10.10.2009
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 244/8
2009. július 27-én benyújtott kereset — Mugraby kontra Tanács és Bizottság
(T-292/09. sz. ügy)
2009/C 244/13
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: Muhamad Mugraby (képviselők: J. Regouw és L. Spigt ügyvédek)
Alperesek: az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
1.
Az Elsőfokú Bíróság állapítsa meg, hogy a Bizottság nem járt el
i.
a felperes azon kérelmét illetően, hogy a Bizottság nyújtson be a Tanácsnak ajánlást a Libanonnak nyújtott támogatás 1638/2006/EK rendelet 28. cikkének értelmében vett felfüggesztésével kapcsolatban, miközben ilyen intézkedéseket mind megkövetel, mind lehetővé tesz az említett rendelet;
ii.
a felperes azon kérelmét illetően, hogy a Bizottság, mint a Libanonnak nyújtott különböző uniós támogatási programok végrehajtásáért közvetlenül felelős szerv, az emberi jogok és konkrétabban a felperes emberi jogainak Libanonban zajló folyamatos megsértéséről szóló határozat meghozataláig függessze fel e programok végrehajtását;
2.
az Elsőfokú Bíróság állapítsa meg, hogy a Tanács, mint az EU-Libanon Társulási Tanács tagja nem járt el a felperes azon kérelmét illetően, hogy hívja fel a Bizottságot arra, hogy tegyen ajánlást a Tanácsnak arra vonatkozóan, hogy fogadjon el egyedi és hatékony intézkedéseket a Libanon és a Közösség közötti Társulási Megállapodás alapján Libanonnak nyújtott uniós támogatást illetően, annak érdekében, hogy a felek eleget tegyenek a Megállapodás alapján fennálló kötelezettségeiknek;
3.
az Elsőfokú Bíróság állapítsa meg, hogy a Közösségnek, a Bizottságnak, mint a Szerződések őrének és mint a Libanonnak nyújtott különböző uniós támogatási programok végrehajtásáért közvetlenül felelős szervnek és a Tanácsnak, mint az EU-Libanon Társulási Tanács tagjának szerződésen kívüli felelőssége keletkezett a felperes által annak eredményeként elszenvedett károkért, hogy 2002 decembere óta következetesen mellőzik ténylegesen használni a Társulási Megállapodás emberi jogi záradékának hatékony végrehajtásához rendelkezésre álló forrásokat és eszközöket;
4.
az Elsőfokú Bíróság rendelje el a Bizottságnak, hogy az javasolja a Tanácsnak, hogy természetbeni részbeni megtérítés címén függessze fel az EU-Libanon Társulási Megállapodást az arról szóló határozat meghozataláig, hogy Libanon a felperes tekintetében nem teljesíti a Társulási Megállapodás 2. cikkét;
5.
az Elsőfokú Bíróság rendelje el a Bizottságnak, hogy a jelenlegi (Bizottság által végrehajtott és/vagy felügyelt) támogatási programok végrehajtását az arról szóló határozat meghozataláig, hogy Libanon a felperes tekintetében nem teljesíti a Társulási Megállapodás 2. cikkét, csak azon programokra korlátozza, amelyek kimondottan az alapvető jogok elősegítését célozzák, és amelyek nem minősülnek a libanoni hatóságoknak nyújtott pénzügyi támogatásnak;
6.
az Elsőfokú Bíróság rendelje el a Tanácsnak, hogy kérje fel a Bizottságot a fenti 4. pontnak megfelelő ajánlás megtételére, és hogy ugyanezen célból járjon el a Társulási Megállapodás intézményein keresztül;
7.
az Elsőfokú Bíróság az alpereseket kötelezze a felperes által elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére egy ex aequo et bono megállapítandó és minimum 5 000 000 eurós összeg erejéig, valamint a költségek megtérítésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A felperes, Dr. Muhammad Mugraby, egy libanoni emberi jogi jogász és aktivista azt állítja, hogy a libanoni hatóságok részéről az emberi jogok védelmében végzett munkája miatt üldözésnek, zaklatásnak volt kitéve, és megtagadták számára az igazságszolgáltatást. Állítólag nem gyakorolhatta jogászi tevékenységét, és megfosztották számos alapvető jogától, mint a tulajdonhoz való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog és a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog.
A felperes azzal érvel, hogy az EU-Libanon Társulási Megállapodás (1) 2. cikke alapján a Közösségnek ésszerű módon gondoskodnia kell a Libanon által a felpereshez hasonló magánszemélyek elleni kár elkövetésének azáltal történő megakadályozásáról, hogy a libanoni hatóságokra olyan korlátozó intézkedéseket szab ki, mint a Társulási Megállapodás felfüggesztése. A felperes ugyanis azt állítja, hogy a Társulási Megállapodás alapján a Libanon számára rendelkezésre álló előnyök feltétele az, hogy eleget tegyen az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségnek, és azt állítja, hogy az emberi jogok folyamatos megsértése esetén a Megállapodás 2. cikke lehetővé teszi a Közösség számára, hogy Libanon ellen a jogsértésekkel arányos korlátozó intézkedéseket hozzon. Időközben a felperes azzal érvel, hogy mostanáig a Közösség elmulasztott bármiféle hatékony nyomást gyakorolni a libanoni hatóságokra, hogy azok eleget tegyenek az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos kötelezettségeiknek.
A felperes előadja, hogy hivatalosan 2009. április 29-én felkérte az alpereseket, hogy intézkedjenek, ám az alperesek a 2009. május 26-i és 2009. május 29-i levelekben elutasították e kérelmét. A felperes a Társulási Megállapodás 2. cikkében szereplő emberi jogi záradékra hivatkozik a Bizottság és a Tanács azon következetes mulasztása jogellenességének a megállapítása érdekében, hogy Libanonnal szemben nem hajtotta ténylegesen végre az emberi jogi záradékot.
Ezenkívül a felperes azt állítja, hogy az alperesek megsértették a közösségi jog általános elveit, beleértve az egyének jogait védeni hivatott alapvető jogainak a tiszteletben tartását elősegítő kötelezettséget. Azzal érvel, hogy közvetlen okozati összefüggés áll fenn az alperesek kötelezettségszegése és azon károk között, amelyeket elszenvedett, és amelyeknek így a számára történő megtérítésére jogosult. A felperes szerint a libanoni hatóságok nagy valószínűség szerint abbahagyták volna a felperes jogellenes zaklatását, ha a Közösségi támogatáshoz való hozzáférés megszűnésének a lehetőségével kellett volna szembesülniük. Ezért azt állítja, hogy az általa elszenvedett bevételkiesésnek megfelelő károk valószínűleg nem ilyen mértékben merültek volna fel, ha az alperesek megfelelő időben és módon cselekedtek volna.
(1) Ideiglenes megállapodás egyrészről az Európai Közösség, és másrészről a Libanoni Köztársaság között a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről (HL 2002., L 262., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 43. kötet, 56. o)
Full & Egal Universal Law Academy