JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2011. november 17. ( 1 )
C-393/10. sz. ügy
Dermod Patrick O’Brien
kontra
Ministry of Justice (Formerly the Department for Constitutional Affairs)
(a Supreme Court of the United Kingdom [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„97/81/EK irányelv — A részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodás — A munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkező, részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók fogalma — Részmunkaidőben foglalkoztatott bírák”
I – Bevezetés
1.
Kizárólag a nemzeti jogra hárul-e azon kérdés eldöntése, hogy a bírói kar tagjai az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15-i 97/81/EK irányelv ( 2 ) személyi hatálya alá tartoznak-e? Lényegében ez az a kérdés, amelyet a Bíróságnak a jelen ügyben tisztáznia kell. E kérdés egy olyan nemzeti rendelkezéssel összefüggésben merül fel, amely szerint a napidíjban részesülő részmunkaidős bírák nem jogosultak nyugdíjjáradékra.
II – Jogi háttér
A – Az uniós jog
2.
A jelen ügy uniós jogi hátterét a 97/81/EK irányelv ( 3 ) képezi. Ezen irányelv az 1997. június 6-án az európai szociális partnerek (az UNICE, a CEEP és az ESZSZ) által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött és az irányelv mellékletét képező keretmegállapodást (a továbbiakban többek között: keretmegállapodás) hajtja végre.
3.
A 97/81 irányelv az Egyesült Királyságra eredetileg nem vonatkozott. Annak hatályát az 1998. április 7-i 98/23/EK tanácsi irányelv ( 4 ) terjesztette ki az Egyesült Királyságra.
4.
A keretmegállapodás 2. szakaszának 1. bekezdése az alábbiak szerint határozza meg a keretmegállapodás hatályát:
„1.
Ez a megállapodás olyan részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozik, akik törvény, kollektív szerződés vagy a tagállamban kialakult gyakorlat szerint munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek.”
B – A nemzeti jog
5.
Az Egyesült Királyság a Part-time Workers (Prevention of Less Favourable Treatment) Regulations 2000-rel (a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókról [a kedvezőtlenebb bánásmód tilalmáról] szóló 2000. évi rendelet; a továbbiakban: rendelet) (SI 2000., 1551. sz.) hajtotta végre a 97/81 irányelvet, amelyet 2000. június 8-án fogadtak el, és 2000. július 1-jén lépett hatályba.
6.
A rendelet „Igazságszolgáltatási tisztséget viselő személyek” című 17. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Jelen rendelet nem vonatkozik az igazságszolgáltatási tisztséget viselő személyekre, ha javadalmazásuk napi díjazáson alapul.”
III – A tényállás és az alapeljárás
7.
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglaltak szerint az 1970-es évekig az Egyesült Királyságban csak kevés részmunkaidőben foglalkoztatott bíró volt. E részmunkaidőben foglalkoztatott bírák napi alapon számított díjazásban részesültek. A Courts Act 1971 hatálybalépése óta a részmunkaidős bírák száma egyértelműen emelkedett. Jelenleg majdnem kétszer annyi részmunkaidőben foglalkoztatott bíró („recorders” [recorderek] és „deputy judges” [helyettes békebírósági bírák]) van, mint teljes munkaidőben foglalkoztatott bíró. A részmunkaidőben foglalkozott bírák száma a bevándorlási ügyekben eljáró bírák („immigration judges”) esetében is egyértelműen meghaladja a teljes munkaidőben foglalkoztatott bírák számát. Miután eleinte valamennyi részmunkaidőben foglalkoztatott bíró ülés-, illetve munkanaponként számított napidíjalapú javadalmazásban részesült (a továbbiakban: napidíjban részesülő részmunkaidős bírák), mintegy 2000 óta a fizetéssel rendelkező részmunkaidős bírák száma emelkedni kezdett, különösen a bevándorlási ügyekben eljáró bírák körében.
8.
D. P. O’Brien barrister és Queen’s Counsel. Emellett 1978-ban recorderré nevezték ki. Az Egyesült Királyságban recordereknek a Crown Court (koronabíróság) részmunkaidőben foglalkoztatott bíráit nevezik. D. P. O’Brien ezt követően rendszeres hosszabbításokkal 2005. március 31-ig recorderként ítélkezett. Recorderként ülés-, illetve munkanaponként számított napidíjalapú javadalmazásban részesült. A recorderek fizetése a teljes munkaidőben foglalkoztatott bírák fizetésével áll megfelelő arányban.
9.
Az alkalmazandó rendelkezések szerint D. P. O’Brien számára recorderként évente legalább tizenöt ülésnapot kellett felajánlani, és legfeljebb 30 ülésnap teljesítésére volt kötelezhető.
10.
Valamennyi részmunkaidőben foglalkoztatott bíró jogosult a szolgálata során (adott esetben) táppénzre, anyasági vagy apasági támogatásra és hasonló ellátásokra. A teljes munkaidőben foglalkoztatott bírák és a munkabérben részesülő részmunkaidős bírák nyugdíjba vonulásukkor nyugdíjjáradékra jogosultak. A napidíjban részesülő részmunkaidős bírák ellenben nem jogosultak bírósági nyugdíjjáradékra a nyugdíjba vonulásukkor.
11.
D. P. O’Brien nyugdíjjáradékot igényelt, amely időarányosan (pro rata temporis) a lényegében azonos tevékenységet végző, teljes munkaidőben foglalkoztatott bírák nyugdíjjáradékának felel meg. A nyugdíjjáradékot az Egyesült Királyság – hatáskörrel rendelkező – Igazságügyi Minisztériuma megtagadta tőle. D. P. O’Brien az alapeljárásban a nyugdíjjáradék megtagadását kifogásolja. Ezzel kapcsolatban a 97/81 irányelvre hivatkozik. Az alapeljárás jelenleg másodfokon a Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága) előtt van folyamatban.
IV – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és a Bíróság előtti eljárás
12.
A 2010. július 28-i határozatával a Supreme Court of the United Kingdom az eljárást felfüggesztette, és az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„1)
A nemzeti jogra hárul-e annak meghatározása, hogy a bírói kar mint egész tagjai a keretmegállapodás 2. szakasza 1. bekezdésének hatálya alá tartozó olyan munkavállalóknak minősülnek-e, vagy sem, akik munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek, vagy létezik olyan uniós szabály, amely alapján ezt a kérdést el kell dönteni?
