JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2013. január 31. ( 1 )
C‑267/11. P. sz. ügy
Európai Bizottság
kontraLett KöztársaságTovábbi fél az eljárásban:
Cseh Köztársaság
„Fellebbezés — 2003/87/EK irányelv — Üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere — Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek a 2008–2012‑es időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási terve Lettországban — Új terv — A Bizottság hallgatása”
I – Bevezetés
1.
Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló 2003/87 irányelvnek a jelen fellebbezésre irányadó változata szerint ( 2 ) a tagállamoknak a kibocsátható mennyiségi egységekre vonatkozó nemzeti kiosztási tervet kellett kidolgozniuk, és azt be kellett nyújtaniuk a Bizottságnak. Ez utóbbi a tervet három hónapon belül egészben vagy részben elutasíthatta. A Törvényszék állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban abból indult ki, hogy a terv véglegessé vált, és jogszerűségi vélelem fűződött hozzá, amely lehetővé tette a tagállam részére a terv végrehajtását, amennyiben a Bizottság a három hónapos határidőn belül nem nyilatkozott. ( 3 )
2.
Jelen ügyben a Bizottság a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó lett tervet először időben utasította el. Később Lettország új tervet küldött meg, amely többek között sokkal több kibocsátható mennyiségi egység kiosztására vonatkozott, mint amennyit a Bizottság első határozatában engedélyezett.
3.
Ezt a tervet a Bizottság nem három hónapon belül, hanem jóval később utasította el. A Törvényszék Lettország keresete alapján megállapította, hogy az új lett terv a három hónapos határidő leteltével végelegessé vált, és megsemmisítette a Bizottság elutasító határozatát. ( 4 )
4.
A Bizottság ezt az ítéletet vitatja. Tisztázandó, hogy véglegessé válik‑e egy ilyen tervelőirányzat a megküldésétől számított három hónap után, amennyiben a Bizottság azt nem kifogásolja.
II – Jogi háttér
5.
A 2003/87 irányelv az éghajlat védelmére vonatkozó nemzetközi megállapodásokat ülteti át. Ezek az Egyesült Nemzetek New Yorkban 1992. május 9‑én elfogadott éghajlat‑változási keretegyezménye, amelyet az Európai Közösség nevében a Tanács az 1993. december 15‑i 94/69/EK határozattal ( 5 ) hagyott jóvá, és a keretegyezmény 1997. december 11‑én elfogadott Kiotói Jegyzőkönyve (1/CP.3 határozat „[az UNFCCC] Kiotói Jegyzőkönyvének elfogadása”), melyet a 2002/358/EK határozat ( 6 ) hagyott jóvá.
6.
A 2003/87 irányelv 1. cikke a következőket írja elő:
„Ez az irányelv az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony és gazdaságilag eredményes csökkentésének ösztönzése érdekében létrehozza a Közösségben az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei kereskedelmének rendszerét.”
7.
A 2003/87 irányelv 9. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A 11. cikk (1) és (2) bekezdésében említett minden egyes időszak vonatkozásában, minden tagállam kidolgozza saját nemzeti tervét, hogy összesen hány egységet kíván az adott időszakra kiosztani és azokat miként kívánja kiosztani. A tervet tényszerű és átlátható követelményrendszerre kell alapozni, ideértve a III. mellékletben felsoroltakat, illetve a közvélemény észrevételeinek megfelelő figyelembevételét. A Bizottság, a Szerződés sérelme nélkül legkésőbb 2003. december 31‑ig kidolgozza a III. mellékletben felsorolt követelmények végrehajtásához szükséges iránymutatást.
A 11. cikk (1) bekezdésében említett időszakra vonatkozó tervet legkésőbb 2004. március 31‑ig kell közzétenni, valamint a Bizottságot és a többi tagállamot arról értesíteni. Az azt követő időszakokra vonatkozó terveket legalább 18 hónappal a tárgyidőszakot megelőzően kell közzétenni, valamint a Bizottságot és a többi tagállamot azokról értesíteni.
