti politikai párt lapjának felelős kiadójaként működjön.” A felperes álláspontja szerint a politikus feladata politikai vélemény kinyilvánítása és terjesztése, és politikai írások kiadása, valamint az ezek felelős kiadójaként való működés kimondottan az európai parlamenti képviselő feladatkörébe tartozik.
Full & Egal Universal Law Academy