9.10.2010
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 274/13
2010. július 30-án benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Belga Királyság
(C-383/10. sz. ügy)
2010/C 274/20
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: Európai Bizottság (képviselők: R. Lyal és F. Dintilhac meghatalmazottak)
Alperes: Belga Királyság
Kereseti kérelmek
—
A Bíróság állapítsa meg, hogy a Belga Királyság — mivel olyan adószabályozást vezetett be és tartott fenn hatályában, amely alapján a kizárólag a belga bankok által fizetett kamatokra vonatkozó adómentesség alkalmazásával a Belgiumon kívül letelepedett bankok által fizetett kamatokat hátrányosan megkülönböztető módon adóztatták — nem teljesítette az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 56. cikkéből és 63. cikkéből (korábban az EK-Szerződés 49., illetve 56. cikke), valamint az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról szóló megállapodás 36. és 40. cikkéből eredő kötelezettségeit; és
—
a Belga Királyságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A Bizottság a szóban forgó nemzeti rendelkezéseket annyiban kifogásolja, amennyiben azok hatása az, hogy visszatartják a belgiumi illetőségű személyeket attól, hogy az Európai Unió más tagállamaiban letelepedett bankok szolgáltatásait vegyék igénybe, mivel az ez utóbbiak által fizetett kamatok nem részesülhetnek a kizárólag a belga bankok által fizetett kamatokra alkalmazandó adómentességben.
Először is a Bizottság elutasítja többek között az alperes azon érvelését, miszerint a közvetlen adóztatás a tagállamok kizárólagos hatásköre, és arra hivatkozik, hogy e terület hallgatólagosan, ám szükségképpen benne foglaltatik a belső piaccal kapcsolatos hatáskörben, amely az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörét képezi.
A belga hatóságok által felhozott ellenérvekre válaszul a Bizottság először is hangsúlyozza, hogy nem bír relevanciával az, hogy a pénzügyi szektortól e téren nem érkezett panasz, mivel a kötelezettségszegés megállapítására irányuló kereset objektív jellegű, ezért az nem köthető ahhoz a feltételhez, hogy előzetesen panaszt tegyenek. Másodszor és harmadszor a Bizottság vitatja egyfelől azt az érvelést, miszerint a fent hivatkozott intézkedéseket az adóellenőrzések hatékonyságának biztosításában álló nyomós közérdek igazolja, másfelől azt az állítást, miszerint a szóban forgó szabályozás szociálpolitikai jellegű intézkedés, amely a közérdek védelmére irányul. Negyedszer a felperes nem tartja elfogadhatónak a belga hatóságok arra alapított igazolását, hogy e mentesség kiterjesztésének elenyésző lenne a hatékonysága, és azzal érvel, hogy az ezen intézkedés által címzett adóalanyokat a más tagállamokban letelepedett bankok szolgáltatásai is érdekelhetik. Ötödször a Bizottság vitatja az alperes azon érvelését, amely az Unióban a fogyasztóknak a bankok fizetésképtelensége esetén történő védelme terén meglévő eltérésekre utal, és megállapítja, hogy e terület Európai Uniós harmonizáció tárgyát képezi. Végül a Bizottság azzal érvel, hogy Belgiumban három hivatalos nyelv van (holland, francia és német), ezért álláspontja szerint nem elfogadhatók az arra alapított ellenérvek, hogy a Belgiumon kívül letelepedett bankok esetén megnő az információhiány kockázata a Belgiumban nem beszélt nyelvek használata miatt.
Full & Egal Universal Law Academy