(2) […]
(3) A Bizottság a tagállam nemzeti kiosztási tervéről szóló (1) bekezdés szerinti értesítés megküldésétől [helyesen: A Bizottság a tagállam nemzeti kiosztási tervéről szóló értesítésnek az (1) bekezdésnek megfelelően történt megküldésétől] számított három hónapon belül elutasíthatja az adott tervet vagy annak egy részét, amennyiben az nem áll összhangban a III. mellékletben felsorolt követelményekkel vagy a 10. cikk tartalmával. A tagállam csak akkor hozhatja meg a 11. cikk (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott határozatokat, ha a Bizottság elfogadta a javasolt módosításokat. A Bizottság az elutasító határozatát megindokolja.”
8.
A 2003/87 irányelv 11. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A 2008. január 1‑jével kezdődő ötéves időszakra, valamint az azt követő ötéves időszakokra vonatkozóan minden tagállam eldönti, hogy az adott időszakra hány egységet fog kiosztani összesen, valamint megkezdi az egységek egyes létesítmények üzemeltetői számára történő kiosztására irányuló eljárást. Ezt a döntést a tagállam saját, a 9. cikknek megfelelően elkészített és a 10. cikkel összhangban álló nemzeti kiosztási terve alapján, a közvélemény észrevételeinek megfelelő súlyú figyelembevételével kell meghozni, legalább 12 hónappal a tárgyidőszak kezdete előtt.”
9.
Az irányelv III. melléklete tizenkét követelményt sorol fel a nemzeti kiosztási tervre vonatkozóan. A III. melléklet szerinti (1)–(3) követelmény a következőképpen rendelkezik:
„(1)
Az adott időszakra kiosztandó kibocsátási egységek összegének összhangban kell állnia az adott tagállamnak a 2002/358/EK határozat és a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti kibocsátáscsökkentési kötelezettségével, figyelembe véve egyfelől azt, hogy az ezen irányelv hatályán kívül eső forrásokból származó kibocsátásokhoz képest a fenti kibocsátási egységek a teljes kibocsátás mekkora hányadát képviselik, másfelől pedig a nemzeti energiapolitikát, továbbá összhangban kell állnia a nemzeti éghajlat változási programmal. A kiosztandó kibocsátási egységek teljes mennyisége nem lehet több mint amennyi az e mellékletben meghatározott követelmények szigorú alkalmazásához valószínűleg szükséges. 2008 előtt e mennyiséget össze kell hangolni az egyes tagállamoknak a 2002/358/EK határozat és a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti céljai elérése vagy túlteljesítése érdekében követendő kibocsátáscsökkentési ütemmel.
(2)
A kiosztandó kibocsátási egységek teljes mennyiségét össze kell hangolni a Közösségnek a 93/389/EGK határozat értelmében vállalt kötelezettségei teljesítéséhez a tagállamok által vállalt hozzájárulások valós és tervezett előrehaladásának értékelésével.
(3)
A kiosztandó kibocsátási egységek mértékének összhangban kell állnia az e rendszer hatálya alá eső tevékenységek kibocsátáscsökkentési potenciáljával, beleértve a technológiai potenciált is. A tagállamok kibocsátási egységeik kiosztását alapozhatják az egyes tevékenységek termékenkénti átlagos üvegházhatású gáz kibocsátására és az egyes tevékenységekben elérhető eredményekre.”
III – A jogvita előzménye
10.
2006. augusztus 16‑i levelében a Lett Köztársaság a 2003/87 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének megfelelően értesítette az Európai Közösségek Bizottságát a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervéről (a továbbiakban: NKT). Az NKT szerint a Lett Köztársaság a 2003/87 irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó nemzeti iparának átlagosan évi 7763883 millió szén‑dioxid tonnaegyenértéket szándékozott kiosztani.
11.
A Bizottság ezt a tervet 2006. november 29‑én utasította el. A Bizottság a közösségi rendszer keretében kiosztandó kibocsátási egységek teljes mennyiségének 4480580 millió szén‑dioxid tonnaegyenértékkel 3283303 millió szén‑dioxid tonnaegyenértékre való csökkentését követelte meg.
12.
2006. december 29‑i levelében a Lett Köztársaság a Bizottságnak egy felülvizsgált NKT‑t küldött meg, amely összesen átlagosan évi 6253146 millió szén‑dioxid tonnaegyenérték kiosztását írta elő.
13.
