29.1.2011
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 30/25
A Törvényszék (negyedik tanács) T-458/08. sz., Wilfer kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) ügyben 2010. szeptember 8-án hozott ítélete ellen Hans-Peter Wilfer által 2010. november 23-án benyújtott fellebbezés
(C-546/10. P. sz. ügy)
2011/C 30/42
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Hans-Peter Wilfer (képviselő: W. Prinz ügyvéd)
A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság teljes egészében helyezze hatályon kívül a Törvényszék negyedik tanácsának a T-458/08. sz. ügyben 2010. szeptember 8-án hozott ítéletét;
—
a Bíróság az ellenérdekű felet kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen fellebbezés azon ítélet ellen irányul, amelyben a Törvényszék elutasította a fellebbezőnek a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) negyedik fellebbezési tanácsa által 2008. július 25-én hozott, egy gitárfej ezüst, szürke és barna színekben való ábrázolásából álló ábrás védjegy lajstromozása iránti kérelmet elutasító határozata hatályon kívül helyezése iránti keresetét.
A fellebbező a fellebbezés alátámasztására négy fellebbezési jogalapot terjeszt elő.
A fellebbező szerint a Törvényszék nem vette figyelembe az általa először a keresetlevéllel együtt előterjesztett okiratokat, amelyeket először a keresetlevéllel együtt terjesztett elő. A fellebbező álláspontja szerint pusztán a korábbi előterjesztéseinek kiegészítéséről volt szó, ennélfogva az okiratokat figyelembe kellett volna venni.
A Törvényszék megsértette a 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját, mivel nem vette figyelembe, hogy az áru formájából álló térbeli védjegy esetén különbséget kell tenni egyrészt tömegáruk, másrészt a különleges áruk között. A különleges áruk jellemzője, hogy azok az érintett vásárlóközönség általános felfogása szerint kifejezetten az eredet megjelölését szolgáló, meghatározott részletekkel rendelkeznek. Ennek megfelelően, ebben az értelemben a megkülönböztető képesség magyarázatának nincsenek különleges követelményei. E körülmények között ezen részletek esetében már a minimális mértékű megkülönböztető képesség is elegendő. Továbbá a fellebbező szerint nem kell foglalkozni a megkülönböztető képesség kérdésével, figyelembe véve, hogy a gyakorlatban a vonós hangszerek — beleértve a hegedűket, így a Stradivarikat is —, az érintett vásárlóközönség (hivatásos- és amatőr zenészek) számára a fejük sajátos kialakításáról mindig felismerhetők. A Törvényszék azt sem vette figyelembe, hogy az olyan ábrás védjegy esetében, amely az árunak csak azt a részét mutatja be, amely rendszerint az áru ismertetőjegye — mint amilyen a gitárfej —, a megkülönböztető képességnek már minimális mértéke is elegendő.
A Törvényszék megsértette a 40/94/EK rendelet 74. cikkének (1) bekezdése alapján a tényállás hivatalból történő vizsgálatának elvét, amennyiben tévesen értelmezte a szabály/kivétel viszonyt azon kérdés vonatkozásában, hogy a gitár feje mennyiben utal annak eredetére.
Végül, a Törvényszék megsértette az egyenlőség elvét is, mivel nem vette figyelembe, hogy egyéb olyan közösségi és nemzeti védjegyek is léteznek, amelyek úgyszintén csak a gitár fejét ábrázolják.
Full & Egal Universal Law Academy