2)
Amennyiben a bírói kar mint egész tagjai olyan, a keretmegállapodás 2. szakasza 1. bekezdésének hatálya alá tartozó munkavállalók, akik munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek, megengedhető-e, hogy a nemzeti jog hátrányosan megkülönböztesse a) a teljes munkaidőben és a részmunkaidőben foglalkoztatott bírákat vagy b) a különböző típusú részmunkaidőben foglalkoztatott bírákat a nyugdíjjáradék biztosítása tekintetében?”
13.
A Bíróság előtti eljárásban az alapügy felperese mellett Írország, Lettország, Portugália kormánya és az Egyesült Királyság Kormánya, valamint az Európai Bizottság tett írásbeli észrevételeket. Az eljárás szóbeli szakaszában az alapügy felperese, a Council of Immigration Judges (bevándorlási ügyekben eljáró bírák tanácsa), Írország, Lettország kormánya és az Egyesült Királyság Kormánya, valamint a Bizottság vett részt.
V – Jogi értékelés
A – Az irányelv időbeli hatályáról
14.
A lett kormánynak kétségei vannak az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatósága felől, mivel D. P. O’Brien a nyugdíjjáradék iránti kérelem alapját képező recorderi tevékenységének nagy részét a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelvet az Egyesült Királyságban alkalmazandónak nyilvánító 98/23 irányelv hatálybalépése előtt fejtette ki. Ez utóbbi irányelv 1998. április 7-én lépett hatályba, és 2000. április 7-ig biztosított határidőt az Egyesült Királyságnak az átültetésre. D. P. O’Brien 1978. március 1-je óta járt el recorderként. Utolsó kinevezésére 1999-ben került sor, és 2005. március 31-ig ítélkezett recorderként.
15.
A lett kormány úgy véli, hogy a 98/23 irányelv – és ezáltal a 97/81 irányelv is – csak az átültetésre szolgáló határidő lejárta vagy legalábbis az irányelv hatálybalépése után megvalósult tényállásokra alkalmazható.
16.
A 97/81 irányelv időbeli hatályával összefüggésben azonban a Bíróság már utalt arra az elvre, amely szerint valamely új jogszabályt, eltérő rendelkezés hiányában, azonnal alkalmazni kell a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira. A Bíróság ebből arra következtetett, hogy az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzéséhez előírt szolgálati idő kiszámítása tekintetében, beleértve a szolgálati időbe az ezen irányelv hatálybalépését megelőző aktív időszakokat, a 97/81 irányelv rendelkezései alkalmazandók. ( 5 )
17.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tehát elfogadhatók.
B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
1. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről
18.
Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a munkavállaló keretmegállapodás értelmében vett fogalmának meghatározása a nemzeti vagy az uniós jogra hárul-e.
19.
A kérdést előterjesztő bíróság e kérdést arra tekintettel teszi fel, hogy a napidíjban részesülő részmunkaidős bíróként (recorderként) eljárt D. P. O’Brien az irányelvre hivatkozva igényel nyugdíjjáradékot recorderi tevékenysége után. A kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint a nyugdíjjáradék megtagadása a teljes munkaidőben foglalkoztatott bírákhoz képest történő hátrányos megkülönböztetést valósít meg. A kérdést előterjesztő bíróságnak annak eldöntéséhez, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatott és a napidíjban részesülő részmunkaidős bírák közötti viszony a keretmegállapodás alapján értékelendő-e, előzetes kérdésként azt kell tisztáznia, hogy a hivatásos bírák személyi csoportja az irányelv hatálya alá tartozik-e. A kérdést előterjesztő bíróság még nem döntött véglegesen abban a kérdésben, hogy a recorderek a nemzeti jog szerint munkavállalóknak minősülnek-e. ( 6 )
20.
A keretmegállapodás személyi hatályát a keretmegállapodás 2. szakaszának 1. bekezdése rögzíti. E rendelkezés értelmében a keretmegállapodás „olyan részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozik, akik törvény, kollektív szerződés vagy a tagállamban kialakult gyakorlat szerint munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek”.
21.
Tekintettel arra, hogy a recorderek olykor évente csak nagyon kevés napot dolgoznak, ( 7 ) mindenekelőtt arra kell utalni, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem szerint az alapeljárás alpereseként eljáró igazságügyi minisztérium másodlagosan sem hivatkozott a keretmegállapodás 2. szakaszának 2. bekezdésére. E rendelkezés lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy a szociális partnerekkel folytatott tanácskozást követően objektív okokból részben vagy egészben kizárják a keretmegállapodás hatálya alól azokat a részmunkaidőben foglalkoztatottakat, akik alkalmi munkát végeznek.
a) A Wippel-ügy
22.
A Wippel-ügyben ismertetett indítványomban a 2. szakasz 1. bekezdésének szövegéből azt a következtetést vontam le, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodás értelmében a munkavállaló fogalma nem uniós jogi természetű, hanem azt az adott tagállamban létező jogszabályok, kollektív szerződések vagy az ott kialakult gyakorlat határozzák meg. A tagállamoknak itt széles körű mérlegelési lehetőségük van. Az uniós jogból mindenesetre meg lehet állapítani e mérlegelési jogkör legkülső korlátait. Így például sértené a jóhiszemű együttműködés kötelezettségét (EUSZ 4. cikk), ha valamely tagállam a belső jogában olyan szűken határozná meg a munkavállaló fogalmát, hogy az a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodást a gyakorlatban megfosztaná a hatékony érvényesüléstől, és nagymértékben megnehezítené az abban megfogalmazott célok megvalósulását. ( 8 )
23.
A Bíróság a Wippel-ügyben hozott ítéletében – anélkül, hogy a fogalommeghatározással részletesen foglalkozott volna – csak azt állapította meg, hogy a munkavállaló a 97/81 irányelv mellékletét képező keretmegállapodás hatálya alá is tartozik, amennyiben a tagállam jogszabályai, kollektív szerződései vagy kialakult gyakorlata szerint munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkezik. ( 9 )
24.
