17.4.2010
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 100/15
2010. január 14-én benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Portugál Köztársaság
(C-23/10. sz. ügy)
2010/C 100/24
Az eljárás nyelve: portugál
Felek
Felperes: Európai Bizottság (képviselő: A. Caeiros meghatalmazott)
Alperes: Portugál Köztársaság
Kereseti kérelmek
—
A Bíróság állapítsa meg, hogy a Portugál Köztársaság — mivel a vámhatóságai rendszeresen elfogadják a friss banán szabad forgalomba bocsátására vonatkozó vámáru-nyilatkozatokat, jóllehet az említett hatóságok tudják, vagy ésszerűen tudniuk kellene, hogy a bevallott súly nem felel meg a banán valós súlyának, és mivel a portugál hatóságok megtagadják a bevételkiesésnek és a késedelmi kamatoknak megfelelő saját források rendelkezésre bocsátását — nem teljesítette a 2913/92/EGK rendelet (1) 68. és azt követő cikkeiből, a 2454/93/EGK rendelet (2) 290a. cikkéből, és a 38b. mellékletéből, valamint az 1552/89/EGK, Euratom rendelet (3) és az 1150/2000/EK, Euratom rendelet (4) 2., 6., 9., 10. és 11. cikkéből eredő kötelezettségeit;
—
a Portugál Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A 2454/93 rendelet 290a. cikke a következőképpen rendelkezik: „A 0803 00 19 KN-kód alá tartozó banán nettó tömegének behozatalkori ellenőrzését vámhivatalonként az évente beadott nyilatkozatok legalább 10 %-ánál el kell végezni. A banán vizsgálatát a szabad forgalomba bocsátáskor a 38b. mellékletben megállapított szabályok szerint kell elvégezni”.
A 38b. melléklet szerint: „1. A 290a. cikk alkalmazása céljából a vámhivatal, amelynél a friss banán szabad forgalomba bocsátására irányuló vámáru-nyilatkozatot benyújtották, minden csomagolástípusra és minden származási helyre vonatkozóan meghatározza a nettó tömeget egy csomagolási egységből való mintavétel alapján (…)”.
A közösségi szabályozásra, többek között a fent hivatkozott 2454/93 rendelet 290a. cikkére és a 38b. mellékletre tekintettel, amelyek a szóban forgó időszakban alkalmazandó szabályokat jelentik, a Bizottság úgy véli, hogy a portugál hatóságok által előadott, arra vonatkozó érvek, hogy miért nem bocsátották rendelkezésre a 1150/2000 rendelet 11. cikke értelmében járó saját források összegét és a késedelmi kamatokat, nem fogadhatók el, és nem fér kétség ahhoz, hogy a vám alapjául szolgáló súlyt illetően a fent hivatkozott 290a. cikk és a 38b. melléklet teljesen egyértelmű.
A fent hivatkozott 290a. cikk és a 38b. melléklet egyértelműen előírja, hogy a banán „nettó tömegét”, azaz „valós súlyát” kell feltüntetni a szabad forgalomba bocsátására vonatkozó vámáru-nyilatkozaton, és következésképpen a „valós súlynak” kell a vám alapjául szolgálnia.
A Bizottság jogilag egyáltalán nem volt köteles az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétenni az importőröknek szóló olyan értesítést, hogy azok ne 18,14 kg-ot vagy átalány átlagsúlyt használjanak a vámáru-nyilatkozat kitöltésekor.
Mivel a fent hivatkozott 290a. cikk és a 38b. melléklet a vám kiszámításakor figyelembe veendő súlyt illetően egyértelmű, azon gazdasági szereplők, akik a banán-behozatali ágazatban rendszerint működnek, és ezért ismerik az e tevékenységre alkalmazandó szabályozást, tudhatták, hogy a általuk benyújtandó vámáru-nyilatkozatnak a banán „nettó tömegét”, vagyis valós súlyát, és nem a „kereskedelmi” súlyt kell tartalmaznia, amely — ahogy az az esetek nagy többségében bebizonyosodott — névleges súlyt jelent.
