21.5.2011
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 152/12
A Törvényszék (első tanács) T-13/09. sz., August Storck KG kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) ügyben 2010. december 17-én hozott ítélete ellen az August Strock KG által 2011. március 1-jén benyújtott fellebbezés
(C-96/11. P. sz. ügy)
2011/C 152/21
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: August Storck KG (képviselők: T. Reher, P. Goldenbaum, I. Rohr és T. Melchert ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül a fellebbezésben megtámadott ítéletet;
—
a Bíróság adjon helyt az első fokon előterjesztett kérelmeknek, és hozzon jogerős határozatot az ügyben, másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;
—
a Bíróság az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbezés a Törvényszék azon ítélete ellen irányul, amelyben az elutasította a fellebbező által a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának a fellebbező csokoládéegér formájából álló térbeli védjegy lajstromozása iránti kérelmének az elutasításáról szóló, 2008. november 12-i határozata hatályon kívül helyezése iránt benyújtott keresetet.
A fellebbező a következő három jogalapra hivatkozik:
I. A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának a megsértése
1.
A Törvényszék a megkülönböztető képesség fogalmát több szempontból is félreértelmezte, ezáltal a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját tévesen alkalmazta, és tévesen utasította el a bejelentett védjegy eredeti megkülönböztető képességét.
2.
A Törvényszék a bejelentett védjegyet tévesen a grafikus vagy szóelemeket nem tartalmazó térbeli védjegyekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat fényében értékelte, miközben a bejelentett védjegy egy lapos domborműből álló grafikus elemmel rendelkezik. A védjegyet helyesen az ábrás védjegyekre érvényes alapelvek szerint kellett volna értékelni.
3.
A Törvényszék tévesen értékelte azt a körülményt, hogy a termék formája az azonosítás mellett más célt, mint például esztétikai célt is szolgálhat anélkül, hogy ez a térbeli védjegy kezdeti megkülönböztető képességére hátrányosan hatna.
4.
A Törvényszék a „szokás szerint nem” kifejezést „nem megszokott” értelemben vette, és ezáltal kizárta azt a lehetőséget, hogy a cukrászáruk fogyasztója már hozzá legyen szokva az olyan hasonló térbeli védjegyekhez, mint amelyről a jelen ügyben szó van, és így azt megkülönböztető képességgel rendelkező védjegynek tekinthesse. Ezáltal a Törvényszék tévesen értelmezte az áruknak a cukrászáruk ez esetben érintett piacán történő azonosítására alkalmas áruformák jelentőségét, és ezért félreismerte a térbeli védjegyek cukrászágazatban fennálló megkülönböztető képességének bizonyítékára vonatkozó jogi kritériumot annyiban, amennyiben az ilyen térbeli védjegyek állatokat és/vagy más élőlényeket, illetve különböző élőlények elemeinek a kombinációját utánozzák.
5.
A Törvényszék tévesen alkalmazva a jogot különbséget tett egyrészt a „dekoratív kialakítás” és másrészt az „analitikus szemlélet” között, és ezáltal azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a védjegyeket az összbenyomásuk alapján kell megítélni.
6.
E téves jogalkalmazások kombinációja ahhoz vezetett, hogy a Törvényszék elutasította a bejelentett védjegy megkülönböztető képességét, bár azt a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának helyes alkalmazásában azt el kellett volna ismerni.
II. A meghallgatáshoz való jog megadásának az elmulasztása
7.
A Törvényszék megsértette a fellebbező meghallgatáshoz való jogát azáltal, hogy határozatában nem vette figyelembe annak előadásának nagy részét.
III. A 40/94 rendelet 73. cikke 1. mondatának a megsértése (indokolási kötelezettség)
8.
A Törvényszék ítéletét azon feltevésre alapította, hogy a védjegyet képező forma tárgyának kifejezett egyediségét nem bizonyították, bár a hivatalból történő vizsgálat alapelve szerint az OHIM feladata lett volna, hogy a piacon ismert, összehasonlítható formák bemutatásán keresztül a forma egyediségét megcáfolja. A Törvényszék nyilvánvalóan nem akart foglalkozni a fellebbező érvelésével, és ezért megsértette az indokolási kötelezettségét.
9.
A Törvényszék nem tett eleget a határozat elfogadható indokolására vonatkozó kötelezettségének azáltal, hogy határozatában a fellebbező előadásának egyes részeit ugyan figyelembe vette, azonban határozatában azokat nem értékelte vagy messzemenően nem említette.
Full & Egal Universal Law Academy