2007. március 30‑i angol nyelven írt levelében a Bizottság megállapította, hogy a felülvizsgált NKT‑ben szereplő információk hiányosak, és felszólította a Lett Köztársaságot, hogy adjon választ egyes kérdésekre, és nyújtson számára kiegészítő információkat. A lett választ követően a Bizottság 2007. július 13‑án elfogadta a Lett Köztársaság által a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően közölt, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeire vonatkozó nemzeti kiosztási terv módosításáról szóló, 2007. július 13‑i C(2007) 3409 bizottsági határozatot (a továbbiakban: vitatott határozat). A Bizottság megállapította, hogy a tervben előírt kibocsátásiegység‑kiosztás a megengedett összmennyiséget 2825030 millió szén‑dioxid tonnaegyenértékkel haladja meg.
IV – A Törvényszék előtti eljárás és a felek kérelmei
14.
Lettország keresetet nyújtott be a vitatott határozat ellen, amelyben Litvánia és Szlovákia támogatta. Az Egyesült Királyság a Bizottságot támogatta:
15.
A Törvényszék a négy kereseti jogalap közül csak az egyikkel, azaz azzal a kifogással foglalkozott, amely szerint a Bizottság határozatát nem a határidőnek megfelelően hozta meg. A Törvényszék megállapította, hogy az új lett NKT a megküldését követő három hónap lejártával véglegessé vált, mivel a Bizottság időben nem kifogásolta azt. Erre tekintettel a Törvényszék a vitatott határozatot a T‑369/07. sz., Lettország kontra Bizottság ügyben 2011. március 22‑én hozott ítéletével (a továbbiakban: megtámadott ítélet) megsemmisítette.
16.
A Bizottság azt az ítéletet vitatja, és azt kéri, hogy a Bíróság:
1.
helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet; és
2.
kötelezze a Lett Köztársaságot a költségek viselésére.
17.
A Lett Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést.
18.
Lettország kérelmét a Cseh Köztársaság támogatja, akinek beavatkozását a Bíróság elnöke 2011. szeptember 29‑i végzésével engedélyezte.
19.
Az érintettek írásban és – a Cseh Köztársaság kivételével – a 2013. január 16‑i tárgyaláson szóban is előterjesztették észrevételeiket.
V – Jogi elemzés
A – A fellebbezésről
20.
A 2003/87 irányelvnek az alapeljárásban alkalmazandó változata szerint a tagállamok bizonyos időszakokra – jelen esetben a 2008 és 2010 közötti időszakra – a kibocsátható mennyiségi egységekre vonatkozó nemzeti kiosztási tervet, úgynevezett NKT‑t dolgoznak ki. E terveket a tagállamok a Bizottságnak küldik meg, aki a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján három hónapon belül elutasíthatja azokat, amennyiben nem felelnek meg bizonyos feltételeknek. Amennyiben a Bizottság a tervet nem utasítja el, az jogalapul szolgál a kibocsátható mennyiségi egységeknek az irányelv hatálya alá tartozó vállalkozások számára történő kiosztásához.
21.
A jelen fellebbezés az NKT második tervezetével kapcsolatos eljárást érinti, amelyet Lettország azt követően küldött meg, hogy a Bizottság az első tervezetet elutasította. A Bizottság különösen azt kifogásolja, hogy a Törvényszék az e második NKT‑ról szóló vitatott határozatot ugyanazon követelmények alapján bírálta el, mint az első tervről szóló határozatot. Ennek megfelelően először a Törvényszéknek a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének első mondata szerinti első tervtervezetről szóló határozattal kapcsolatos ítéletét ismertetem, majd azt vizsgálom meg, hogy érvényes lehet‑e ez a második tervtervezettel kapcsolatos ítéletre is.
1. Az első tervtervezetről szóló határozat
22.
A 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének első mondata nem szabályozza kimondottan azt az esetet, amikor a Bizottság a közölt tervre három hónapon belül nem válaszol.
23.
Az első közölt tervvel kapcsolatban a Törvényszék a megtámadott ítélet 47. pontjában az állandó ítélkezési gyakorlata alapján megállapítja, hogy ha a Bizottság e határidőn belül nem hoz elutasító határozatot, a terv véglegessé válik, és jogszerűségi vélelem fűződik hozzá, amely lehetővé teszi ennek a tagállam általi végrehajtását.
24.
