30.7.2011
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 226/13
A Törvényszék (második tanács) T-110/07. sz., Siemens AG kontra Európai Bizottság ügyben 2011. március 3-án hozott ítélete ellen a Siemens AG által 2011. május 19-én benyújtott fellebbezés
(C-239/11. P. sz. ügy)
2011/C 226/26
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Siemens AG (képviselők: Dres. I. Brinker, C. Steinle, M. Hörster ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
1.
A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék (második tanács) T-110/07. sz. ügyben 2011. március 3-án hozott ítéletét annyiban, amennyiben az ítélet a fellebbezőnek sérelmet okoz;
2.
a Bíróság részben semmisítse meg a 2007. január 24-i bizottsági határozatot (COMP/F/38.899 — „gázszigetelt kapcsolóberendezések”-ügy) annyiban, amennyiben az a fellebbezőt érinti;
másodlagosan a Bíróság törölje vagy csökkentse az e határozatban a fellebbezővel szemben kiszabott bírságot;
3.
a 2. pont szerinti kérelemhez képest másodlagosan a Bíróság az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, hogy ez utóbbi a Bíróság ítéletében foglalt jogi értékelésnek megfelelően hozzon határozatot;
4.
minden esetben a Bíróság a Bizottságot kötelezze a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárással kapcsolatban a fellebbező részéről felmerült költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen fellebbezés a Törvényszék azon ítélete ellen irányul, amelyben a Törvényszék elutasította az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke szerinti eljárásban (COMP/F/38.899 — „gázszigetelt kapcsolóberendezések”-ügy) 2007. január 24-én hozott C(2006) 6762 végleges bizottsági határozat ellen a fellebbező által benyújtott keresetet.
A fellebbező összesen hét jogalapra hivatkozik:
Először is a Törvényszék megsértette a tisztességes eljáráshoz való alapvető jogot (az EUSZ 6. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett EJEE 6. cikk, az Alapjogi Charta 47. cikkének (2) bekezdése) és a védelemhez való jogot (az Alapjogi Charta 48. cikkének (2) bekezdése), mivel a Törvényszék azon megállapítását, hogy a fellebbező az 1999. április 22-tőlszeptember 1-jéig tartó időszakban részt vett a kartellben, döntően egy tanú vallomására alapította anélkül, hogy a fellebbezőnek lehetőséget adott volna arra, hogy a tanúnak kérdéseket tegyen fel.
Másodszor a Törvényszék azon megállapításával, hogy a fellebbező az 1999. április 22-tőlszeptember 1-jéig tartó időszakban részt vett a kartellben, bizonyítékokat ferdített el, és nem folytatott le empirikus vizsgálatot. Ezáltal a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a fellebbező az 1999. április 22-tőlszeptember 1-jéig tartó időszakban részt vett a kartellben, és tévesen állapította meg a jogsértés időtartamát.
Harmadszor a Törvényszék tévesen tagadta, hogy az 1999. április 22-ig tartó időszak tekintetében az eljárás elévült, és tévesen állapított meg egységes és folyamatos jogsértést.
Negyedszer a Törvényszék megsértette az egyenlő bánásmód elvét, mivel elfogadta, hogy a Bizottság a jogsértésben részt vevő vállalkozások relatív súlyának megállapításakor különböző referenciaéveket vett figyelembe, és ezáltal a fellebbezőt a bírságkiszabási iránymutatás 1.A. pontja alapján tévesen sorolta be.
Ötödször a Törvényszék a bírság kiindulási összegének a kellően elrettentő hatást biztosítani hivatott növelését nem csökkentette a fellebbező és az ABB közötti méretbeli különbségnek megfelelően, és ezáltal megsértette az egyenlő bánásmód elvét.
Hatodszor a Törvényszék megsértette az EJEE 6. cikkét és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét, mivel nem élt a Bizottság bírságot kiszabó határozatai tekintetében fennálló korlátlan felülvizsgálati jogkörével.
Hetedszer a Törvényszék tévesen értelmezte az EUMSZ 296. cikkből (korábban EKSZ 253. cikk) eredő indokolási kötelezettség terjedelmét, mivel az elrettentési tényező kiszámítására vonatkozó indokolási kötelezettséget illetően nem támasztott elegendő követelményt.
Full & Egal Universal Law Academy