28.5.2011
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 160/12
2011. március 8-án benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Belga Királyság
(C-122/11. sz. ügy)
2011/C 160/13
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: Európai Bizottság (képviselők: V. Kreuschitz és G. Rozet meghatalmazottak)
Alperes: Belga Királyság
Kereseti kérelmek
—
A Bíróság állapítsa meg, hogy a Belga Királyság — mivel csak 2004. augusztus 1-jétől kezdve törölte el a lakóhelyre vonatkozó azon feltételt, amely megakadályozta azon európai és EGT-beli állampolgárok nyugdíjainak értékkövetését, akik a Belgiummal viszonossági megállapodást kötött országokon kívül rendelkeznek lakóhellyel, valamint nem szüntette meg azt a hátrányos megkülönböztetést, amely ezen állampolgárokat a 2004. augusztus 1-jét megelőző időszakban mindvégig érte azáltal, hogy nem kapták meg a nyugdíjuk egy részét — nem teljesítette a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 4. és 7. cikkéből, valamint az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvéről rendelkező EUMSZ 18. cikkből és EUMSZ 45. cikkből eredő kötelezettségeit;
—
a Belga Királyságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A Bizottság azt állítja, hogy a nemzeti szabályozás a más tagállamok állampolgárait hátrányosan megkülönbözteti, amennyiben kizárólag velük szemben támaszt olyan feltételt, amely szerint ahhoz, hogy a 2004. augusztus 1-jéig terjedő időszakban a nyugdíjuk értékkövetésének kedvezményében részesülhessenek, a tagállamok valamelyikében vagy olyan országban kell lakóhellyel rendelkezniük, amely Belgiummal viszonossági megállapodást kötött.
A Bizottság ezenkívül előadja, hogy a 883/2004/EK rendelet ahhoz, hogy hivatkozni lehessen az egyenlő bánásmód elvére, már nem támaszt olyan feltételt, hogy valamely tagállam területén kelljen lakóhellyel rendelkezni. Az e rendelet hatálya alá tartozó személyek tehát akkor is kérhetik ezen elv alkalmazását, ha valamely harmadik államban rendelkeznek lakóhellyel. Így a tagállamok a továbbiakban nem jogosultak arra, hogy a nyugdíjak értékkövetését csak a saját állampolgáraik esetében tegyék lehetővé, hanem azt a harmadik államokban lakóhellyel rendelkező nyugdíjasok esetében is biztosítaniuk kell.
A Bizottság szerint végül nem fogadhatók el a belga hatóságok által annak igazolása érdekében hivatkozott indokok — így a jogos bizalom, a gyakorlati nehézségek és a költségvetési hatás —, hogy a módosított jogszabályt nem lehet visszaható hatállyal alkalmazni.
(1) HL L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.
Full & Egal Universal Law Academy