A Wippel-ügyet mindazonáltal az jellemezte, hogy a nemzeti jog a munkavállaló fogalmát rendkívül tágan határozta meg, és felmerült a kérdés, hogy e fogalom még a keretmegállapodás hatálya alá tartozhat-e. ( 10 ) A Bíróság tehát beérhette annak megállapításával, hogy még a munkavállaló nemzeti jogban rendkívül tágan meghatározott fogalma is az irányelv hatálya alá tartozik. A jelen ügyben ezzel szemben az a kérdés merül fel, hogy ellentétes-e a keretmegállapodással, ha a nemzeti jog a hivatásos bírákat kizárja a keretmegállapodás hatálya alól. E kérdés körében ezért a Bíróság Wippel-ügyben tett megállapításai nem nyújtanak további segítséget.
25.
Az eljárás valamennyi résztvevője utalt arra, hogy a munkavállaló fogalma nem egyértelmű az uniós jogban. ( 11 ) Így például a férfi és női munkavállalók közötti egyenlő bánásmód tárgyában a munkavállaló fogalma önálló uniós jogi értelemmel bír, amelyet tágan kell értelmezni. Erre tekintettel nem zárható ki, hogy a köztisztviselőket és a közalkalmazottakat is munkavállalóknak tekintsük. ( 12 ) A munkavállalók jogainak megőrzése tárgyában a Bíróság a munkaidőről szóló irányelv esetében a munkaidő egységes és önálló uniós jogi fogalommeghatározásának követelményét hangsúlyozta, jóllehet az irányelv szövege ebben az esetben is a nemzeti jogra hivatkozott. ( 13 ) A vállalkozások átruházásáról szóló irányelv esetében ellenben a Bíróság úgy határozott, hogy a hatály meghatározása szempontjából kizárólag a munkavállaló nemzeti jogszabályokban meghatározott fogalma veendő figyelembe. ( 14 )
26.
Tekintettel arra, hogy az eljárás néhány résztvevője az EUMSZ 51. cikkre utal, amely a letelepedés szabadságával összefüggésben a közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységek tekintetében egy kivételt határoz meg, megjegyzendő, hogy ebből nem vonhatók le a munkavállaló fogalmának a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásban foglalt meghatározására vonatkozó következtetések. A részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodás ugyanis nem a munkavállalók szabad mozgásával foglalkozik, hanem valamennyi tagállami munkavállaló számára jogokat biztosít a részmunkaidős tevékenységgel összefüggésben.
b) A Del Cerro Alonso-ügy
27.
A jelen ügy szempontjából különös jelentőséggel bír a Del Cerro Alonso-ügy ( 15 ). Az említett ügy tárgyát a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló irányelv, illetve keretmegállapodás személyi hatályának kérdése képezte. A határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás 2. szakasza a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodással azonos módon határozza meg az elsőként említett keretmegállapodás hatályát. ( 16 )
28.
Miután a Bíróság már megállapította, hogy a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás a közigazgatási és egyéb állami szervekkel kötött határozott idejű munkaszerződésekre is vonatkozik, ( 17 ) a Del Cerro Alonso-ügyben arról kellett határoznia, hogy az említett keretmegállapodás hatálya a köztisztviselőkre és a közalkalmazottakra is kiterjed-e. A Del Cerro Alonso-ügy tárgyát a jelen ügyhöz hasonlóan – és a Wippel-ügytől eltérően – nem a munkavállaló tág tagállami fogalmának lehetséges határai képezték, hanem – ellenkezőleg – annak kérdése, hogy az irányelv arra kötelezi-e a tagállamokat, hogy a köztisztviselők és a közalkalmazottak számára is biztosítsák a keretmegállapodásból eredő jogokat.
29.
A Bíróság a Del Cerro Alonso-ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy önmagában az a körülmény, hogy valamely munkaviszony „szerződéses”-nek minősül a nemzeti jog értelmében, és bizonyos, az érintett tagállam közszolgálatára jellemző vonásokat mutat, nem elegendő az 1999/70 irányelv hatályának kizárásához.
30.
Komolyan kétségbe vonja ugyanis az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás hatékony érvényesülését, valamint azok egységes alkalmazását a tagállamokban, ha fenntartjuk ez utóbbiak számára annak a lehetőségét, hogy a személyek bizonyos csoportját önkényesen kizárják az említett uniós eszközökkel elérni kívánt védelem kedvezményéből. Ellenkezőleg, a tagállamok kötelesek gondoskodni az uniós jog által előírt eredményről. ( 18 )
31.
A Bíróság indokolásként az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének fontosságára hivatkozott, amelyek az uniós jog általános alapelveinek részét képezik. Ezért az erre vonatkozóan az irányelvben és a keretmegállapodásban szereplő azon rendelkezések, amelyek célja a határozott időre alkalmazott munkavállalók számára ugyanazon előnyök biztosítása, mint amelyek az összehasonlítható határozatlan időre alkalmazott munkavállalóknak járnak, úgy tekintendők, mint általános hatállyal rendelkező rendelkezések, mivel azok az uniós szociális jog különös jelentőségű szabályainak minősülnek, amelyek előnyeiből minimumkövetelményként valamennyi munkavállalónak részesülnie kell. ( 19 )
32.
A Bíróság számára ezért a Del Cerro Alonso-ügyben az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás alkalmazhatóságának megállapítása szempontjából az bírt döntő jelentőséggel, hogy az érintett személy több mint tizenkét éven keresztül dolgozott a baszkföldi egészségügyi rendszer különböző kórházaiban, ideiglenes munkavállalói minőségben, ezenfelül az alapeljárásbeli ügy az ideiglenes szerződéses munkavállalók és az állandó szerződéses munkavállalók helyzetének összehasonlításával volt kapcsolatos.
33.
