6.11.2010
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 301/13
A Törvényszék (második tanács) T-547/08. sz., X Technologie Swiss GmbH kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) ügyben 2010. június 15-én hozott ítélete ellen az X Technology Swiss GmbH által 2010. szeptember 2-án benyújtott fellebbezés
(C-429/10. P. sz. ügy)
2010/C 301/20
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: X Technology Swiss GmbH (képviselő: A. Herbertz és R. Jung ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-547/08. sz., X Technology Swiss GmbH kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) ügyben 2010. május 16-án hozott ítéletét, és a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) negyedik fellebbezési tanácsának 2008. október 6-i határozatát (R 846/2008-4. sz. ügy);
—
a Bíróság az alperest kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen fellebbezés tárgya az az ítélet, amelyben a Törvényszék elutasította a fellebbezőnek a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) negyedik fellebbezési tanácsa által 2008. október 6-án hozott, a narancssárga színből és egy zokni lábujjrészéből álló pozíció védjegy lajstromozása iránti kérelmet elutasító határozata hatályon kívül helyezése iránti keresetét.
A fellebbező előterjeszti, hogy a Törvényszék jogilag tévesen és helytelenül értelmezte a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában a megkülönböztető képességgel nem rendelkező védjegyek vonatkozásában előírt feltétlen kizáró okot. A fellebbező szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a megtámadott határozatban a megkülönböztető képességet illetően szigorúbb feltételeket írt elő.
A fellebbező úgy véli, hogy a megkülönböztető képesség értékelése során nem csak a védjegy különállóan vett jellemzői lényegesek, hanem — a szóban forgó árura tekintettel — a védjegy által keltett összbenyomás is. Ez azt jelenti, hogy a szóban forgó védjegy megkülönböztető képességét egyrészt a védjegy különböző alkotóelemei — így az alak, az elhelyezkedés vagy a szín — alapján kell vizsgálni, másrészt azonban, és a Törvényszék ezt nem vizsgálta meg, a védjegy által keltett összbenyomás alapján. Az ilyen vizsgálat összefüggésében egyebekben főszabályként figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a megkülönböztethetőség bizonyos foka már elegendő a védjegy lajstromozásához.
A fellebbező előterjeszti, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel a bejelentett védjegy megkülönböztető képességét illetően túlzott követelményeket támasztott a magának az árunak a külső megjelenéséből álló térbeli védjegyekre vonatkozó, és az áru kétdimenziós ábrázolásából álló ábrás védjegyekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatra való hivatkozással. Ez az ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható a bejelentett védjegyre, mivel a fellebbező védjegye nem térbeli védjegy, és az összehasonlíthatóság abban az értelemben sem áll fenn, hogy a bejelentett védjegyre alkalmazható volna a más védjegyekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat. A hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerinti védjegyekkel ellentétben a fellebbező védjegye a szóban forgó árunak csak egy csekély részére vonatkozik. A fellebbező szerint a színek szempontjából pontosan körülhatárolt és meghatározott megjelölést, amely a szóban forgó áruhoz viszonyítva kicsi, nem lehet összehasonlítani egy olyan védjeggyel, amely teljes egészében magának az árunak a külső megjelenéséből áll.
A fellebbező előterjeszti, hogy a Törvényszék ítélete még annak feltételezése esetén is téves jogalkalmazáson alapul, hogy a térbeli védjegyekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat alkalmazható a bejelentett védjegyre. A fellebbező ugyanis úgy véli, hogy védjegye eleget tesz a térbeli védjegyre vonatkozó ítélkezési gyakorlat által megállapított feltételeknek. A védjegye jelentősen eltér a normától és az ágazati gyakorlattól és teljesíti az eredet megjelöléséből álló alapvető rendeltetését. A fellebbező szerint nem követhető a Törvényszék érvelése az érintett vásárlóközönség figyelmi szintjét illetően: a fogyasztó rendkívül figyelmes, és kifejezetten figyelembe veszi a védjegyeket az olyan árucikkek esetén, amelyeket a vásárlás előtt nem lehet felpróbálni. Egyebekben a Törvényszék nem vizsgálta meg kellő alapossággal a fellebbezőnek azt az érvét, hogy a bejelentett védjegy egy pontosan meghatározott színárnyalatra vonatkozik. Amennyiben a Törvényszék úgy véli, hogy mindennapos a védjegyek sportzoknikon való elhelyezése, érthetetlen, hogy a mindig ugyanazon a helyen található ugyanazon színárnyalattal rendelkező színezés miért nem lehetne valamely lajstromozható védjegy tárgya.
Full & Egal Universal Law Academy