26.5.2012
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 151/9
A Bíróság (nyolcadik tanács) 2012. február 16-i végzése (a Tribunale Amministrativo Regionale del Lazio (Olaszország) előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) — Emanuele Ferazzoli és társai kontra Ministero dell’Interno
(C-164/10–C-176/10. sz. egyesített ügyek) (1)
(Az eljárási szabályzat 104. cikke (3) §-ának első albekezdése - Letelepedés szabadsága - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - Szerencsejátékok - Sporteseményekre vonatkozó fogadások tétjeinek gyűjtése - Koncesszió szükségessége - Az uniós jognak a koncessziók odaítélése során történő megsértésére alkalmazandó következményekről - Újabb 16 300 koncesszió odaítélése - Az egyenlő bánásmód elve és az átláthatósági kötelezettség - A jogbiztonság elve - A korábbi koncessziók jogosultjainak védelme - Nemzeti szabályozás - Tétgyűjtőhelyek közötti kötelező minimális távolság - Megengedhetőség - A koncesszió tárgyát képezőhöz hasonlítható, határon átnyúló tevékenységek - A nemzeti szabályozásban előírt tilalom - Megengedhetőség)
2012/C 151/16
Az eljárás nyelve: olasz
A kérdést előterjesztő bíróság
Tribunale Amministrativo Regionale del Lazio
Az alapeljárás felei
Felperesek: Emanuele Ferazzoli (C-164/10), Cosima Barberio (C-165/10), Patrizia Banchetti (C-166/10), Andrea Palomba (C-167/10), Michele Fanelli (C-168/10), Sandra Castronovo (C-169/10), Mirko De Filippo (C-170/10), Andrea Sacripanti (C-171/10), Emiliano Orru’ (C-172/10), Fabrizio Cariulo (C-173/10), Paola Tonachella (C-174/10), Pietro Calogero (C-175/10), Danilo Spina (C-176/10)
Alperes: Ministero dell’Interno
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Tribunale Amministrativo Regionale del Lazio — A személyek szabad mozgása — A letelepedés szabadsága — A szolgáltatásnyújtás szabadsága — Fogadások gyűjtésének tevékenysége — A fogadások gyűjtése tevékenységének gyakorlását a koncessziót elnyert nemzeti gazdasági szereplők számára fenntartó nemzeti szabályozás — Új fogadásgyűjtő pontok létrehozásának korlátozása az új koncessziók jogosultjaival szemben — A koncesszió elvesztése a „nyilvánosnak” minősített játékokhoz hasonló játékok határon átnyúló szervezése esetén — Az EK 43. és az EK 49. cikkel való összeegyeztethetőség
Rendelkező rész
1.
Az EK 43. cikket és az EK 49. cikket, valamint az egyenlő bánásmód és a tényleges érvényesülés elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha az a tagállam, amely korábban az uniós jog megsértésével zárta ki a piaci szereplők egy csoportját a valamely gazdasági tevékenység gyakorlására adott koncessziók odaítéléséből, és amely e jogsértést kívánja orvosolni jelentős számú új koncesszió pályázatra bocsátásával, a már jelenlévő piaci szereplők által megszerzett kereskedelmi pozíciókat azzal védi, hogy többek között minimális távolságot ír elő az új és a régi koncessziójogosultak létesítményei között
2.
Az EK 43. cikket és az EK 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha — akár az uniós jog megsértésének orvoslásaként kiírt új pályázati felhívást követően is — szankciókat alkalmaznak a koncesszió vagy rendőrségi engedély hiányában végzett, szervezett tétgyűjtő tevékenység miatt olyan személyekkel szemben, akik olyan piaci szereplővel állnak kapcsolatban, amelyet valamely pályázati eljárásból az uniós jog megsértésével zártak ki, amennyiben e pályázati eljárás és az új koncessziók ebből következő megadása nem orvosolta hatékonyan e piaci szereplőnek a korábbi pályázati eljárásból történt jogellenes kizárását.
3.
Az EK 43. cikkből, az EK 49. cikkből, az egyenlő bánásmód elvéből, az átláthatóság követelményéből, valamint a jogbiztonság elvéből az következik, hogy az olyan pályázati eljárás feltételeit és részletes szabályait, mint amely az alapeljárások tárgyát képezi, és különösen az ezen pályázati eljárás során odaítélt koncessziós jogok visszavonásáról szóló olyan rendelkezéseket, mint amelyek az állami monopóliumok önálló igazgatósága és a lóversenyektől eltérő eseményekkel kapcsolatos szerencsejátékokra vonatkozó koncessziós pályázat nyertese által megkötendő szerződés tervezetének 23. cikke (2) bekezdése a) pontjában és (3) bekezdésében szerepelnek, világosan, pontosan és egyértelműen kell megfogalmazni, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
(1) HL C 161., 2010.6.19.
Full & Egal Universal Law Academy