25.9.2010
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 260/11
A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-181/08. sz., Pye Phyo Tay Za kontra az Európai Unió Tanácsa, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, Európai Bizottság ügyben 2010. május 19-én hozott ítélete ellen Pye Phyo Tay Za által 2010. július 27-én benyújtott fellebbezés
(C-376/10. P. sz. ügy)
2010/C 260/15
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Pye Phyo Tay Za (képviselők: D. Anderson QC, M. Lester Barrister, G. Martin Solicitor)
A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság teljes egészében helyezze hatályon kívül a Törvényszék határozatát;
—
állapítsa meg, hogy a 2008. február 25-i 194/2008 rendelet (1) semmis, valamint hogy a fellebbezőre vonatkozó részében érvénytelen; továbbá
—
kötelezze a Tanácsot a fellebbező e fellebbezéssel és a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatos költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
1.
A fellebbező azzal érvel, hogy a következő fő hiba vonul végig a Törvényszék ítéletén. A Törvényszék helyt adott a Tanács azon álláspontjának, hogy igazolt volt a fellebbező pénzeszközeinek azon az alapon történő befagyasztása, hogy ő valamely „vezető” vállalkozó — jelesül apja, Tay Za — „családtagja”. A Törvényszék megállapította, hogy a fellebbező ennélfogva nem konkrét személyként, hanem személyek valamely „kategóriájába” tartozóként szerepel a listán, amelynek következtében elveszíti mindazon eljárásjogi védelmet, amelyre akkor lenne jogosult, ha a listán konkrét személyként szerepelne —, beleértve azt a követelményt, hogy az intézmények terjesszenek elő a listára való felvételt alátámasztó bizonyítékokat —, továbbá védelemhez való alapvető jogait.
2.
A fellebbező véleménye szerint ez a megközelítés jogi és ténybeli szempontból helytelen. A fellebbező nem azért szerepel a rendeletben, mert a „családtagok” kategóriájába tartozik; a fellebbezőt saját nevén, konkrét személyként vették fel a listára, azon a kifejezett alapon, hogy vélelmezhető, hogy ő is hasznot húz a burmai/mianmari kormány gazdaságpolitikáiból. A fellebbező ennélfogva egyértelműen jogosult a közösségi jogi alapelvek jelentette védelemre.
3.
A fellebbező ezen túlmenően azt állítja, hogy a Törvényszék ítélete a következő különös jogi hibákat tartalmazza.
4.
Először is a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az EK 60. és EK 301. cikk a rendelet megfelelő jogalapját képezi. A fellebbező úgy véli, hogy a közte és a burmai/mianmari katonai rezsim közötti kapcsolat elégtelen. Nem ő Burma/Mianmar vezetője, nem áll kapcsolatban a vezetővel, és őt sem közvetlenül, sem pedig közvetve nem ellenőrzi semmilyen vezető. Nem elégséges az, hogy olyasvalaki fia, akiről a Tanács úgy véli, hogy hasznot húzott a rezsimből. A Törvényszék tévesen állapította meg, hogy mivel — véleménye szerint — az intézmények hatáskörrel rendelkeztek volna sokkal nagyobb mértékű kereskedelmi embargót előírni Burmával/Mianmarral szemben, a Tanácsnak annál inkább hatásköre van arra, hogy valamely magánszeméllyel szemben előírja ezt a vagyoni eszközök befagyasztására irányuló intézkedést.
5.
Másodszor a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a fellebbezőre hárul az azon vélelem megdöntésére irányuló bizonyítás terhe, hogy nem húz hasznot a rezsimből. A Tanácsnak kell azt bizonyítania, hogy igazolt valamely korlátozó intézkedésnek a fellebbezővel szembeni előírása, és a Tanácsnak kell az ezt igazoló bizonyítékokat előterjesztenie.
6.
Harmadszor a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Tanács teljesítette a fellebbező rendeletbe való felvételének indokolására irányuló kötelezettségét. A fellebbező úgy véli, hogy amennyiben a Tanács a rendeletben valamely magánszemélyt azon a kifejezett alapon nevez meg, hogy a magánszemély hasznot húz a rezsim gazdaságpolitikáiból, úgy a Tanácsnak e véleményét magára a fellebbezőre vonatkozó tényleges és egyedi indokokkal kell igazolnia.
7.
Negyedszer a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a védelemhez való jogok nem vonatkoznak a fellebbezőre. Az Európai Unióban a védelemhez való jogok — beleértve a tisztességes eljáráshoz, valamint a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jogot — a jogállamiság alapvető szempontjait képezik, amelyeket minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor az uniós intézmények a magánszemélyeket közvetlenül és hátrányosan érintő intézkedést írnak elő. A Törvényszék továbbá tévesen vélte úgy, hogy a fellebbező védelemhez való jogait (feltéve, hogy azok mégis alkalmazandók) nem sértették meg, mivel a meghallgatás nem vezethetett volna eltérő eredményre azért, mert a fellebbező nem nyújtott be az eltérő értékelést lehetővé tevő információkat.
8.
Ötödször a Törvényszék helytelen felülvizsgálati szempontot alkalmazott az olyan döntéseket illetően, amelyekkel valamely személyt felvesznek a vagyoni eszközök befagyaszásáról szóló rendeletek mellékletébe. Az ilyen jellegű döntések jogszerűségének bírósági felülvizsgálata az annak igazolására felhozott tények és körülmények értékelésére, valamint az említett értékelés alapjául szolgáló bizonyítékokra és információkra terjed ki.
9.
Végül a Törvényszék tévedett, amikor elutasította a fellebbező azon érveit, hogy a tulajdonhoz való jogát megsértették, valamint hogy a rendelet a rá vonatkozó részében nem igazolt és aránytalan.
(1) A Burmával/Mianmarral szembeni korlátozó intézkedések megújításáról és megerősítéséről, valamint a 817/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 25-i 194/2008/EK tanácsi rendelet (HL L 66., 1. o.)
Full & Egal Universal Law Academy