A Del Cerro Alonso-ügyben hozott ítélet e része első pillantásra önmagának ellentmondónak tűnhet: minthogy valamely személy ideiglenes munkavállalóként dolgozott, és az eldöntendő tényállás tárgyát az ideiglenes szerződéses munkavállalók és az állandó szerződéses munkavállalók helyzete közötti viszony képezi, a tényállásnak az irányelv hatálya alá kell tartoznia. Ezzel összefüggésben mindenekelőtt valóban azt az előzetes kérdést kellett tisztázni, hogy a szerződéses munkavállalók egyáltalán a keretmegállapodás hatálya alá tartoznak-e, és így abból leszűrhetők-e az ideiglenes és a nem ideiglenes munkavállalók helyzetének összehasonlítására vonatkozó kritériumok. Az irányelv máskülönben minden olyan esetben automatikusan alkalmazandó lenne, amelyben valamely ideiglenes munkavállaló lehetséges kevésbé előnyös bánásmódban történő részesítéséről van szó. A keretmegállapodás 2. szakaszában foglalt, a tagállamok jogára vonatkozó hivatkozás ezen esetben értelmét vesztené.
34.
Én mindazonáltal úgy értelmezem a Del Cerro Alonso-ügyben hozott ítéletet, hogy a Bíróság a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás értelmében vett munkavállaló-fogalom meghatározását főszabály szerint a tagállamokra hagyja, és azt nem tekinti önálló uniós jogi fogalomnak. A keretmegállapodás hatékony érvényesülése és az uniós jog általános elvei mindamellett korlátokat szabnak a tagállamok mérlegelési jogkörének. Maduro főtanácsnok e tekintetben a Del Cerro Alonso-ügyben ismertetett indítványában találóan a nemzeti jogra történő „feltételes hivatkozás[ról]” beszél. ( 20 )
35.
Ez a megközelítési mód a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodás értelmezésére is alkalmazható. A két keretmegállapodás ugyanis egyrészt azonos módon van megszövegezve a személyi hatály szempontjából. ( 21 ) Másrészt pedig azok – miként arra a Bizottság is helyesen utalt – azonos szabályozási háttérrel bírnak, mivel mindkét keretmegállapodás az egyenlő bánásmód általános elvét pontosítja egy-egy meghatározott munkaszervezési mód tekintetében. Ezenfelül a két keretmegállapodást és a hozzájuk tartozó irányelveket ugyanabban az eljárásban fogadták el, és azokat azonos módon építették fel. ( 22 )
36.
Továbbá különösen a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló 97/81 irányelv (16) preambulumbekezdése szintén arra utal, hogy a keretmegállapodásban nem pontosan meghatározott kifejezéseket a nemzeti jognak és gyakorlatnak megfelelően a tagállamok határozzák ugyan meg, de csak „feltéve hogy az említett meghatározások összeegyeztethetőek a keretmegállapodással”.
37.
A tagállam ezért a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelv és keretmegállapodás hatályának meghatározásával összefüggésben sem sértheti meg az uniós jog általános elveit és alapjogait, és az irányelv hatékony érvényesülését akadályozva nem zárhatja ki önkényesen a személyek bizonyos csoportját az azzal elérni kívánt védelem kedvezményéből. ( 23 )
c) Az ítélkezési gyakorlatban kidolgozott elvek jelen ügyre történő alkalmazása
38.
A tagállamokat a keretmegállapodás hatályának meghatározása körében megillető mérlegelési jogkörnek – miként az imént megállapítást nyert – mindenekelőtt az uniós jog általános elvei és alapjogai szabnak korlátokat.
39.
Az alapügy felperese e tekintetben a nemzeti jogi rendelet 17. cikkére utal, amely kifejezetten csak a napidíjban részesülő részmunkaidős bírákat zárja ki az irányelv átültetésére szolgáló intézkedések hatálya alól, nem pedig valamennyi bírát. Ha valóban csak a napidíjban részesülő bírák vannak kizárva a keretmegállapodás hatálya alól, akkor ez az egyenlőség általános uniós jogi elvének megsértését jelentheti. ( 24 ) Az Egyesült Királyság Kormánya mindazonáltal a Bíróság előtti eljárás szóbeli szakaszában kiemelte, hogy a rendelet 17. cikke csupán magyarázó jelleggel bír, és a bírákat a nemzeti jog főszabály szerint nem tekinti munkavállalóknak. Ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell majd végleges jelleggel tisztáznia.
40.
Mikor lépi azonban túl egyébként a tagállam a számára a munkavállaló fogalmának meghatározása körében biztosított mérlegelési jogkört, és zárja ki önkényesen a foglalkozások valamely csoportját az elérni kívánt védelem kedvezményéből?
41.
E kérdés megválaszolásához először azt kell megvizsgálni, hogy milyen védelmet kíván elérni a keretmegállapodás. A 97/81 irányelv és a mellékletét képező keretmegállapodás a részmunkaidős munka minőségének javítását és a részmunkaidőben foglalkoztatottak megkülönböztetésének kiküszöbölését hivatott szolgálni. ( 25 ) A 97/81 irányelvben és a keretmegállapodásban kimondott hátrányos megkülönböztetés tilalma az egyenlőség általános elvének sajátos kifejezése, ( 26 ) amely az uniós jog egyik általános elvét képezi, és amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. és 21. cikke rögzít. ( 27 )
42.
A keretmegállapodás olyan célt követ tehát, amely a szociálpolitikáról szóló megállapodás 1. cikkében szereplő és az EUMSZ 151. cikk, valamint az EUMSZ preambulumának harmadik bekezdése által is átvett alapvető célok közé tartozik. Ezen alapvető célok az élet- és munkakörülmények jobbításához, valamint a munkavállalók megfelelő szociális védelmének fennállásához kapcsolódnak.
43.
Azért, hogy a keretmegállapodás e céljainak megvalósulása ne kerüljön veszélybe – miként azt Maduro főtanácsnok a Del Cerro Alonso-ügyben ismertetett indítványában meggyőzően kifejtette –, valamely személyi csoport hatály alól történő kizárása csak akkor fogadható el, ha a munkaviszony jellege alapvetően eltér a nemzeti jog szerinti munkavállalók csoportjába tartozó munkavállalókat a munkáltatóikhoz kötő munkaviszony jellegétől. ( 28 )
44.
Az alapvető jellegbeli eltérés végleges vizsgálata szükségszerűen a kérdést előterjesztő bíróság feladata. A Bíróság azonban a vizsgálat során figyelembe veendő szempontokat nyújthat a nemzeti bíróság részére. ( 29 )
45.
Az alapvető jellegbeli eltérés követelményéből mindenekelőtt egyrészt az következik, hogy tisztán formai okok nem indokolhatják a személyek valamely csoportjának kizárását.
