5.3.2011
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 72/5
2010. december 9-én benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Németországi Szövetségi Köztársaság
(C-574/10. sz. ügy)
2011/C 72/08
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperes: Európai Bizottság (képviselők: G. Wilms és C. Zadra meghatalmazottak)
Alperes: Németországi Szövetségi Köztársaság
Kereseti kérelmek
—
A Bíróság állapítsa meg, hogy az alperes — mivel Niedernhausen önkormányzata az Autalhalle felújításával kapcsolatos építészeti szolgáltatásokra irányuló szerződést európai szintű közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül ítélte oda — nem teljesítette a 2004/18/EK irányelv (1) 23-55. cikkével összefüggésben értelmezett 2., 9. és 20. cikkéből eredő kötelezettségeit;
—
a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen kereset azon visszterhes, építészeti szolgáltatásokra irányuló szolgáltatási szerződésekre vonatkozik, amelyeket Niedernhausen városa ajánlatkérőként kötött egy tervezőirodával. Annak ellenére, hogy a szóban forgó valamennyi építészeti szolgáltatás ugyanazon építési beruházás, nevezetesen egy önkormányzati tulajdonú épület (az Autalhalle) felújítására irányul, azokat külön-külön, az épület különböző részeinek tervezésére irányuló szolgáltatásként ítélték oda ugyanazon tervezőiroda számára európai szintű közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül. Így a szerződések értékét is egyenként határozták meg az egyes szerződések vonatkozásában.
A szóban forgó építészeti szolgáltatásokra vonatkozó szerződések olyan visszterhes szerződések, amelyeknek a tárgya a 2004/18/EK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerinti szolgáltatásnyújtás. Az építészeti szolgáltatások az irányelv IIA. melléklete 12. kategóriájának megfelelően prioritást élvező szolgáltatások.
A Bizottság álláspontja szerint a szóban forgó tervezési szolgáltatások egy egységes szerződést képeznek, amelynek a több elkülönült szerződéssé való felosztását semmilyen objektív indok nem igazolja. A szóban forgó szerződések olyan részszolgáltatásokra vonatkoznak, amelyek egy és ugyanazon épülettel kapcsolatosak, amelynek a felújítását egy globális projektként tervezték meg, hagyták jóvá és valósították meg. Valamennyi szolgáltatás ezt a kizárólagos célt szolgálta és azok egymáshoz szorosan kapcsolódtak mind földrajzi, mind gazdasági, mind pedig funkcionális szempontból. A szerződés értékét ezért a felújítási munkálatok keretében nyújtott valamennyi építészeti szolgáltatás teljes értéke alapján kellett volna meghatározni. A jelen esetben a szerződés értéke tehát meghaladta volna a 2004/18/EK irányelv 7. cikkének b) pontjában előírt értékhatárt, így európai szintű közbeszerzési eljárást kellett volna lefolytatni.
Az Autalhalle strukturális felújítása esetében az európai közbeszerzési jog értelmében egy egységes építési beruházásra irányuló szerződésről van szó. Ebből legalábbis alaposan vélelmezhető, hogy az ehhez kapcsolódó tervezési tevékenységet szintén egységes szerződésnek kell tekinteni. Amennyiben az építészeti szolgáltatások egy egységes építési beruházásra irányuló szerződéshez tartoznak, mint a jelen esetben, és azok tartalmát az építési beruházásra irányuló szerződés tárgya határozza meg, nincs ésszerű oka egy ettől eltérő számítási mód alkalmazásának. Az építészeti szolgáltatások ekkor bizonyos értelemben járulékos szolgáltatások az építési beruházáshoz képest. A Bizottság nem érti, hogy egy egységes építési területhez miért lenne szükséges több részre bontott építészeti szolgáltatás igénybevétele.
A Bíróság az egységes szerződésre utaló jelként értékeli a szerződés tárgyát képező különböző elemek egységes gazdasági és műszaki funkcióját. Jóllehet a fent hivatkozott funkcionális megközelítés szempontja az építési beruházások vonatkozásában került kidolgozásra, a Bizottság úgy véli, hogy a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések esetében is alkalmazandó. Az épület különböző részeire vonatkozó tervezési szolgáltatások műszaki és gazdasági egységének szempontja a jelen esetben teljesül, mivel egy és ugyanazon épület felújításáról van szó.
A szerződés kvázi önkényes felosztása az irányelv hatékony érvényesülését is akadályozná. Így ugyanis a szerződés értékét sokszor mesterségesen az értékhatárok alá lehetne csökkenteni, ami az irányelv hatályát szűkítené. Az állandó ítélkezési gyakorlatában a Bíróság hangsúlyozza a közbeszerzési irányelvek fontosságát a szolgáltatások szabad áramlása, valamint az uniós szinten megvalósuló tisztességes verseny érdekében. Az egységes szolgáltatási szerződések önkényes és műszakilag indokolatlan „feldarabolása” aláásná e célokat.
A szerződés több építési szakaszra történő felosztását alátámasztó költségvetési indokok sem igazolhatják az egységes szerződés értékének mesterséges felosztását. Ellentétes lenne ugyanis az európai közbeszerzési irányelvek céljával, ha valamely pusztán költségvetési okokból több szakaszban kivitelezett projektet pusztán ez okból több önálló szerződésnek lehetne tekinteni, és így ki lehetne vonni az irányelv hatálya alól. Az irányelv 9. cikkének (3) bekezdése éppen hogy tiltja az egységes szerződések ilyen mesterséges felosztását.
Összefoglalva meg kell állapítani, hogy a szóban forgó szerződések egységes szerződésnek minősülnek, amelynek az értéke a szerződés odaítélésekor meghaladta az irányelvben meghatározott értékhatárt. A szerződés vonatkozásában ezért európai szintű ajánlati felhívást kellett volna közzétenni, és a szerződést az irányelvben előírt eljárás szerint kellett volna odaítélni. Mivel nem így történt, az alperes megsértette a 2004/18/EK irányelvet.
(1) Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.)
Full & Egal Universal Law Academy