26.2.2011
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 63/21
A Törvényszék (hatodik tanács) T-166/07. és T-285/07. sz., Olasz Köztársaság kontra Európai Bizottság egyesített ügyekben 2010. szeptember 13-án hozott ítélete ellen az Olasz Köztársaság által 2010. december 2-án benyújtott fellebbezés
(C-566/10. P. sz. ügy)
2011/C 63/38
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Fellebbező: Olasz Köztársaság (képviselők: G. Palmieri és P. Gentili avvocato dello Stato)
A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Litván Köztársaság és Görög Köztársaság
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56., 58. és 61. cikke alapján helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-166/07. és T-285/07. sz. egyesített ügyekben 2010. szeptember 13-án hozott ítéletét, amelyben a Törvényszék a fellebbezőnek a következő kiírások megsemmisítése iránti kérelmeiről határozott:
1.
az informatika, kommunikáció és média területén 125 (AD 5) tanácsosból álló tartaléklista létrehozására irányuló EPSO/AD/94/07 nyílt versenyvizsga kiírása, valamint
2.
a kommunikáció és informatika területén 110 (AST 3) asszisztensből álló tartaléklista létrehozására irányuló EPSO/AST/37/07 nyílt versenyvizsga kiírása,
amely mindkét kiírást az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2007. február 28-i C 45. A. számú, angol, francia és német kiadásában tették közzé;
3.
az „informatika” (könyvtár/dokumentáció) területén (AD 5) tanácsosokból álló tartaléklista létrehozására irányuló EPSO/AD/95/07 nyílt versenyvizsga kiírása,
amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2007. május 8-i C 103. A. számú angol, francia és német kiadásában tették közzé;
—
a Bíróság a jogvitában maga hozzon határozatot, és a fent említett kiírásokat semmisítse meg;
—
a Bíróság a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező fellebbezésének alátámasztására hét jogalapra hivatkozik.
Az első jogalappal azt kifogásolja, hogy a megtámadott ítélet sérti a nyelvek meghatározásáról szóló 1/58/EGK tanácsi rendelet (1) 6. cikkével összefüggésben értelmezett EUMSZ 342. cikkből eredő, a nyelvhasználat meghatározására vonatkozó hatásköri szabályokat. A Tanács az 1/58 rendelet 6. cikkében valóban átruházta a Közösség intézményeire azon hatáskört, hogy eljárási szabályzataikban határozzák meg a nyelvhasználatra vonatkozó részletes szabályokat. A Törvényszék azonban tévesen állapította meg, hogy a Bizottság egyszerű versenyvizsga-kiírásokban is szabályozhatja saját nyelvhasználatának bizonyos szempontjait.
A második jogalap azon érvelést vitatja, amellyel a Törvényszék megállapította, hogy nem sérült az 1/58 rendelet 1., 4. és 5. cikke. A fellebbező több tekintetben is vitatja azon álláspontot, miszerint a versenyvizsga-kiírások nem minősülnek a 4. cikk értelmében vett általánosan alkalmazandó okmányoknak, és ezáltal nem terjed ki azokra e rendelet általános szabályozása. A Törvényszék álláspontját közvetetten a tisztviselők személyzeti szabályzatának különböző elemei is cáfolják.
A harmadik jogalappal a fellebbező az ítéletet annyiban kifogásolja, amennyiben a Törvényszék megállapította, hogy azon tény, hogy a kérdéses versenyvizsga-kiírásokat csupán három nyelven tették teljes egészében közzé, nem sérti az EK 12. cikket (jelenleg EUMSZ 18. cikk), és nem sérti az Unió alapjogi chartájának 22. cikke, az EU 6. cikk (3) bekezdése, az 1/58 rendelet 5. cikke és a tisztviselők személyzeti szabályzata III. melléklete 1. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében vett többnyelvűség elvét. A fellebbező szerint azon tény, hogy később összefoglaló kiírásokat is közzétettek a kiírások francia, német és angol nyelven való teljes egészében való közzétételére utalva, a Törvényszék álláspontjával ellentétben nem volt alkalmas annak elkerülésére, hogy az említett nyelvektől eltérő nyelvű pályázók ne kerüljenek hátrányosan megkülönböztető helyzetbe. A kiírások említett későbbi közzétételének figyelembevételével a Törvényszék megsértette továbbá az EUMSZ 263. cikkét is, mivel az általa vizsgált jogi aktus jogszerűségét kizárólag a jogi aktusnak a meghozatala időpontjában való szövege alapján kell megítélni, anélkül hogy későbbi tényezők szerepet játszhatnának.
A negyedik jogalap arra vonatkozik, hogy jogszerű-e az, hogy versenyvizsgához „második nyelvként” csak három nyelv került kiválasztásra. Azon megfontolások, amelyekkel a Törvényszék tagadta, hogy a Bizottság választása hátrányosan megkülönböztető vagy méltánytalan, többek között számos rendelkezést sértenek (úgymint az 1/58 rendelet 1. és 6. cikkét, valamint a tisztviselők személyzeti szabályzata 1d. cikkének (1) és (6) bekezdését, 27. cikkének (2) bekezdését és 28. cikkének f) pontját), amelyekben a többnyelvűség elvét az Unió intézményein belül is rögzítették. A Törvényszék álláspontjával ellentétben nem a fellebbezőnek kellett bizonyítania, hogy esetleges eltérések nem voltak alkalmazhatók, hanem a Bizottságnak kellett volna megindokolnia ezzel kapcsolatos választását.
Az ötödik jogalappal a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy nem sérült a bizalomvédelem elve, mivel tagadta, hogy a Bizottságnak a versenyvizsgák területén folytatott többéves gyakorlata a potenciális pályázókban jogos bizalmat keltett a versenyvizsgák bizonyos szabályait illetően.
A hatodik jogalappal a fellebbező úgy érvel, hogy a Törvényszék annak megállapításával, hogy az adminisztráció nem volt köteles arra, hogy a vitatott versenyvizsga-kiírásokban igazolja a három alkalmazandó nyelv kiválasztását, megsértette az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdését, amely szerint minden jogi aktusnak indokolást kell tartalmaznia.
Végül a hetedik jogalap lényeges, a kiírások jellegét és célját érintő rendelkezéseknek, különösen a tisztviselők személyzeti szabályzata 1d. cikke (1) és (6) bekezdésének, 28. cikke f) pontjának, valamint 27. cikke (2) bekezdésének megsértésére vonatkozik. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy nem kizárólag a vizsgabizottság feladata a pályázók nyelvismeretének értékelése, mivel a kiírást közzétevő hatóság előzetesen pusztán nyelvi alapon elvégezheti az érdekeltek előválogatását.
(1) Az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló első, 1/58/EGK tanácsi rendelet (HL 17., 1958.10.6., 385. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 3. o.).
Full & Egal Universal Law Academy