21.5.2011
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 152/11
A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-141/08. sz., E.ON Energie AG kontra Bizottság ügyben 2010. december 15-én hozott ítélete ellen az E.ON Energie AG által 2011. február 25-én benyújtott fellebbezés
(C-89/11. sz. ügy)
2011/C 152/20
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: E.ON Energie AG (képviselők: A. Röhling, F. Dietrich és R. Pfromm ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék megtámadott ítéletét és semmisítse meg az ellenérdekű fél által a COMP/B-1/39.326. sz. ügyben 2008. január 30-án hozott, a fellebbezővel 2008. február 6-án közölt C(2008) 377 végleges sz. határozatot;
—
másodlagosan, a megtámadott ítéletet annyiban helyezze hatályon kívül, az 1. pontban megjelölt határozatot pedig annyiban semmisítse meg, amennyiben azok a) a fellebbezővel szemben bírságot szabnak ki, b) a fellebbezőt kötelezik a költségek viselésére, továbbá adjon helyt a fellebbező által az elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelmeknek;
—
harmadlagosan, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, az ügyet pedig utalja vissza a Törvényszékhez;
—
az ellenérdekű felet kötelezze az eljárási költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező a Törvényszék megtámadott ítéletével szemben azt a kérelmet terjeszti elő, hogy a Bíróság helyezze azt hatályon kívül, továbbá semmisítse meg az ellenérdekű fél által a COMP/B-1/39.326. sz. ügyben 2008. január 30-án hozott C(2008) 377 végleges sz. határozatot. Az ítélet helybenhagyta az ellenérdekű fél bírságot kiszabó határozatát, amely a fellebbezőt azért vonta felelősségre, hogy az ellenérdekű fél képviselői által az 1/2003/EK rendelet 20. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján elhelyezett pecsétet feltörte, ezáltal pedig „legalább gondatlanságból” megszegte az 1/2003 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének e) pontját. Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező hat jogalapra hivatkozik:
1.
A fellebbező először is azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a bizonyítási teher megosztása során tévesen alkalmazta a jogot, ezzel együtt pedig azt, hogy megsértette az ártatlanság vélelmének elvét, valamint az in dubio pro reo közösségi jogi döntéshozatali elvet. A Törvényszék különösen elmulasztotta figyelembe venni, hogy a (nem vitatott módon) a maximális tárolhatósági időtartamát (Shelf Life) meghaladó időre elhelyezett pecsét formájában megnyilvánuló bizonyíték nem képez olyan „kellően megerősített” bizonyítékot, amely a szabályok megszegését alátámaszthatná.
2.
Második fellebbezési jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az őt terhelő indokolási kötelezettséget azáltal, hogy téves jogi minősítést alkalmazott. A Törvényszék a bizonyítási teher megfordítása keretében elmulasztotta figyelembe venni az először is saját maga által felállított, a pecsét bizonyító erejének azon követelmény révén történő „megkérdőjelezésével” kapcsolatos mércét, amelyet később, a jogi minősítés keretében vett figyelembe, és amely szerint a pecsétek elhasználódása és az ál-pozitív hibakimutatás bekövetkezése között közvetlen „okozati összefüggésnek” kell fennállnia.
3.
Harmadik fellebbezési jogalapjában a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat, ezzel együtt pedig azt, hogy megsértett bizonyos logikai szabályokat, a jogállamiság általános elvét, továbbá megsértette a Törvényszéket terhelő indokolási kötelezettséget. Ezzel összefüggésben a fellebbező különösen előadja, hogy a Törvényszék annak feltételezésével, hogy a „pecsétek elhelyezéséről szóló jegyzőkönyvben” elegendő bizonyíték található a pecsétek szabályszerű elhelyezésére, olyan jelentéstartalmat tulajdonít e jegyzőkönyvnek, amely abból nem vezethető le.
4.
Negyedik fellebbezési jogalapjában a fellebbező az ítélet olyan további indokolási hiányosságára hivatkozik, amely a logikai szabályok megsértésével áll összefüggésben. A Törvényszék a fellebbező épületeiben történő további pecsételhelyezéseket figyelembe véve az ekkor elhelyezett pecsét működéséből a vitatott pecsét működésére vonatkozóan is logikailag megmagyarázhatatlan következtetést von le.
5.
Ötödik fellebbezési jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a szabályszerű bizonyítási eljárás szabályait, a logikai szabályokat, valamint az in dubio pro reo elvét. Különösen, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az ajtókereteken lévő VOID-felirattal kapcsolatban a fellebbező által előadottakat irrelevánsnak ítélte, és megsértette a szabályszerű bizonyítási eljárás szabályait, amikor ezzel kapcsolatban elmulasztott bizonyítást felvenni.
6.
Hatodik fellebbezési jogalapjában a fellebbező végül azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a bírság kiszabásával kapcsolatban ismét megsértette a szabályszerű bizonyítási eljárás szabályait és az arányosság jogállami alapelvét. A Törvényszék nem vette figyelembe azt az enyhítő körülményt, hogy az ellenérdekű fél a házkutatás napján maga idézte elő azt a helyzetet, amelyet utólag már nem lehetett tisztázni. Továbbá a védett javakat érintő jogsérelem mértéke tekintetében a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a cselekmény súlyára, ezáltal pedig az ajtó felnyitásának a bírság összege szempontjából jelentős kérdésére vonatkozóan elmulasztott bizonyítást lefolytatni.
Full & Egal Universal Law Academy