46.
A Bizottság ezért helyesen mutat rá arra, hogy önmagában az a tisztán formális tény, ( 30 ) hogy a bírák „tisztséget viselnek”, nem elegendő ahhoz, hogy kizárják őket a keretmegállapodásból eredő jogok gyakorlásából. A kérdést előterjesztő bíróság annak kérdését is felveti, hogy az érintett személyek száma releváns lehet-e a munkavállalói minőség elismerése szempontjából. Azonban ez is túl formális, a foglalkoztatási jogviszony jellegéhez egyáltalán nem kapcsolódó kritérium lenne.
47.
A Supreme Court az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában kifejtette, hogy a nemzeti jog szerinti munkaviszony legtöbb jellemzője a hivatásos bíró foglalkoztatási jogviszonyára is igaz. Problémát csak a nemzeti jog szerint a munkaviszonyt jellemző irányítás kritériuma jelent. Az Egyesült Királyság Kormánya is hangsúlyozta, hogy a bírák keretmegállapodás hatálya alól történő kizárása a bírói tisztség függetlenségével magyarázható.
48.
A munkaviszony jellegének vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy a keretmegállapodás személyi hatályának meghatározására használt munkavállaló-fogalom e körben különösen az önálló vállalkozóktól történő elhatárolást szolgálja. A kérdést előterjesztő bíróságnak ezért annak vizsgálata során, hogy a bíró foglalkoztatási jogviszonyának jellege alapvetően eltér-e a nemzeti jog szerinti munkavállalók csoportjába tartozó munkavállalókat a munkáltatóikhoz kötő munkaviszony jellegétől, figyelemmel kell majd lennie arra, hogy ezt az elhatárolást a keretmegállapodás értelmének és céljának megfelelően különösen az önálló vállalkozóktól történő megkülönböztetésre tekintettel kell elvégezni.
49.
Az alapügy felperese hangsúlyozza, hogy a bíró függetlensége mindenekelőtt tevékenységének tartalmi szempontjára, tehát magának az igazságszolgáltatási tevékenységnek a függetlenségére utal. A kérdést előterjesztő bíróság a bírói tevékenység külső keretfeltételeit illetően a House of Lords (Lordok Háza) egyik határozatára ( 31 ) hivatkozik, amelyből kiderül, hogy mindazonáltal a bírák munkája is szervezett keretek között zajlik. Így a bírák meghatározott időbeosztásban és időszakban kötelesek dolgozni, még ha az időbeosztást a bírák nagyobb mértékű rugalmassággal alakíthatják is ki. A bírák nem választhatják meg szabadon a munkavégzés mikéntjét és idejét, mint az önálló vállalkozók.
50.
Ezzel összefüggésben arra is rá kívánok mutatni, hogy nehezen állapítható meg, hogy a keretmegállapodás által biztosított jogok általánosságban és az öregségi nyugdíjra való jogosultság különösen miként fenyegetheti a bíró hivatásbeli függetlenségét; ellenkezőleg, az öregségi nyugdíjra való jogosultság erősíti a bíró gazdasági és ezáltal végső soron hivatásbeli függetlenségét is.
51.
A hivatásbeli függetlenség kritériuma tehát nem alkalmas valamely foglalkozási csoport keretmegállapodás hatálya alól történő kizárásának alátámasztására.
52.
A kérdést előterjesztő bíróságnak ezenfelül azon kérdés körében, hogy a bíró foglalkoztatási jogviszonyának jellege alapvetően eltér-e a nemzeti jog szerinti munkavállaló munkaviszonyának jellegétől, arra is figyelemmel kell majd lennie, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglaltak szerint a bírák – a napidíjban részesülő bírák is – jogosultak táppénzre, anyasági vagy apasági támogatásra és hasonló ellátásokra. Úgy tűnik tehát, hogy a bírákat megilletik a rendszerint a munkavállalókkal társított szociális jogosultságok. Ha a bírákat e tekintetben – annak ellenére, hogy formálisan nem minősülnek munkavállalóknak – a munkavállalókkal azonos módon kezelik, ez arra utalhat, hogy foglalkoztatási jogviszonyuk jellege alapvetően nem tér el a nemzeti jog által munkaviszonynak tekintett jogviszony jellegétől. A bírákat ebben az esetben a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodás szempontjából is legalább a munkavállalókkal azonos módon kellene kezelni.
53.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a nemzeti jogra hárul azon kérdés eldöntése, hogy a bírák a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodás 2. szakasza 1. bekezdésének hatálya alá tartozó részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalóknak minősülnek-e, vagy sem, de hogy a keretmegállapodás hatékony érvényesülése, valamint az uniós jog általános elvei és alapjogai mindazonáltal korlátokat szabnak a tagállamokat a munkavállaló fogalmának meghatározása körében megillető mérlegelési jogkörnek. A hivatásbeli függetlenség kritériuma önmagában nem alkalmas valamely foglalkozási csoport keretmegállapodás hatálya alól történő kizárásának alátámasztására.
2. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről
54.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés arra az esetre vonatkozik, ha a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jut, hogy a bírák az irányelv hatálya alá tartoznak. Azzal a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy megengedhető-e, hogy a nemzeti intézkedések hátrányosan megkülönböztessék a teljes munkaidőben és a részmunkaidőben foglalkoztatott bírákat, illetve a különböző típusú részmunkaidőben foglalkoztatott bírákat a nyugdíjjáradék biztosítása tekintetében.
55.
A részmunkaidőben és a teljes munkaidőben foglalkoztatottak eltérő módon történő kezelésének kiküszöbölésére irányuló céllal összhangban a keretmegállapodás 4. szakasza rögzíti a megkülönböztetés tilalmának elvét. A 4. szakasz 1. bekezdése megtiltja, hogy a foglalkoztatási feltételek szempontjából a részmunkaidőben foglalkoztatottakat kedvezőtlenebb bánásmódban részesítsék, mint a velük összehasonlítható, teljes munkaidőben foglalkoztatottakat, csupán azért, mert részmunkaidőben dolgoznak, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív alapon igazolható. A 4. szakasz 2. bekezdése értelmében adott esetben az időarányosság elvét (pro rata temporis) kell alkalmazni.
56.