Ez az eredmény első ránézésre meglepőnek tűnik. Hasonló szabályozás csak kivételesen – az állami támogatások jogában és az összefonódások ellenőrzése terén – fordul elő az uniós jogban. Ezekben az esetekben kimondott előírás, hogy egy közölt intézkedés, pl. egy támogatás vagy egy vállalati összefonódás engedélyezettnek minősül, ha a Bizottság az előírt határidőn belül nem nyilatkozik. ( 7 ) Ezzel ellentétben a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése nem tartalmaz megfelelő, explicit szabályozást. Egyébként a hozzájárulás vélelmezése a Bizottság által a támogatások joga szerint végzett előzetes vizsgálat esetében eredetileg nem explicit szabályon, hanem a Bíróság ítélkezési gyakorlatán alapult, amely a vizsgálat sürgősségét vette figyelembe. ( 8 )
25.
A Törvényszék által a 2003/84 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének első mondatával kapcsolatban kialakított ítélkezési gyakorlat a Bizottság NKT‑vel kapcsolatos korlátozott hatáskörét, ( 9 ) valamint a bizottsági vizsgálat szoros határidejét veszi alapul. ( 10 )
26.
A Bizottság hatásköreinek a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének első mondata szerinti szoros korlátai különösen abban mutatkoznak meg, hogy a Bizottság e rendelkezés szövege alapján csak arra jogosult, hogy a tervet három hónapos határidőn belül – kizárólag meghatározott kritériumok alapján – elutasítsa. Ezen túlmenően az elutasítást a 9. cikk (3) bekezdésének harmadik mondata szerint meg kell indokolni. A tervhez elfogadó nyilatkozat ezzel szemben nem szükséges.
27.
A határidő szükségessége a 2003/87 irányelv által előírt, Lettország és a Cseh Köztársaság által hangsúlyozott ütemtervből következik. Eszerint a tervekről a Bizottságot legalább 18 hónappal a szóban forgó időszakot megelőzően kell értesíteni, ( 11 ) és legkésőbb ezen időszak kezdete előtt 12 hónappal ki kell osztani a kibocsátható mennyiségi egységeket. ( 12 )
28.
Ha a Bizottság a határozata meghozatalára nyitva álló határidőt túllépi, fennáll a veszélye, hogy az érintett tagállam a terv végrehajtásának kötelező határidejét nem tudja betartani. Amennyiben a terv kidolgozása – mint a jelen ügyben – nyilvánvaló késedelmet szenved, még azzal a veszéllyel is számolni lehet, hogy a kiosztási időszak a terv véglegesítése előtt megkezdődik. Erről a helyzetről 2003/87 irányelv kimondottan nem rendelkezik. Ez adott esetben úgy is értelmezhető, hogy a tagállamok érintett iparágai a terv elfogadása és végrehajtása előtt egyáltalán nem bocsáthatnának ki üvegházhatást okozó gázokat.
29.
Ennélfogva a Törvényszék ítélkezési gyakorlatában alkalmazott vélelem, miszerint az először benyújtott terv a határidő lejártával elfogadottnak tekintendő, alapvetően elfogadható. Ezen ítélet jogosságáról azonban jelen esetben nem kell dönteni, mivel a Bizottság nem vitatta azt.
2. A második tervtervezetről szóló határozat jogalapjáról
30.
A Bizottság inkább a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 52–57. pontjában tett megállapításait vitatja, amely szerint Lettország új tervet nyújtott be, amelyet a Bizottságnak – akár csak az első közölt tervet – ismét a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének első mondata alapján kell megvizsgálnia.
31.
A Törvényszék Lettország és a Cseh Köztársaság egyetértésével abból indul ki, hogy a második, felülvizsgált terv közlése nem különbözik lényegesen az első terv közlésétől. Ennek megfelelően a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének első mondata szerinti határidőnek mindkét terv közlésére egyformán kell vonatkoznia.
32.
A Bizottság ezzel szemben úgy érvel, hogy ő a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének második mondata szerinti határozatot hozott, amelyre semmilyen határidő nem vonatkozik.
33.
E rendelkezés tartalma nem egyértelmű. Azt írja elő, hogy a tagállam csak akkor hozhatja meg a 11. cikk (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott határozatokat, ha a Bizottság elfogadta a javasolt módosításokat. A tagállam említett határozata a terv végrehajtásáról szól.