A portugál hatóságok nem hivatkozhatnak a Bizottság abból eredő mulasztására, hogy az olasz hatóságok által neki megküldött információk nyomán nem teljesítette a tagállamok értesítésére vonatkozó esetleges kötelezettségét. A behozott banán vámkezelési helyszínein működő portugál vámhatóságoknak ugyanis kétség kívül volt lehetősége — a Bizottságtól érkező bármely információ nélkül — kimutatni, hogy a vámáru-nyilatkozatok nem feleltek meg a valóságnak, mivel az esetek nagy többségében, a valós súly meghaladta a bevallott „átalány”-súlyt. Kizárólag a portugál hatóságoknak kellett tehát a tevékenységi körük és az ellenőrzés keretében ellenőrizniük a vámáru-nyilatkozatok pontosságát.
A Közösségi Vámkódex 13. cikke a vámhatóságokat felhatalmazza arra, hogy elvégezzenek „minden ellenőrzést, amelyet a vámjogszabályok megfelelő alkalmazása biztosításának érdekében szükségesnek tartanak”.
A portugál hatóságok tudták, hogy a gazdasági szereplők körében elterjedt gyakorlattá vált, hogy ládánként 18,14 kg kereskedelmi súly alapján nyújtották be a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru-nyilatkozatot.
Ilyen körülmények között e hatóságok nem hivatkozhatnak arra, hogy a fent hivatkozott 290a. cikk csak a banán szabad forgalomba bocsátására vonatkozó vámáru-nyilatkozatok 10 %-ának ellenőrzését írta elő.
A vámhatóságoknak biztosított azon lehetőség, hogy a banán súlyát érintő kiegészítő ellenőrzéseket végezzenek a fent hivatkozott 290a. cikkben előírt minimális 10 %-ot meghaladóan, a kiegészítő ellenőrzés elvégzésének kötelezettségévé válik, amennyiben a lefolytatott ellenőrzés során felmerül a nem megfelelő vámáru-nyilatkozatok elfogadásának veszélye, tekintettel a közösségi saját források hatékony védelmének céljára.
Amennyiben a vámhatóságok megállapítják, hogy a bevallott súly nem felel meg a valós súlynak, és fennáll a nem megfelelő vámáru-nyilatkozatok elfogadásának veszélye, e hatóságok a súly ellenőrzése nélkül akkor sem engedélyezhetik a banán szabad forgalomba bocsátását, ha a 10 %-os minimális ellenőrzési szintet a referenciaév folyamán a vámhivatal már elérte.
A kereskedelmi „átalány”-súly bevallása önmagában elegendő a bevallott súly valóságos jellegének vitatásához, ami így igazolja a vámhatóságok valós súly megállapítását célzó ellenőrzését.
A 94/728/EK, Euratom határozat (5) 8. cikke és a közösségi saját források beszedésére vonatkozó, tagállamokra háruló kötelezettség értelmében az ő feladatuk a megfelelő infrastruktúra létrehozásának előírása a szükséges ellenőrzések elvégzése érdekében azért, hogy a szabad forgalomba bocsátott banánt megfelelően, azaz a valós súlya alapján vámolják el.
A portugál hatóságok azon gyakorlata, hogy rendszeresen, bármilyen ellenőrzés nélkül elfogadják a vámáru-nyilatkozatokat, jóllehet tudják vagy ésszerűen tudniuk kellene, hogy a vámáru-nyilatkozatban bevallott súly nem a behozott banán valós súlya, valamint az e vonatkozásban fennálló, a közösségi költségvetést érintő pénzügyi következményeket illető felelősség vállalásának megtagadása nem tartja tiszteletben sem a saját források hatékony védelmét, sem a Bíróság ítélkezési gyakorlatát.
(1) A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EKG tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.)
(2) A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.)
(3) A Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376/EGK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 1989. május 29-i 1552/89/EGK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 155., 1. o.)
(4) A Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 169. o.)
(5) Az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 1994. október 31-i tanácsi határozat (HL L 293., 9. o.).
Full & Egal Universal Law Academy