16.4.2011
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 120/6
2011. február 16-án benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Svéd Királyság
(C-70/11. sz. ügy)
2011/C 120/10
Az eljárás nyelve: svéd
Felek
Felperes: Európai Bizottság (képviselők: J. Enegren és M. Owsiany-Hornung meghatalmazottak)
Alperes: Svéd Királyság
Kereseti kérelmek
—
A Bíróság állapítsa meg, hogy a Svéd Királyság — mivel előírta, hogy amennyiben a fogyasztó elállási jogát gyakorolja, a kereskedő nemcsak azt követelheti, hogy a fogyasztó fizesse meg a pénzügyi szolgáltatás teljesített részét, hanem követelheti azon szolgáltatások indokolt költségeinek megtérítését is, amelyek azon időszakra vonatkoznak, mielőtt a kereskedő megkapta a fogyasztó értesítését arról, hogy eláll a szerződéstől — nem teljesítette a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK irányelv és a 98/27/EK irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvből (1) fakadó kötelezettségeit, és
—
a Svéd Királyságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Az irányelv (13) preambulumbekezdésének megfelelően a tagállamok az irányelv által harmonizált területeken nem rendelkezhetnek az itt megállapítottaktól eltérően, kivéve ha az irányelv kifejezetten másként rendelkezik.
Az irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztó 14 naptári napon belül, indokolás és bárminemű szankció nélkül elállhasson a szerződéstől.
Az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerint, ha a fogyasztó elállási jogával él, akkor csak arra kötelezhető, hogy megfizesse a szolgáltató által a távollevők között kötött szerződésnek megfelelően, ténylegesen teljesített szolgáltatást.
A távkereskedelemről és a házaló kereskedésről szóló törvény (2005:59) (distans- och hemförsäljningslagen) 3. fejezete 11. cikkének második mondatából következik, hogy a kereskedők a ténylegesen teljesített szolgáltatás mellett indokolt költségeik megfizetését is követelhetik.
Így Svédország az irányelvet átültető jogszabályban olyan rendelkezéseket vezetett be, amelyek meghaladják azt, amit az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a fogyasztói elállási joggal kapcsolatban előír.
Mindenesetre úgy tűnik, hogy Svédország az irányelv 7. cikkének (1) bekezdését nem azzal az egyértelműséggel és pontossággal ültette át, amelyet a Bíróság a jogbiztonság követelményének teljesüléséhez szükségesnek tart.
(1) HL L 271, 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 321. o.
Full & Egal Universal Law Academy