34.
Ha a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdése második mondatának szövegét elkülönítetten vizsgáljuk, azt gondolhatnánk, hogy egy terv csak akkor hajtható végre, ha – először is – a Bizottság módosításokat javasol hozzá, majd – másodszor – elfogadja azt. Ez az értelmezés mindenesetre értelmetlen lenne. Miért kellene minden egyes tervet szükségszerűen a Bizottság hozzájárulásával módosítani ahhoz, hogy végrehajtható legyen? Egy olyan tervet, amelyet nem kell módosítani, természetesen közvetlenül is végre lehet hajtani.
35.
E rendelkezés értelmét sokkal inkább a szövegkörnyezetéből, különösen a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének első mondatának összefüggésében lehet megfejteni. Ez csak a terveknek e rendelkezések szerinti módosítására vonatkozhat. Így két gyakorlati eset képzelhető el, azaz azon tervek módosítása, amelyeket a Bizottság elutasított, és azon tervek módosítása, amelyeket a Bizottság nem utasíott el.
36.
Ez utóbbi esetben a helyzet egyszerű. Kézenfekvő, hogy a tagállamok azon terveket, melyeket a Bizottság nem kifogásolt, a Bizottság hozzájárulása nélkül nem módosíthatják. Másképpen ugyanis megkerülnék a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdése első mondatának előírásait. A módosítások tehát csak akkor hajthatók végre, ha a Bizottság elfogadta azokat.
37.
A jelen esteben 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének második mondata szerinti határidő hiánya viszonylag problémamentes, mivel a Bizottság és az adott tagállam már alapvetően egyetértésre jutottak egy tervet illetően. Szükség esetén a tagállam először végrehajthatja azt, és később, a Bizottság egyetértésével tehet esetleges, kiegészítő módosításokat. Elegendőnek kell lennie tehát annak, ha a Bizottság az eljárást indokolatlan késedelem nélkül folytatja le.
38.
Annak a tervnek a módosítása ellenben, melyet a Bizottság elutasított, egészen más jellegű. A módosítás elkerülhetetlen a Bizottság kifogásainak elkerüléséhez. Az eredeti tervtervezetről szóló határozat ugyanakkor fokozza a rendkívüli sürgősséget. Az eredeti tervet a Bizottság ugyanis már elutasította. Tehát átmeneti végrehajtása is tilos. A terv végrehajtásának kezdetéig fennmaradó idő azonban lényegesen rövidebb, mint az első terv közlésekor.
39.
A Törvényszék tehát a megtámadott ítélet 52–57. pontjában a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének első mondata szerinti határidőt és a határidő elmulasztásának jogkövetkezményeit alkalmazza a második mondat szerinti határozatra: minden értesítés, vonatkozzék akár egy tervtervezetre, akár módosításokra, a határidő megkezdéséhez vezet. Amennyiben a Bizottság a határidőn belül nem nyilatkozik, a módosítások véglegessé válnak.
40.
A Törvényszék ugyanakkor a megtámadott ítélet 52. és 53. pontjában nem veszi figyelembe, hogy a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdése első és második mondatának szövege értelmében a tervek és a módosítások közlésének eltérő jogkövetkezményei vannak. Egy tervet a Bizottság csak elutasíthat, míg a módosításokat el kell fogadnia azok végrehajthatóságához.
41.
E szabályozásbeli különbségek a terv első közlése és a módosítások közlése közötti különbségen alapulnak. Ezt a Bizottság első tervtervezettel kapcsolatos határozata is tartalmazza.
42.
E határozat indokolásában a Bizottság már kifejtette álláspontját. A jelen ügyben többek között a közösségi rendszer keretében kiosztandó kibocsátási egységek teljes, az első tervtervezetben megadott 7763883 millió szén‑dioxid tonna‑egyenértékű éves mennyiségének 4480580 millió tonnaegyenértékkel, 3283303 millió szén‑dioxid tonnaegyenértékre való csökkentését követelte meg.
43.
A Bizottság a határozatának 2. cikkében és 3. cikkének (2) bekezdésében már bejelentette, hogy a megfelelően végrehajtott módosításokat nem fogja elutasítani. A Bizottság mindenesetre a 3. cikk (3) bekezésében az egyéb módosításjavaslatok tekintetében emlékeztetett arra, hogy azokhoz szükséges a hozzájárulása.
