EUR-Lex -  62010TN0564 - HU

19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 55/25

2010. december 15-én benyújtott kereset — Quimté és de Mello kontra Bizottság

(T-564/10. sz. ügy)

2011/C 55/46

Az eljárás nyelve: portugál

Felek

Felperesek: Quimté — Comércio e Industria Química S.A. (Lordelo, Portugália) és José de Mello — Sociedade Gestora de Participações Sociais, S.A.(Lisszabon) (képviselők: J. Calheiros ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

—

Az EUMSZ 264. cikkre figyelemmel a Törvényszék semmisítse meg részlegesen a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által a 2010. október 8-i iratban elfogadott bizottsági határozatot — hivatkozás BUDG/C5/MG s737983 — abban a részében, amelyben előírja, hogy a megkövetelt pénzügyi garanciát hosszú lejáratú „AA” minősítésű banknak kell nyújtania;

—

A Törvényszék kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztására a felperesek a következő jogalapokra hivatkoznak:

1.    A lényeges alaki szabályok megsértésén alapuló első jogalap: a 2010. október 8-án elfogadott határozat indokolásának hiánya.

E jogalap keretében a felperesek a következőkre hivatkoznak:

—

az EUMSZ 296. cikkre figyelemmel valamennyi aktust, a határozatokat is beleértve, szükségszerűen indokolni kell; a 2010. október 8-i határozat semmiféle olyan indokolást nem tartalmaz, amely alátámasztaná a garanciát nyújtó bank minősítésének követelményét;

—

tekintettel a szükséges minősítés szintjére, ezen indokolást fel kellett volna tüntetni, annál is inkább, mivel mérlegelési jogkörről lévén szó, az indokolási kötelezettség magasabb szintű a szabályozott jogkörök gyakorlására vonatkozó kötelezettségnél;

—

másfelől, a határozat semmiféle olyan közösségi (és belső) jogszabályra nem hivatkozik, amelyen a szóban forgó követelmény alapulhat; tekintettel az indokolás szóban forgó hiányára, a határozatot e részében meg kell semmisíteni;

2.    A Szerződés megsértésén alapuló második jogalap: az arányosság elve

E jogalap keretében a felperesek a következőket állítják:

—

az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2002. december 23-i 2342/2002/EK rendelet (HL L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet 4. kötet 145. o.) 85. cikke értelmében a fizetési póthatáridő engedélyezése tekintetében „a Közösség jogainak védelme érdekében az adós olyan pénzügyi biztosítékot nyújt, amely fedezi a tartozás hátralékos összegét mind a tőke, mind pedig a kamatok vonatkozásában, és amelyet az intézmény számvitelért felelős tisztviselője elfogad”; a kamatok, amelyeket a hivatkozott garancia nyújtásával szándékoznak biztosítani, a Közösség jogai, ebben az esetben a fizetendő összegek beszedésének joga;

—

a Bizottság által megkövetelt feltételekkel valamely hitelintézet által kibocsátott bankgarancia a fizetendő összegek megfizetése biztosításának megfelelő formája; ugyanis a portugál igazságszolgáltatási rendszer (és általában az Európai Unió más országai igazságszolgáltatási rendszereinek) egésze a legkülönbözőbb helyzetekben elfogadja a bankgarancia nyújtását, a bírósági határozatok végrehajtása felfüggesztésének eseteit is beleértve;

—

a jelen ügyben a felperesek által ajánlott (és a Bizottság által el nem fogadott) garanciát a Banco Comercial Português, S.A. bocsátotta ki, amelynek székhelye az Európai Unióban található, és az ugyanezen közösségi intézmények által meghatározott felügyeleti és konszolidációs szabályok alá tartozik; ezért semmi nem igazolja a Közösség jogai védelmének tekintetében azon lehetőség megtagadását, hogy a garanciát a hivatkozott bank bocsássa ki, és annak követelését, hogy a garanciát hosszúlejáratú „AA” minősítéssel rendelkező bank bocsássa ki;

—

ehhez járulnak még azok a közismert konjunkturális körülmények, hogy a portugál bankok minősítését nemrégiben a Portugál Köztársaság minősítésének módosítása befolyásolta; ily módon jelenleg nincs egyetlen, portugáliai székhellyel rendelkező bank, amely megfelel a Bizottság által megkövetelt minősítési kritériumoknak (hosszú lejáratú „AA”);

—

a Bizottság határozata ily módon nem felel meg a szükségesség feltételének (amely az arányosság elvének egyik lényeges eleme), tekintve, hogy az összes lehetséges eszköz közül azt választotta, amely a jelenlegi konjunkturális helyzetben a felperesek érdekeit leginkább sérti;

—

ily módon nyilvánvaló aránytalanság van a Bizottság által megkövetelt feltétel (hosszú lejáratú „AA” minősítéssel rendelkező európai bank által kibocsátott garancia) és az általa követett cél (a Közösségnek az összegek megfizetésére vonatkozó joga védelme), ezért a Bizottság határozatát ebben a részében meg kell semmisíteni.

Full & Egal Universal Law Academy