17.7.2010
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 195/9
A Törvényszék (hatodik tanács) T-429/05. sz., Artedogan GmbH kontra Európai Bizottság ügyben 2010. március 3-án hozott ítélete ellen az Artedogan GmbH által 2010. május 7-én benyújtott fellebbezés
(C-221/10 P. sz. ügy)
2010/C 195/14
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Artedogan GmbH (képviselők: U. Reese és A. Meyer-Sandrock ügyvédek)
A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Németországi Szövetségi Köztársaság
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-429/05. sz. ügyben 2010. március 3-án hozott ítéletét;
—
kötelezze az alperest arra, hogy fizessen a felperes részére 1 430 821,36 eurót, valamint annak az ítélet kihirdetésének napjától a teljes kifizetés napjáig számított 8 %-os átalánykamatát; illetve másodlagosan a Bíróság utalja vissza az ügyet az Európai Unió Törvényszéke elé a követelés összegéről való határozathozatal érdekében;
—
állapítsa meg, hogy az alperes köteles megtéríteni a felperes valamennyi, a jövőben bekövetkező azon kárát, amely a Tenuate Retardnak az e gyógyszer forgalombahozatali engedélyének visszavonása előtti piaci helyzetének visszaszerzése érdekében szükséges marketingköltségek következtében merül fel;
—
az alperest kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Az Európai Unió Törvényszéke a 2010. március 3-i ítéletében elutasította a fellebbező kártérítési keresetét, amelyet egy gyógyszer forgalombahozatali engedélyének jogellenes visszavonásával kapcsolatban terjesztett elő. A kereset elutasításának oka a közösségi jog rendelkezéseinek a Bizottság általi súlyos megsértésének hiánya volt. A hatásköri szabályok megsértése nem vonja maga után a Bizottság felelősségét, mivel a hatásköri szabályoknak nem célja a vállalkozások gazdasági érdekeinek védelme. Másfelől a vonatkozó, a 65/65 irányelv 11. cikkében szereplő szabályozás pontatlan. E tekintetben még nincs precedens. Ez ésszerű magyarázat a Bizottság téves jogalkalmazására. Továbbá az orvosszakértők véleménye vizsgálatának összetettségét is figyelembe kell venni. A vizsgálandó jogi és ténybeli körülmények összességükben annyira összetettek voltak, hogy a 65/65 irányelv 11. cikkének megsértése nem tekinthető kellően súlyosnak.
Fellebbezésében a fellebbező arra hivatkozik, hogy az európai intézményeknek a fennálló joghelyzetek felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörét szabályozó előírások célja az állampolgárok és a vállalkozások jogainak védelme. Álláspontja szerint a hatásköri szabályok megsértését is be kellett volna vonni azon kérdés vizsgálatának körébe, hogy súlyos jogsértés történt-e.
Másfelől figyelembe kell venni, hogy a Bizottság nem rendelkezett mérlegelési jogkörrel határozatának meghozatala tekintetében. Emellett a Bizottság nem csak elvont jogszabályt alkotott, hanem közigazgatási aktussal tudatosan megvonta a fellebbezőtől egy korábbi joghelyzet előnyeit. A fellebbező által elszenvedett kár tehát nem pusztán elvont jogszabály közvetett vagy közvetlen következménye, hanem magának az érintett közigazgatási aktusnak a célja és tartalma. A fellebbező álláspontja szerint a Bizottságnak tehát alaposan meg kellett volna vizsgálnia, hogy az engedély visszavonása kellően megalapozott volt-e.
Az egészség védelme elvének elsőbbsége és a megelőzés elvének különös fontossága nem ellentétes ezzel. A fellebbező álláspontja szerint igaz, hogy ezen elvek igazolhatják a vállalkozások számára kedvezőtlen intézkedések elfogadását és kötelezővé tételét még abban az esetben is, ha a tények bizonytalanok. Mindazonáltal a jogállamra jellemző egyensúly megteremtése és az arányosság elvének tiszteletben tartása érdekében a másodlagos jognak lehetővé kellene tennie a kár megfelelő megtérítését.
Ezzel szemben nem lehet arra sem hivatkozni, hogy a megelőzés elvének tényleges érvényesülése érdekében a kártérítési igényektől el kell tekinteni. A jelen ügy körülményei között ugyanis a Bizottság nem rendelkezett mérlegelési mozgástérrel. E körülmények között a megelőzés elvének alkalmazását nem akadályozhatják meg a felelősség lehetséges következményei.
Ugyanígy a 65/65 irányelv 11. cikkében szereplő szabály pontatlanságára nem lehet hivatkozni a kártérítési igény elutasítása érdekében. A fellebbező álláspontja szerint ugyanis az esetleges pontatlanságért a Közösségnek, és nem az érintett vállalkozásnak kell felelnie. A Közösség a kártérítési kérelmekkel szembeni védekezés érdekében nem hivatkozhat arra, hogy kötelezettségeivel ellentétben nem fogadott el kellőképpen pontos és egyértelmű szabályokat.
A precedens hiánya sem mentesíthet a felelősség alól. A felelősségre vonatkozó jogszabályok nem biztosítják a közösségi intézmények számára az „első hibához való jog” kiváltságát. Emellett a Törvényszék már jogerősen kimondta, hogy a Bizottság határozata alaki és anyagi értelemben is jogellenes volt. E határozat végrehajtásakor tehát már létezett precedens.
A ténybeli és jogi helyzet összetettsége sem elegendő önmagában a súlyos jogsértés megállapításának mellőzéséhez. Mindenesetre súlyosnak tekintendő a jogsértés, amennyiben tisztán közigazgatási aktusról van szó, amelynek meghozatala során nem állt rendelkezésre mérlegelési mozgástér, és amely célzatosan beavatkozik a fennálló joghelyzetekbe, valamint közvetlenül és előre láthatóan jelentős vagyoni károkat okoz.
Emellett a gyógyszerekre vonatkozó jog terén hatáskörrel bíró hatóságok rendelkeznek a szükséges különös és jogi kompetenciával. Következésképpen a mindössze átlagos összetettség, amely sajátja a gyógyszerek biztonságával és hatékonyságával kapcsolatos vitáknak, nem elegendő a súlyos jogsértés megállapításának mellőzéséhez.
Full & Egal Universal Law Academy