44.
A felülvizsgált terv közel kétszer annyi kibocsátási egységet osztott volna ki, mint amennyit a Bizottság elfogadhatónak tartott, vagyis átlagosan évi 6253146 millió szén‑dioxid tonnaegyenértéket. Korántsem volt tehát feltételezhető, hogy a Bizottság ezt a tervet minden további nélkül elfogadja.
45.
A Törvényszéknek a megtámadott ítélet 54. és 55. pontjában kifejtett felfogásával ellentétben a jogbiztonság elve nem vezet eltérő eredményre. A jogbiztonságnak sokkal inkább a Lettország által nem kifogásolt első bizottsági határozat betartása felelne meg.
46.
A korábbi határozattal ellentétes hozzájárulás vélelmezését a második tervvel kapcsolatos határozat sürgőssége sem indokolhatta. Mindemellett a Törvényszék jogosan hangsúlyozza a megtámadott ítélet 54. és 55. pontjában, hogy a tagállamoknak érdeke fűződik a gyors bizottsági határozathozatalhoz. Ha egy tagállam azonban lemond arról, hogy megtámadja az első elutasító határozatot, és azt követően egy új tervtervezet nyújt be, amely e határozattal nyilvánvalóan ugyanúgy ellentétes, nem várhatja el jóhiszeműen, hogy a Bizottság e tervezetet kifogás nélkül elfogadja.
47.
Ezen túlmenően a három hónapos határidő helyzettől függően akár túl rövidnek is bizonyulhat. Ha az adott tagállam és a Bizottság hosszabb ideig nem tud megegyezni, akkor akár szükséges lehet lényegesen rövidebb határidőn belül is reagálni.
48.
Igen kétségesnek tűnik azonban, hogy a Bizottság a jelen ügyben a megkövetelt gyorsasággal cselekedett volna. Ugyanakkor ez nem járhat azzal a következménnyel, hogy feltételezhető lenne a Bizottság hozzájárulása, ellentétben korábbi határozatával. Lettország ehelyett az EUMSZ 265. cikk szerinti, intézményi mulasztás megállapítása iránti keresettel élhetett volna, adott esetben akár ideiglenes jogvédelmi intézkedés igénybevételével.
49.
A Törvényszék ítélete következésképpen jogilag hibás, amennyiben a megtámadott ítélet 60. pontjában megállapítja, hogy a Lettország által közölt második terv a három hónapos határidő lejártával végelegessé vált.
50.
Ennek értelmében a Törvényszék nem adhatott volna helyt Lettország e kereseti jogalapjának, és így a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.
B – A Törvényszékhez benyújtott keresetről
51.
A Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdésének második mondata értelmében a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi.
52.
Kétségkívül ez az eset állna fenn, ha Lettország keresetét a Bizottság 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti hatásköreinek túllépésére alapozta volna. A Bíróság ugyanis Észtország és Lengyelország vonatkozásában már úgy ítélt, hogy a Bizottság nem jogosult arra, hogy – a jelen ügyhöz hasonlóan – saját modellszámítása alapján határozza meg a kibocsátási egységek teljes mennyiségét. ( 13 ) Mivel azonban Lettország elmulasztotta, hogy éljen e kifogással, ugyanabban a helyzetben van, mint a 24 másik olyan tagállam, akik a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó NKT‑jükkel kapcsolatos bizottsági határozatot nem vitatták, jóllehet feltételezhető, hogy e határozatok ugyanezen jogi hibával rendelkeztek.
53.
A Törvényszékhez benyújtott keresetének alátámasztására a Lett Köztársaság leginkább azonban négy egyéb jogalapra hivatkozik: először az EK‑Szerződés által az energiapolitika területén rögzített hatáskörök megsértésére, másodszor a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére, harmadszor a Kiotói Jegyzőkönyvből eredő kötelezettségek megszegésére és negyedszer a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidő be nem tartására.
54.
A fenti megfontolásokra tekintettel a negyedik jogalap nem állja meg a helyét. A többi jogalapot sem a Törvényszék, sem pedig a Bíróság előtt nem fejtették ki. Véleményem szerint a harmadik jogalap elutasítható, az első két jogalap esetében pedig a per állása nem engedi meg az ügy eldöntését. Részletesen:
1. Az első jogalapról
55.
