5.2.2011
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 38/2
A Törvényszék (hatodik tanács) T-135/08. sz., Schniga kontra CPVO ügyben 2010. szeptember 13-án hozott ítélete ellen a Brookfield New Zealand Ltd és Elaris SNC által 2010. december 17-én benyújtott fellebbezés — Elaris és Brookfield New Zealand (Gala Schnitzer)
(C-534/10. P. sz. ügy)
2011/C 38/03
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbezők: Brookfield New Zealand Ltd és Elaris SNC (képviselők: M. Eller ügyvéd)
A többi fél az eljárásban: Közösségi Növényfajta-hivatal, Schniga GmbH
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét;
—
a Bíróság utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé ítélethozatalra, vagy másodlagosan jogerős ítélettel utasítsa el a Schniga GmbH felperes keresetét, és következésképpen erősítse meg a CPVO fellebbezési tanácsának az A-003/2007. és A-004/2007. ügyben 2007. november 21-én hozott határozatát;
—
a Bíróság rendelje el a költségek megtérítését.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező szerint a vitatott ítéletet a következők miatt kell hatályon kívül helyezni:
I. A Schniga GmbH felperes által előadott harmadik jogalap elfogadhatatlansága. A tények fellebbezés tanács általi jogellenes felülvizsgálata. A 2100/94 rendelet (1) (a továbbiakban: rendelet) 73. cikke (2) bekezdésének a megsértése.
—
A Schniga GmbH felperes által a fellebbezési tanács határozatának a megsemmisítésére irányuló és a vitatott ítéletben helyben hagyott keresetének alátámasztására előadott harmadik jogalapot elfogadhatatlannak kellett volna nyilvánítani, mivel a tényeknek a rendelet 73. cikke (2) bekezdésének rendelkezése szerint megengedhetetlen felülvizsgálatát vonja maga után.
—
A Törvényszék azáltal sértette meg a rendelet 73. cikkének (2) bekezdését, hogy jogellenesen vizsgálta felül a tények fellebbezési tanács általi, a rendelet 55. cikkének (4) bekezdése értelmében vett egyedi esetekben történő felhívás tényleges tartalmára és arra vonatkozó értékelését, hogy a felperes hogyan értette ezt a felhívást.
II. A 2100/94 rendelet (a továbbiakban: rendelet) 61. cikke (1) bekezdésének b) pontjával és 80. cikkével összefüggésben értelmezett 55. cikke (4) bekezdésének a megsértése.
—
A Törvényszék tévesen állapította meg (vagy fogadta el hallgatólagosan), hogy a rendelet 55. cikkének (4) bekezdése a Hivatalra olyan hatáskört ruház, hogy egyedi esetekben nem csak a bizonyos időn belül benyújtandó anyagok minőségére való utalással, hanem az ilyen minőség bizonyítékára való utalással is felhívásokat tegyen, amelyeknek a nem teljesítése a bejelentésnek a rendelet 61. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti elutasításához vezet.
—
A Törvényszék tévesen állapította meg (vagy fogadta el hallgatólagosan), hogy a rendelet 55. cikkének (4) bekezdése a Hivatalra olyan hatáskört ruház, hogy egyedi esetekben a felhívásait két önálló és független felhívásra ossza fel, amelyekből az egyik magát az anyagot, a másik a minőség bizonyítékát érinti, és amely felhívások nem teljesítése a bejelentésnek a rendelet 61. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti elutasításához vezet.
—
A Törvényszék tévesen állapította meg (vagy fogadta el hallgatólagosan), hogy a rendelet 61. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 55. cikkének (4) bekezdése a Hivatalra olyan hatáskört ruház, hogy abban az esetben, ha egy adott minőségű anyag benyújtására korábban megállapított határidő már lejárt, lehetővé tegye egy anyag újabb benyújtását csupán azért, mert az ilyen anyag minőségére vonatkozó bizonyíték beküldésének határideje még nem járt le.
—
A Törvényszék tévesen állapította meg (vagy fogadta el hallgatólagosan), hogy a rendelet 61. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 55. cikkének (4) bekezdése a Hivatalra olyan hatáskört ruház, hogy lehetővé tegye egy vírusmentes anyag újabb benyújtását, ha az említett anyag benyújtására korábban megállapított határidő már lejárt, és ha végérvényesen egyértelmű, hogy az említett anyag nem volt vírusmentes.
—
A Törvényszék tévesen állapította meg (vagy fogadta el hallgatólagosan) –mivel a benyújtott anyag vírussal fertőzött volt, és ezért ezen anyagra nem lehetett növény-egészségügyi bizonyítványt küldeni, és soha nem is küldtek volna —, hogy a már benyújtott anyag hiányzó növény-egészségügyi bizonyítványának a beküldésére irányuló kérésre utaló „amint lehetséges” megfogalmazást a rendelet 55. cikkének (4) bekezdése értelmében vett egyedi esetben történő felhívásra tekintettel nem lehet határidőnek és semmi esetre sem lejáró határidőnek tekinteni, amely a bejelentésnek a rendelet 61. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti elutasításához vezet.
—
A Törvényszék tévesen állapította meg (vagy fogadta el hallgatólagosan), hogy a rendelet 55. cikkének (4) bekezdése a Hivatalra olyan teljes diszkrecionális jogkört ruház, hogy az egyedi esetekben történő felhívásai jogi pontosságával és egyértelműségével — amelynek a megsértése a bejelentésnek a rendelet 61. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti elutasításához vezet — minden további hierarchikus vagy bírói felülvizsgálat nélkül megelégedjen, továbbá a Törvényszék tévesen állapította meg (vagy fogadta el hallgatólagosan), hogy a Hivatal általi ezen diszkrecionális értékelés elvégezhető a) anélkül, hogy a bejelentő a rendelet 80. cikkének megfelelően formálisan és megfelelő időben kérte-e a jogaiban az eredeti állapot visszaállítását vagy sem, b) az e felhívás bejelentő általi tényleges értelmezésére vagy az ilyen felhívás bejelentő általi jó- vagy rosszindulatú értelmezésére való tekintet nélkül.
(1) HL L 227., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 390. o.
Full & Egal Universal Law Academy