A Bíróság korábban már úgy határozott, hogy a keretmegállapodás 4. szakasza az uniós szociális jog olyan elvét fejezi ki, amelyet nem lehet megszorítóan értelmezni. ( 32 ) Az EUMSZ 157. cikkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra figyelemmel ezért a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. bekezdése értelmében vett „foglalkoztatási feltételek” körébe tartoznak azok a nyugellátások is, amelyek a munkavállaló és a munkáltató közötti munkaviszonytól függnek, a társadalombiztosítás törvényen alapuló nyugellátásai kivételével, amelyek nem annyira a munkaviszonytól, mint inkább szociálpolitikai megfontolásoktól függnek. ( 33 )
57.
Az öregségi nyugdíj akkor tartozik a keretmegállapodás hatálya alá, ha az kielégíti az alábbi három feltételt: a nyugdíj csak egy bizonyos munkavállalói kategóriát érint, az közvetlenül a letöltött szolgálati idő függvénye, és mértékét a munkavállaló utolsó fizetése alapján kell kiszámítani. ( 34 )
58.
Az elfogadhatóság vizsgálata körében már utaltam arra, hogy az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzéséhez előírt szolgálati idő kiszámítása tekintetében, beleértve a szolgálati időbe az ezen irányelv hatálybalépését megelőző aktív időszakokat, a 97/81 irányelv rendelkezései irányadók. ( 35 )
59.
Azt kell tehát megvizsgálni, hogy az a tény, hogy a recorderek számára nem biztosítanak nyugdíjjáradékot, ahhoz vezet-e, hogy e munkavállalók kedvezőtlenebb bánásmódban részesülnek, mint a hasonló helyzetben lévő, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók, csupán azért, mert részmunkaidőben dolgoznak.
60.
E vonatkozásban a 3. szakasz felsorolja az „összehasonlítható, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló” meghatározásának szempontjait. E rendelkezés az érintett személy érdemi tevékenységét veszi alapul. Nem fogadható el tehát a brit kormány azon érve, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatott bírák és a recorderek helyzete nem hasonlítható össze, mivel „különböző bírói pályákról” van szó. Döntő jelentőséggel sokkal inkább az bír, hogy tartalmi szempontból ugyanazt a tevékenységet végzik-e. Az eljárás résztvevői e tekintetben a tárgyaláson kifejtették, hogy a recorderek és a teljes munkaidőben foglalkoztatott bírák ugyanazokat a feladatokat látják el. A „különböző bírói pályák” kérdése ezért legfeljebb az eltérő bánásmód objektív igazolhatósága szempontjából lehet releváns. A kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz a recorderek és a teljes munkaidőben foglalkoztatott bírák összehasonlíthatóságának végleges vizsgálata.
61.
Mindazonáltal a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. bekezdéséből az következik, hogy az ilyen eltérő bánásmód akkor tekinthető úgy, hogy megfelel a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének, ha objektív alapon igazolható.
62.
Annak értékeléséhez ezért, hogy az eltérő bánásmód valós igényeknek felel-e meg, alkalmas-e a kitűzött cél elérésére, és ahhoz szükséges-e, e bánásmódot az adott munkafeltételre a hátterét képező egyedi körülmények között jellemző, pontosan meghatározott és konkrét tényezők meglétének kell igazolnia objektív és átlátható kritériumok alapján. ( 36 )
63.
Az „objektív alapon” fogalmát úgy kell érteni, mint amely nem engedi meg a részmunkaidőben és a teljes munkaidőben foglalkoztatottak közötti bánásmódbeli eltérés arra hivatkozással történő igazolását, hogy azt általános és absztrakt norma írja elő. Épp ellenkezőleg, az említett fogalom azt követeli meg, hogy a szóban forgó bánásmódbeli egyenlőtlenség valós igénynek feleljen meg, valamint a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges legyen. ( 37 )
64.
Ezért, tekintettel arra, hogy az Egyesült Királyság arra hivatkozott, hogy a recorderek és a teljes munkaidőben foglalkoztatott bírák közötti eltérő bánásmód azzal magyarázható, hogy a napidíjban részesülő bírák továbbra is folytathatják ügyvédi vagy tudományos pályájukat, a munkabérben részesülő részmunkaidős bírák ellenben ezt nem tehetik meg, és valamennyi napidíjban részesülő bírónak lehetősége van arra, hogy munkabéralapú részmunkaidős bírói állásra pályázzon, megjegyzendő, hogy ez a formális érv önmagában nem elegendő az eltérő bánásmód igazolásához.
65.
Az eltérő bánásmód csak akkor lehet igazolható, ha az a különböző bírói pályák formális érvének hátterében húzódó jogszerű célra irányul. Ilyen célra azonban a Bíróság előtti eljárásban senki sem hivatkozott. Más igazoló okokra sem hivatkoztak. Ez azzal a ténnyel magyarázható, hogy a lehetséges eltérő bánásmód igazolásának kérdése még az alapeljárásban sem merült fel. A kérdést előterjesztő bíróság eddig csak azzal az előzetes kérdéssel foglalkozott, hogy alkalmazható-e egyáltalán a keretmegállapodás. A részmunkaidőben és a teljes munkaidőben foglalkoztatott bírák közötti eltérő bánásmód lehetséges igazolásának kérdését tehát a kérdést előterjesztő bíróságnak kell majd végleges jelleggel megvizsgálnia.
66.
A kérdést előterjesztő bíróság emellett azt kérdezi, hogy az irányelvvel a különböző típusú részmunkaidős tevékenységek közötti hátrányos megkülönböztetés is ellentétes-e.
67.
A 97/81 irányelv és az abban foglalt keretmegállapodás tárgyát azok szövege szerint és a szabályozás teljes hátterére tekintettel kizárólag a részmunkaidőben foglalkoztatottak teljes munkaidőben foglalkoztatottakkal szembeni megkülönböztetésének kiküszöbölése képezi. Az irányelv alapján ezért a tagállamoknak főszabály szerint lehetőségük van a részmunkaidős foglalkoztatás különböző típusainak eltérő szabályozására.
68.
