26.2.2011
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 63/19
2010. november 30-án benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Németországi Szövetségi Köztársaság
(C-562/10. sz. ügy)
2011/C 63/37
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperes: Európai Bizottság (képviselők: F.W. Bulst és I. Rogalski meghatalmazottak)
Alperes: Németországi Szövetségi Köztársaság
Kereseti kérelmek
—
A Bíróság állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság megsértette az EUMSZ 56. cikkből eredő kötelezettségeit, mivel
1.
az SGB XI. 34. §-a (1) bekezdése 1. pontjának szövege szerint abban az esetben, ha az ápolásra szoruló személy az Európai Unió más tagállamában ideiglenes jelleggel tartózkodik, az ápolási díjra való jogosultságot legfeljebb csak hat hétre biztosítja;
2.
az ápolásra szoruló személynek az Európai Unió más tagállamában való ideiglenes tartózkodása során igénybe vett és az Európai Unió más tagállamában honos szolgáltató által nyújtott ápolási szolgáltatások költségeinek megtérítését nem a Németországban nyújtott természetbeni ápolási ellátásokkal egyező mértékben írja elő, illetve az SGB XI. 34. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában kizárja;
3.
az ápolásra szoruló személynek az Európai Unió más tagállamában való ideiglenes tartózkodása során az ápolási segédeszközök bérleti költségeit nem téríti meg, illetve a költségtérítést az SGB XI. 34. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában kizárja abban az esetben is, ha ezeket Németországban megtérítenék, vagy ápolási segédeszközöket bocsátanának rendelkezésre, és a térítés nem eredményezné a Németországban nyújtott ellátások kétszeres igénybevételét vagy más jellegű növekedését;
—
a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen kereset tárgyát az ápolási biztosításról szóló német szabályozás képezi, amely szerint azok az ápolásra szoruló személyek, akik Németországban a törvényes (szociális) ápolási biztosítás ellátásaiban részesülnek, ezen ellátásokat nem igényelhetik ugyanolyan mértékben, ha ideiglenesen egy másik tagállamba mennek, és ott ápolási szolgáltatásokat vagy ápolási díjat vesznek (vennének) igénybe. Az Európai Unió más tagállamában való ideiglenes tartózkodás esetében a természetbeni ápolási ellátásokat, az ápolási díjat és az ápolási segédeszközöket szabályozó vitatott rendelkezések jelentősen alacsonyabb szintű ellátásokat írnak elő, mint a Németországban történő ápolás esetében.
A Bizottság álláspontja az, hogy a szóban forgó rendelkezések nem egyeztethetők össze az EUMSZ 56. cikkel, mivel jelentősen megnehezítik az ápolási szolgáltatások igénybevételét az Európai Unió más tagállamában, és ezt nyomós közérdek nem igazolja, illetve nem is követeli meg. Az ápolási szolgáltatások, mint például a segédeszközök ápolási célú bérlete is, díjazás ellenében nyújtott szolgáltatások, és ezért az EUMSZ 56. cikk szerinti szolgáltatásnak minősülnek. Így ezek a szolgáltatásnyújtási szabadság rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak. Az Európai Unió más tagállamában felmerült orvosi kezelés költségeinek megtérítésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatában a Bíróság hangsúlyozta, hogy a tagállamoknak a szociális biztonsági rendszereik kialakítására vonatkozó hatáskörük gyakorlása során figyelembe kell venniük a közösségi jogot. Ezért az a körülmény, hogy valamely szabályozás a szociális biztonság területéhez tartozik, nem zárja ki az EUMSZ 56. cikk alkalmazását.
Az ápolási díjról szóló rendelkezések tekintetében a (hátrányosan) megkülönböztető korlátozás abban rejlik, hogy az ápolási díjra való jogosultság, amennyiben a biztosított külföldön tartózkodik, legfeljebb csak hat hétre szól. Így ezen időtartamot követően az ápolásra szoruló személyek nehezen tudnak ápolási szolgáltatásokat igénybe venni külföldön.
A természetbeni ápolási ellátásról szóló rendelkezések tekintetében a (hátrányosan) megkülönböztető korlátozás abban rejlik, hogy az ápolásra szoruló személynek az Európai Unió más tagállamában való ideiglenes tartózkodása során igénybe vett és az Európai Unió más tagállamában honos szolgáltató által nyújtott ápolási szolgáltatások költségeinek megtérítését nem írják elő, illetve kizárják. Az a körülmény sem befolyásolja e minősítést, hogy — amint a német kormány állítja — azon intézmények természetbeni ápolási ellátásainak költségeit sem vállalják át belföldön, amelyekkel az ápolási pénztár nem kötött ellátási szerződést. Németországban ugyanis számos olyan szolgáltató van, amely ellátási szerződést kötött. Ezzel szemben a Bizottság tudomása szerint az Európai Unió más tagállamában egyáltalán nincs ilyen szolgáltató. Ennyiben a biztosítottak (illetve az ápolásra szoruló személyek) számára alapvetően kizárt, hogy a szociális ápolási biztosítás terhére természetbeni ápolási ellátásokat vegyenek igénybe más tagállamban, holott ez Németországban — még ha nem is minden szolgáltatónál — lehetséges.
Végül az ápolási segédeszköz-ellátásról szóló rendelkezések tekintetében a (hátrányosan) megkülönböztető korlátozás abban rejlik, hogy az ilyen ápolási segédeszközöknek az Európai Unió más tagállamában történt bérletének (és felhasználásának) költségeit nem térítik meg abban az esetben sem, ha ezeket a németországi ápolás során átvállalnák.
A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 56. cikkben biztosított szolgáltatásnyújtási szabadság nemcsak azt igényli, hogy hárítsanak el minden, a szolgáltatásnyújtó állampolgárságán alapuló hátrányos megkülönböztetést, hanem megköveteli valamennyi korlátozás megszüntetését akkor is, ha azok különbségtétel nélkül vonatkoznak a nemzeti és az egyéb tagállamokból származó szolgáltatókra, amennyiben e korlátozások alkalmasak arra, hogy akadályozzák vagy zavarják egy másik tagállamban honos szolgáltató tevékenységét, ahol az jogszerűen nyújt hasonló szolgáltatásokat.
A német kormány részéről igazolás céljából előterjesztett indokok — a közegészség és az ápolási biztosítás pénzügyi egyensúlyának védelme — nem alkalmasak arra, hogy igazolják a szolgáltatásnyújtási szabadság szóban forgó korlátozását.
Egyrészről a korlátozó rendelkezések messze meghaladják azt, ami a kérdéses szolgáltatások minőségének megőrzéséhez vagy az egészség védelméhez szükséges lehet. Így az Európai Unió más tagállamában felmerült költségek megtérítését általában és bármiféle minőségellenőrzéstől függetlenül zárják ki. Ennélfogva abban az esetben sem térítik meg a költségeket, ha az ápolási ellátásokat megfelelő minőségben nyújtják, és szóba sem kerül az ápolásra szoruló személy egészségének veszélyeztetése.
Másrészről a német rendelkezések, amelyek kizárják a külföldön felmerült költségek megtérítését, és minden esetben jelentősen elmaradnak attól a szinttől, amely Németországban megtérítésre kerül, nem szükségesek ahhoz, hogy kiküszöböljék a szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlyának súlyos veszélyeztetését. Ahhoz, hogy megakadályozzák a szolgáltatásnyújtási szabadság korlátozását, az ápolási ellátások igénybevételével felmerült költségeket végeredményben csak olyan mértékben kell megtéríteni, amely mértékben azokat Németországban is megtérítik.
Full & Egal Universal Law Academy