Lettország az első jogalapjával úgy véli, hogy a Bizottság határozata beavatkozik az EK‑Szerződés 175. cikke (2) bekezdésének c) pontja (jelenleg az EUMSZ 192. cikk (2) bekezdésének c) pontja) szerint a tagállamok hatáskörében maradó energiapolitikába. Eszerint a tagállamok valamelyikének különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásának általános szerkezetét jelentős mértékben érintő intézkedésekről a Tanács a Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag dönt. Ezzel szemben a 2003/87 irányelv jogalapja, az EK‑Szerződés 175. cikkének (1) bekezdése (jelenleg az EUMSZ 192. cikk (1) bekezdése), együttdöntési eljárást ír elő, amely a jelenlegi rendes jogalkotási eljárásnak felel meg.
56.
A Bizottság e felvetéssel szemben helyesen úgy érvel, hogy határozata kizárólag a 2003/87 irányelven alapul. Lettország felvetése mindenesetre úgy értendő, hogy a Bizottság az irányelvet csak egy másik jogalap, nevezetesen az EUMSZ 192. cikk (2) bekezdésének c) pontja alapján értelmezhette és alkalmazhatta.
57.
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi aktus jogalapjának megválasztását objektív és bíróságilag felülvizsgálható körülményekre kell alapítani, amelyek közé tartozik különösen a jogi aktus célja és tartalma. Amennyiben egy intézkedés két cél elérésére irányul, vagy két összetevőt foglal magában, és ezen célok vagy összetevők egyike elsődlegesnek mutatkozik, míg a másik csak járulékos jellegű, az aktust csak egy jogalapra kell alapítani, mégpedig arra, amelyet az elsődleges vagy döntő cél vagy összetevő megkövetel. ( 14 )
58.
A Bizottság tehát a vitatott határozatban a 2003/87 irányelvet nem értelmezhette és alkalmazhatta úgy, hogy az irányelv lényegét tekintve a különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásának általános szerkezetét jelentős mértékben érintette volna. A határozat jogalapja ellenben még nem lenne vitatható, ha az intézkedés ilyen hatása, még ha jelentős mértékű is, csak az irányelv mellékes összetevőjét vagy célját, tehát bizonyos mértékben annak mellékhatását képezné.
59.
Nem dönthető el a Bizottság második védekezési jogalapjától függetlenül, hogy az a vitatott határozatát a 2003/87 irányelv jogalapjával ellentétes értelmezésére alapozta volna. A Bizottság véleménye ugyanis az, hogy a vitatott határozat nem érinti jelentős mértékben Lettország különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásának általános szerkezetét.
60.
A Bíróságnak, annak érdekében, hogy ezen érvelést vizsgálja, először is a felek ténybeli érveit kellene értékelnie. Mivel ez a Törvényszék feladata, a kereset ezen jogalapja az érdemi döntést nem teszi lehetővé. ( 15 )
2. A második jogalapról
61.
Lettország a második jogalapját arra alapítja, hogy a Bizottság értékelési módszere az alacsonyabb szintű kibocsátási mennyiséggel rendelkező tagállamokat hozza hátrányosabb helyzetbe. A Bizottság vitatja ezeket az érveket.
62.
Mivel e jogalap esetében is szükséges a felek ténybeli érveinek vizsgálata, az érdemi döntés szintén nem lehetséges.
3. A harmadik jogalapról
63.
Végül Lettország arra hivatkozik, hogy eleget tett a Kiotói Jegyzőkönyvből reá háruló kötelezettségeknek. A Bizottság az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának további korlátozását követeli meg. Ez ellentétes a 2003/87 irányelv III. mellékletével, amely alapján az NKT‑nak összhangban kell állnia a Jegyzőkönyv szerinti kötelezettségekkel.
64.
A Bizottság ezzel szemben úgy érvel, hogy a 2003/87 irányelv III. melléklete a Jegyzőkönyvön túlmutató követelményeket támaszt az NKT‑val szemben. A III. melléklet (2) és (3) bekezdése többek között azt írja elő, hogy a kibocsátási egység kiosztásának alapját a kibocsátáscsökkentés terén elérhető eredmények képezik. Ezt a csökkentést tehát a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti kötelezettségek nem korlátozzák.