Sharpston főtanácsnok azonban meggyőzően fejtette ki a Bruno és Pettini egyesített ügyekre vonatkozó indítványában, hogy jóllehet a keretmegállapodás csak a részmunkaidőben foglalkoztatottak teljes munkaidőben foglalkoztatottakkal szembeni hátrányos megkülönböztetését tiltja, a tagállami átültető intézkedéseknek azonban koherenseknek kell lenniük, és meg kell felelniük az uniós jog általános elveinek, különösen az egyenlő bánásmód elvének: ebből következik, hogy a tagállamok nem vezethetnek be a részmunkaidős foglalkoztatás különböző típusai közötti olyan megkülönböztetéseket, melyek megsértik a megkülönböztetés általános uniós jogi tilalmát. ( 38 )
69.
Az Egyesült Királyság Kormánya ezt az érvelést a jelen ügyben arra hivatkozva vitatta, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatottak egymáshoz képesti kezelésének módja nem tartozik a keretmegállapodás és így az uniós jog hatálya alá, minek következtében a megkülönböztetés általános uniós jogi tilalma sem alkalmazható. ( 39 ) Ezek az érvek számomra nem meggyőzőek. Ahogy ugyanis a tagállamok a keretmegállapodás nemzeti jogba történő átültetése során nem sérthetik meg például a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvét, ugyanúgy nem vezethetnek be a részmunkaidős foglalkoztatás különböző típusai közötti olyan önkényes megkülönböztetést sem, amely megsérti a megkülönböztetés általános uniós jogi tilalmát. Az uniós jog azért alkalmazandó, mert a tagállami intézkedések a keretmegállapodás átültetését szolgálják.
70.
A második kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodással ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a nyugdíjjáradék biztosítása tekintetében hátrányosan megkülönbözteti a teljes munkaidőben és a részmunkaidőben foglalkoztatott bírákat, valamint a különböző típusú részmunkaidőben foglalkoztatott bírákat, anélkül hogy ez az eltérő bánásmód objektíven igazolt lenne.
VI – Végkövetkeztetések
71.
A fenti megállapításokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Supreme Court of the United Kingdom kérdéseire a következőképpen válaszoljon:
1.
Főszabály szerint a nemzeti jogra hárul azon kérdés eldöntése, hogy a bírák a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodás 2. szakasza 1. bekezdésének hatálya alá tartozó részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalóknak minősülnek-e, vagy sem; a keretmegállapodás hatékony érvényesülése, valamint az uniós jog általános elvei és alapjogai azonban korlátokat szabnak a tagállamokat a munkavállaló fogalmának meghatározása körében megillető mérlegelési jogkörnek. A hivatásbeli függetlenség kritériuma önmagában nem alkalmas valamely foglalkozási csoport keretmegállapodás hatálya alól történő kizárásának alátámasztására.
2.
A részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodással ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a nyugdíjjáradék biztosítása tekintetében hátrányosan megkülönbözteti a teljes munkaidőben és a részmunkaidőben foglalkoztatott bírákat, valamint a különböző típusú részmunkaidőben foglalkoztatott bírákat, anélkül hogy ez az eltérő bánásmód objektíven igazolt lenne.
( 1 ) Eredeti nyelv: német.
( 2 ) HL L 14., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 267. o.; a továbbiakban: 97/81 irányelv.
( 3 ) Hivatkozás a 2. lábjegyzetben.
( 4 ) Az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásra vonatkozóan megkötött keretmegállapodásról szóló 97/81/EK irányelv Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára történő kiterjesztéséről szóló, 1998. április 7-i 98/23/EK tanácsi irányelv (HL L 131., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 278. o.).
( 5 ) A C-395/08. és C-396/08. sz., Bruno és Pettini egyesített ügyekben 2010. június 10-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-5119. o.) 53–55. pontja.
( 6 ) Le kell azonban szögezni, hogy az alapeljárás tárgyát csupán a hivatásos bírák, nem pedig a nem hivatásos bírák minősítése képezi.
( 7 ) A Council of Immigration Judges által a Bíróság előtti eljárás szóbeli szakaszában kifejtettek szerint ez nem vonatkozik a bevándorlási ügyekben eljáró bírákra.
( 8 ) Lásd a C-313/02. sz. Wippel-ügyben 2004. május 18-án ismertetett indítványom (EBHT 2004., I-9483. o.) 45. pontját.
( 9 ) A C-313/02. sz. Wippel-ügyben 2004. október 12-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-9483. o.) 40. pontja.
( 10 ) A 9. lábjegyzetben hivatkozott Wippel-ügyben hozott ítélet és a C-149/10. sz. Chatzi-ügyben 2010. szeptember 16-án hozott ítélet ( EBHT 2010., I-8489. o.).
( 11 ) E tekintetben lásd továbbá a C-85/96. sz. Martínez Sala-ügyben 1998. május 12-én hozott ítélet (EBHT 1998., I-2691. o.) 31. pontját, a C-116/06. sz. Kiiski-ügyben 2007. szeptember 20-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-7643. o.) 62–67. pontját, valamint a C-256/01. sz. Allonby-ügyben 2004. január 13-án hozott ítélet (EBHT 2004., I-873. o.) 25. és 26. pontját.
( 12 ) Lásd a C-366/99. sz. Griesmar-ügyben 2001. november 29-én hozott ítélet (EBHT 2001., I-9383. o.) 31. pontját; a C-351/00. sz. Niemi-ügyben 2002. szeptember 12-én hozott ítélet (EBHT 2002., I-7007. o.) 48. pontját; a C-4/02. és C-5/02. sz., Schönheit és Becker egyesített ügyekben 2003. október 23-án hozott ítélet (EBHT 2003., I-12575. o.) 60. pontját és a C-319/03. sz. Briheche-ügyben 2004. szeptember 30-án hozott ítélet (EBHT 2004., I-8807. o.) 18. pontját, valamint a 10. lábjegyzetben hivatkozott Chatzi-ügyben hozott ítélet 30. pontját.
( 13 ) Lásd a C-151/02. sz. Jaeger-ügyben 2003. szeptember 9-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-8389. o.) 58. és 59. pontját, valamint a C-14/04. sz., Dellas és társai ügyben 2005. december 1-jén hozott ítélet (EBHT 2005., I-10253. o.) 44. és 45. pontját.
