19.2.2011
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 55/18
A Törvényszék (ötödik tanács) által a T-119/06. sz., Usha Martin Ltd kontra Európai Unió Tanácsa és Európai Bizottság ügyben 2010. szeptember 9-én hozott ítélet ellen az Usha Martin Ltd által 2010. november 24-én benyújtott fellebbezés
(C-552/10 P. sz. ügy)
2011/C 55/31
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Usha Martin Ltd (képviselők: V. Akritidis, Δικηγόρος, Y. Melin, ügyvéd, E. Petritsi, Δικηγόρος)
A másik fél az eljárásban: Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező kéri, hogy a Bíróság:
1.
helyezze hatályon kívül teljes egészében a Törvényszéknek (ötödik tanács) a T-119/06. sz. ügyben 2010. szeptember 9-én hozott, fent említett ítéletét;
2.
maga hozzon jogerős ítéletet, amelynek keretében helyt ad a következők iránti kérelmeknek:
a)
a többek között Indiából származó acél drótkötelek és kábelek behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárással kapcsolatos kötelezettségvállalások elfogadásáról szóló 1999/572/EK határozat módosításáról szóló, 2005. december 22-i bizottsági határozat (1) (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítése abban a részében, amelyben az a fellebbezőre vonatkozik, és visszavonja a korábban hatályos, minimumárra vonatkozó kötelezettségvállalást, és
b)
a többek között Indiából származó acél drótkötelek és kábelek behozatalára végleges dömpingellenes vámot kivető 1858/2005/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. január 23-i 121/2006/EK tanácsi rendelet (2) (a továbbiakban: megtámadott rendelet) megsemmisítése abban a részében, amelyben a fellebbezőre vonatkozik, és a fellebbező korábbi, minimumárra vonatkozó kötelezettségvállalását visszavonó, megtámadott határozatot hatályban tartja;
vagy másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez.
3.
kötelezze a Tanácsot és a Bizottságot — a saját költségeik viselésén felül — a fellebbező részéről a jelen eljárás és a Törvényszék előtti eljárás keretében felmerült költségek viselésére is.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező érvelése szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 44.-56. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, különösen annak megállapítása tekintetében, hogy a kötelezettségvállalások elfogadását visszavonó bizottsági határozat jogszerűsége önmagában nem vitatható az arányosság elvére való hivatkozással, és a Törvényszék e tekintetben tévesen állapította meg, hogy i.) az arányosság elve nem vonatkozik a kötelezettségvállalást visszavonó határozatra, mivel az ilyen határozat per se a vámot kivető határozattal egyenértékű; és ii.) a kötelezettségvállalás megszegése önmagában elegendő az elfogadása visszavonásához, anélkül, hogy az ilyen visszavonásra az arányosság elvére vonatkozó tesztet alkalmazni kellene.
A fellebbező érvelése szerint továbbá a Törvényszék tévesen értékelte az ügy tényállását, és azt jelentős mértékben torzította annak megállapításakor, hogy „a felek között nem vitatott, hogy a kötelezettségvállalást nem tartották be”, mivel az említett állítás tévesen foglalja magában a kötelezettségvállalás megszegésének a fellebbező általi elismerését, amely a jelen ügyben a dömpingellenes alaprendelet 8. cikke értelmében nem áll fenn.
A fellebbező érvelése szerint a Törvényszék tévesen jutott arra a megállapításra, hogy a kötelezettségvállalás visszavonásának jogszerűsége nem vitatható az arányosság elvére való hivatkozással, akár amiatt, hogy a kötelezettségvállalás megszegése önmagában elegendő annak visszavonásához, akár amiatt, hogy a visszavonó intézkedés egyenértékű a vámkivető intézkedéssel. A Törvényszék ugyanis tévesen véli úgy, hogy az arányosság elve soha nem alkalmazható a kötelezettségszegés visszavonásának tárgykörében, és elmulasztja az intézkedés „nyilvánvaló alkalmatlansága” tesztjének az alkalmazását az európai bíróságok állandó ítélkezési gyakorlatával és a megtámadott ítélet bevezető pontjaival, illetve különösen 44. és 47 pontjával ellentétben. A Törvényszék tévesen állapítja meg, hogy a kötelezettségvállalás visszavonása per se nem kifogásolható a jogszerűsége tekintetében az arányosság általános elve alapján. Ezenfelül a Törvényszék azáltal, hogy tévesen állapította meg, hogy a felek között nem vitatott, hogy a kötelezettségvállalást nem tartották be, és azáltal, hogy azt feltételezte, hogy a dömpingellenes alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése értelmében a kötelezettségvállalást megszegték, nyilvánvalóan torzította az ügynek a fellebbező által előadott tényállását, és ezért tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy tévesen értékelte a fellebbező érvelését.
(1) HL 2006. L 22., 54. o.
(2) HL 2006. L 22., 1. o.
Full & Egal Universal Law Academy