30.4.2011
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 130/9
A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-404/09. sz., Deutsche Bahn AG kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2010. november 12-én hozott ítélete ellen a Deutsche Bahn AG által 2011. február 2-án benyújtott fellebbezés
(C-45/11. P. sz. ügy)
2011/C 130/18
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Deutsche Bahn AG (képviselő: K. Schmidt-Hern ügyvéd)
A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselő: G. Schneider meghatalmazott)
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének T-404/09. sz. ügyben 2010. november 12-én hozott ítéletét;
—
helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsának 2009. július 23-i ítéletét (R 379/2009-1. sz. ügy);
—
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) kötelezze mindkét eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen fellebbezés a Törvényszéknek a fellebbező azon keresetét elutasító ítélete ellen irányul, amely az OHIM első fellebbezési tanácsa által 2009. július 23-án hozott, a fellebbező vízszintes, szürke-piros színkombinációból álló ábrás védjegy lajstromozására irányuló kérelmét elutasító határozat hatályon kívül helyezését célozta.
A fellebbező fellebbezését a 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának összesen négy okból történt megsértésén alapul.
Először, a Törvényszék a megkülönböztető képesség vizsgálatánál a bejelentett védjegytől eltérő, másik megjelölésből indult ki. A Törvényszék a megjelölést nem összességében vizsgálta, hanem csak valamilyen világosszürke/élénkpiros színkombinációt vett alapul. A jelen ügyben nem vették figyelembe a színrendszeri sajátosságokat, holott a szóban forgó védjegyben ezeknek a színeknek a kijelölése a védjegybejelentés részét képezi és a megjelölést konkréttá teszi.
Másodszor, a Törvényszék a megkülönböztető képesség megítélése során félreértette, hogy a védjegyet mely konkrét szolgáltatások tekintetében jelentették be, és egészen más áruk vonatkozásában vizsgálta az oltalomba részesíthetőség hiányát. A védjegy megkülönböztető képességének állítólagos hiányát az ítélet abból vezeti le, hogy bizonyos tárgyak illetve áruk (mozdonyrészek és vasúti kapcsolószekrények, útjelző táblák, sorompók, vasúti forgalmi jelzések, vonatok és peronszélek) rendszerint az adott színekben jelennek meg. A kérdéses védjegyet azonban ezen áruk tekintetében nem jelentették be. A Törvényszék nem adott választ arra, hogy ha a kérdéses védjegy forgalommal vagy vasúti közlekedéssel kapcsolatos áruk tekintetében nem részesíthető oltalomban, akkor ez miért indokolná az itt bejelentett szolgáltatási védjegy oltalomban részesíthetőségének kizárását.
Harmadszor, a Törvényszék a védjegy megkülönböztető képességének megítélésekor jogilag tévesen vette kiindulási alapnak azt, hogy az áruvédjegyek és a szolgáltatási védjegyek megkülönböztető képességét egyformán kell megítélni. A Törvényszék nem vette figyelembe, hogy a vásárlóközönség a megjelölések különböző típusait nem feltétlenül azonos módon érzékeli. Míg a fogyasztó esetleg nem szokott hozzá ahhoz, hogy az áru vagy az áru csomagolásának színe alapján (grafikus vagy szóelemek nélkül) következtetéseket vonjon le az áru eredetére vonatkozóan, mivel az áruk és a csomagolások színesek szoktak lenni, a szolgáltatásoknál egészen más a helyzet. Mivel a szolgáltatások jellegüknél fogva szín nélküliek, a fogyasztói színérzékelés szolgáltatások esetében teljesen más, mint áruk esetében. Következésképpen áruk és szolgáltatások esetében eltérően kell megítélni a színek megkülönböztető képességét.
Negyedszer, a Törvényszék a konkrét védjegy megkülönböztető képességének megítélésekor eltorzította a releváns tényeket és nem indokolta megfelelően az ítéletét. A Törvényszék minden indokolás nélkül kijelentette, hogy vízszintes színsávokat általában vonatok díszítőelemeként szokás használni. Ennek során nem vette figyelembe, hogy a jelen esetben egy konkrét színvédjegy megkülönböztető képességének megítéléséről, nem pedig általánosságban vasúti vagonokon látható csíkokról van szó. A Törvényszék azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a szóban forgó védjegyet nem vasúti vagonok, hanem a 39. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében jelentették be. Végül a fellebbező hosszasan ismertette, hogy a vasúti közlekedésben a színelemeket nem díszítőelemként, hanem eredetre való utalásként kell érteni. A fellebbező szerint a Törvényszék figyelmen kívül hagyta ezeket az érveit.
Full & Egal Universal Law Academy