( 14 ) Lásd a 105/84. sz. Danmols Inventar ügyben 1985. július 11-én hozott ítélet (EBHT 1985., 2639. o.) 26–28. pontját, valamint a C-343/98. sz., Collino és Chiappero ügyben 2000. szeptember 14-én hozott ítélet (EBHT 2000., I-6659. o.) 36–39. pontját.
( 15 ) A C-307/05. sz. Del Cerro Alonso-ügyben 2007. szeptember 13-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-7109. o.).
( 16 ) Az 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) mellékletében foglalt keretmegállapodás 2. szakasza a következőképpen szól: „Ez a megállapodás olyan határozott időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, akik a törvény, kollektív szerződés vagy a tagállamokban kialakult gyakorlat szerint munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek.” A német nyelvi változatban felfedezhetők ugyan kisebb, jelentéktelen eltérések a két irányelv között, a francia és az angol változat szövege azonban megegyezik a hatály meghatározása tekintetében.
( 17 ) A C-212/04. sz., Adeneler és társai ügyben 2006. július 4-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-6057. o.) 54–57. pontja, a C-53/04. sz., Marrosu és Sardino ügyben 2006. szeptember 7-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-7213. o.) 39. és 40. pontja, valamint a C-180/04. sz. Vassallo-ügyben 2006. szeptember 7-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-7251. o.) 32. pontja.
( 18 ) A 17. lábjegyzetben hivatkozott Adeneler és társai ügyben hozott ítélet 69. pontja és a 15. lábjegyzetben hivatkozott Del Cerro Alonso-ügyben hozott ítélet 29. pontja.
( 19 ) A 15. lábjegyzetben hivatkozott Del Cerro Alonso-ügyben hozott ítélet 27. pontja.
( 20 ) Maduro főtanácsnok C-307/05. sz. Del Cerro Alonso-ügyben 2007. január 10-én ismertetett indítványának (EBHT 2007., I-7109. o.) 15. pontja.
( 21 ) E tekintetben lásd a 16. lábjegyzetet.
( 22 ) Lásd továbbá Sharpston főtanácsnok C-395/08. és C-396/08. sz., Bruno és Pettini egyesített ügyekben 2010. január 21-én ismertetett indítványának (EBHT 2010., I-5119. o.) 70–72. pontját.
( 23 ) Lásd a 15. lábjegyzetben hivatkozott Del Cerro Alonso-ügyben hozott ítélet 29. pontját.
( 24 ) A különböző fajtájú részmunkaidős bírák eltérő módon történő kezelésével kapcsolatban lásd az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre a jelen indítvány 66. és azt követő pontjaiban adott választ is.
( 25 ) Lásd a keretmegállapodás 1. szakaszának a) pontját, a keretmegállapodás preambulumának második bekezdését, valamint a 97/81 irányelv (3), (11) és (23) preambulumbekezdését.
( 26 ) A 9. lábjegyzetben hivatkozott Wippel-ügyben hozott ítélet 56. pontja és az 5. lábjegyzetben hivatkozott Bruno és Pettini egyesített ügyekben hozott ítélet 58. pontja.
( 27 ) A C-550/07. P. sz., Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság és társai ügyben 2010. szeptember 14-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-8301. o.) 54. pontja, valamint a C-127/07. sz., Arcelor Atlantique és Lorraine és társai ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet (EBHT 2008., I-9895. o.) 23. pontja.
( 28 ) Maduro főtanácsnok Del Cerro Alonso-ügyben ismertetett – a 20. lábjegyzetben hivatkozott – indítványának 15. pontja.
( 29 ) Lásd ebben az értelemben legutóbb a C-163/10. sz. Patriciello-ügyben 2011. szeptember 6-án hozott ítélet (EBHT 2011., I-7565. o.) 21. pontját.
( 30 ) E tekintetben lásd továbbá Maduro főtanácsnok Del Cerro Alonso-ügyben ismertetett – a 20. lábjegyzetben hivatkozott – indítványának 15. pontját.
( 31 ) Lady Hale in Percy kontra Board of National Mission of the Church of Scotland (2005) UKHL 73 (2006) 2 AC 28, 145. §, hivatkozással a Sir Robert Carswell LCJ által a Court of Appeal of Northern Ireland Perceval-Price kontra Department of Economic Development ügyben hozott határozatában, (2000) IRLR 380, tett megállapításokra.
( 32 ) Az 5. lábjegyzetben hivatkozott Bruno és Pettini egyesített ügyekben hozott ítélet 32. pontja, hivatkozással a 15. lábjegyzetben hivatkozott Del Cerro Alonso-ügyben 2007. szeptember 13-án hozott ítélet 38. pontjára és a C-268/06. sz. Impact-ügyben 2008. április 15-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-2483. o.) 114. pontjára.
( 33 ) Az 5. lábjegyzetben hivatkozott Bruno és Pettini egyesített ügyekben hozott ítélet 42. pontja, hivatkozással a 32. lábjegyzetben hivatkozott Impact-ügyben hozott ítélet 132. pontjára.
( 34 ) Az 5. lábjegyzetben hivatkozott Bruno és Pettini egyesített ügyekben hozott ítélet 47. pontja.
( 35 ) Az 5. lábjegyzetben hivatkozott Bruno és Pettini egyesített ügyekben hozott ítélet 55. pontja.
( 36 ) A 15. lábjegyzetben hivatkozott Del Cerro Alonso-ügyben hozott ítélet 58. pontja és a C-496/08. P. sz., Angé Serrano és társai kontra Parlament ügyben 2010. március 4-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-1793. o.) 44. pontja.
( 37 ) Lásd ebben az értelemben a 15. lábjegyzetben hivatkozott Del Cerro Alonso-ügyben hozott ítélet 57. és 58. pontját, valamint a C-486/08. sz. Zentralbetriebsrat der Landeskrankenhäuser Tirols ügyben 2010. április 22-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-3527. o.) 44. pontját.
( 38 ) Sharpston főtanácsnok 22. lábjegyzetben hivatkozott Bruno és Pettini egyesített ügyekben ismertetett indítványának 120. és 121. pontja.
( 39 ) Az uniós jog hatályának fogalma tárgyában lásd Bot főtanácsnok C-108/10. sz. Scattolon-ügyben 2011. április 5-én ismertetett indítványának (EBHT 2011., I-7491. o.) 110–121. pontját.
Full & Egal Universal Law Academy