65.
Ez a jogalap tehát nem állja meg a helyét, és ennek megfelelően el kell utasítani.
4. Következtetés
66.
Az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, hogy az határozzon a Lettország által előterjesztett első és második jogalap tárgyában.
VI – A költségekről
67.
Mivel az ügyeket a Bíróság visszautalta a Törvényszék elé, a jelen fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg nem kell határozni. ( 16 )
VII – Végkövetkeztetések
68.
Mindezek alapján azt javasolom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:
1.
Helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T‑369/07. sz., Lettország kontra Bizottság ügyben 2011. március 22‑én hozott ítéletét.
2.
Utalja vissza az ügyet az Európai Unió Törvényszéke elé annak érdekében, hogy az határozzon a Lettország által előterjesztett első és második jogalap tárgyában.
3.
A költségekről jelenleg ne határozzon.
( 1 ) Eredeti nyelv: német.
( 2 ) A 2004. október 27‑i 2004/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 338., 18. o.) módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13‑i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 275., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.). A 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. április 23‑i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL. L 140., 63. o.) hatályon kívül helyezte a jelen ügyben vizsgált eljárást, és a Bizottság részére szélesebb hatásköröket biztosított.
( 3 ) A T-178/05. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 2005. november 23-án hozott ítélet (EBHT 2005., II-4807. o.) 55. pontja és a T-369/07. sz., Lettország kontra Bizottság (EBHT 2011., II-1039. o.) 47. pontja, valamint az T-387/04. sz., EnBW Energie Baden-Württemberg kontra Bizottság ügyben 2007. április 30-án hozott végzésének (EBHT 2007., II-1195. o.) 115. pontja.
( 4 ) A 3. lábjegyzetben hivatkozott Lettország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet.
( 5 ) A keretegyezmény megkötéséről szóló, 1993. december 15‑i 94/69/EK tanácsi határozat (HL L 33., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 19. kötet, 167. o.). A keretegyezményt kihirdette az 1995. évi LXXXII. törvény.
( 6 ) A keretegyezmény Kiotói Jegyzőkönyvének az Európai Közösség nevében történő jóváhagyásáról, valamint az abból származó kötelezettségek közös teljesítéséről szóló 2002/358/EK határozat (HL L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 42. kötet, 24. o.). A jegyzőkönyvet kihirdette a 2007. évi IV. törvény.
( 7 ) Lásd az EK‑Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 4. cikkének (6) bekezdését és a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20‑i 139/2004/EK tanácsi rendelet (HL L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.) 10. cikkének (6) bekezdését.
( 8 ) A 120/73. sz. Lorenz-ügyben 1973. december 11-én hozott ítélet (EBHT 1973, 1471. o.) 4. pontja.
( 9 ) A Bizottság vizsgálati hatásköreinek a Törvényszék által megállapított korlátait a Bíróság lényegében megerősítette a C‑504/09. P. sz., Bizottság kontra Lengyelország ügyben 2012. március 29‑én hozott ítéletében és a C‑504/09. P. sz., Bizottság kontra Észtország ügyben hozott ítéletében.
( 10 ) A megtámadott ítélet 54. pontja.
( 11 ) A 2003/87 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése.
( 12 ) A 2003/87 irányelv 11. cikkének (2) bekezdése.
( 13 ) Lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Lengyelország ügyben hozott ítélet 76. és azt követő pontjait, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Észtország ügyben hozott ítélet 78. és azt követő pontjait.
( 14 ) A C-36/98. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2001. január 30-án hozott ítélet (EBHT 2001, I-779. o.) 58. és azt követő pontjai, valamint a C‑130/10. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 2012. július 19‑én hozott ítélet 42. és azt követő pontjai.
( 15 ) Vö. a C‑196/11. P, sz., Formula One Licensing kontra OHIM ügyben 2012. május 24‑én hozott ítélet 57. pontjával.
( 16 ) A C‑463/10. P. és C-475/10. P. sz., Deutsche Post kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. október 13-án hozott ítélet (EBHT 2011., I-9639. o.) 83. pontja.
Full & Egal Universal Law Academy